Jeremiás 14
14
A nagy szárazság
1Ezt az igét mondta az Úr Jeremiásnak a szárazságról:
2Gyászba borult Júda,
kapuiban ájuldoznak,
gyászolnak országszerte,
Jeruzsálemben jajkiáltás hangzik.
3Az előkelők vízért küldik szolgáikat;
azok a ciszternákhoz mennek,
de vizet nem találnak.
Üres edényekkel térnek vissza,
szégyenkeznek, pirulnak,
fejüket eltakarják.
4Rettegnek a termőföld miatt,
mert nem volt eső az országban.
Szégyent vallanak a szántóvetők,
fejüket eltakarják.
5Még a szarvas is, ha megellett a mezőn,
otthagyja borját, mert nincsen fű.
6A vadszamarak ott állnak
a hegytetőkön,
levegő után kapkodnak,
mint a sakálok,
tekintetük elhomályosul,
mert nincsen fű.
7Ha bűneink ellenünk szólnak is,
tégy jót velünk, Uram,
a te nevedért!
Mert számtalanszor elpártoltunk,
vétkeztünk ellened!
8Ó, Izráel reménysége,
szabadítója a nyomorúság idején!
Miért lennél olyan,
mint az ország jövevénye,
vagy mint a vándor, ki csak éjjelre tér be?
9Miért lennél olyan,
mint a riadt férfi,
vagy mint a vitéz,
aki nem tud segíteni?
Hiszen te közöttünk vagy, Uram,
rólad neveztek el minket:
ne hagyj el bennünket!
A próféta közbenjár Istennél
10Ezt mondja az Úr erről a népről: Úgy szeretnek ide-oda futkosni, nem sajnálják a lábukat, ezért nem kedveli őket az Úr. Most emlékezetbe idézi bűnüket, és számon kéri vétkeiket.
11Ezt mondta nekem az Úr: Ne imádkozz ennek a népnek a javáért! 12Ha böjtölnek, nem hallgatok esdeklésükre. Ha égőáldozatot vagy ételáldozatot mutatnak be, azok sem lesznek kedvesek előttem. Sőt fegyverrel, éhínséggel és dögvésszel irtom ki őket.
13Én így szóltam: Ó, Uram, Uram! Hiszen a próféták ezt mondogatják nekik: Fegyvert nem láttok, éhínség nem tör rátok, sőt igazi békességet adok nektek ezen a helyen. 14De az Úr ezt felelte nekem: Hazugságot prófétálnak a próféták az én nevemben. Nem küldtem őket, nem adtam parancsot nekik, nem is szóltam hozzájuk. Hazug látomást, hiábavaló jóslatot és maguk koholta csalárdságot prófétálnak nekik. 15Azért így szól az Úr ezekről a prófétákról: Az én nevemben prófétálnak, pedig én nem küldtem őket! Mégis ezt mondogatják: Nem lesz ebben az országban fegyver és éhínség! – De majd ezeknek a prófétáknak fegyver és éhínség miatt lesz végük. 16Az a nép pedig, amelynek prófétálnak, ott hever majd Jeruzsálem utcáin az éhínség és a fegyver miatt, és nem lesz, aki eltemesse őket és feleségüket, fiaikat és leányaikat. Így zúdítom vissza rájuk saját gonoszságukat.
17Mondd el nekik ezt az igét:
Szememből éjjel-nappal hullanak a könnyek,
nem apadnak el.
Mert súlyos sebet kapott
népem szűz leánya,
igen fájdalmas csapást.
18Ha kimegyek a mezőre,
fegyverrel megölteket látok,
ha bemegyek a városba,
éhínségtől szenvedőket.
A próféták és a papok pedig
olyan ország felé kelnek útra,
amelyet nem ismernek!
19Ennyire megvetetted Júdát,
szívből megutáltad Siont?
Miért sújtottál bennünket
gyógyíthatatlan csapással?
Békességre vártunk,
de nem jött semmi jó,
és a gyógyulás idejére,
de csak rettegünk!
20Elismerjük, Uram, gonoszságunkat,
atyáink bűnét is:
vétkeztünk ellened.
21A te nevedért kérünk, ne utálj meg minket,
ne engedd, hogy meggyalázzák
dicső trónodat!
Gondolj ránk, ne bontsd fel
a velünk kötött szövetséget!
22Tudnak-e esőt adni
a népek bálványai?
Vagy az ég adja-e a záporesőket?
Nem, hanem te, Urunk, Istenünk,
benned reménykedünk:
hiszen te alkottad mindezeket!
Jelenleg kiválasztva:
Jeremiás 14: RÚF
Kiemelés
Megosztás
Másolás
Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be
Hungarian Protestant New Translation Revised © Hungarian Bible Society, 2014
Jeremiás 14
14
A nagy szárazság
1Ezt az igét mondta az Úr Jeremiásnak a szárazságról:
2Gyászba borult Júda,
kapuiban ájuldoznak,
gyászolnak országszerte,
Jeruzsálemben jajkiáltás hangzik.
3Az előkelők vízért küldik szolgáikat;
azok a ciszternákhoz mennek,
de vizet nem találnak.
Üres edényekkel térnek vissza,
szégyenkeznek, pirulnak,
fejüket eltakarják.
4Rettegnek a termőföld miatt,
mert nem volt eső az országban.
Szégyent vallanak a szántóvetők,
fejüket eltakarják.
5Még a szarvas is, ha megellett a mezőn,
otthagyja borját, mert nincsen fű.
6A vadszamarak ott állnak
a hegytetőkön,
levegő után kapkodnak,
mint a sakálok,
tekintetük elhomályosul,
mert nincsen fű.
7Ha bűneink ellenünk szólnak is,
tégy jót velünk, Uram,
a te nevedért!
Mert számtalanszor elpártoltunk,
vétkeztünk ellened!
8Ó, Izráel reménysége,
szabadítója a nyomorúság idején!
Miért lennél olyan,
mint az ország jövevénye,
vagy mint a vándor, ki csak éjjelre tér be?
9Miért lennél olyan,
mint a riadt férfi,
vagy mint a vitéz,
aki nem tud segíteni?
Hiszen te közöttünk vagy, Uram,
rólad neveztek el minket:
ne hagyj el bennünket!
A próféta közbenjár Istennél
10Ezt mondja az Úr erről a népről: Úgy szeretnek ide-oda futkosni, nem sajnálják a lábukat, ezért nem kedveli őket az Úr. Most emlékezetbe idézi bűnüket, és számon kéri vétkeiket.
11Ezt mondta nekem az Úr: Ne imádkozz ennek a népnek a javáért! 12Ha böjtölnek, nem hallgatok esdeklésükre. Ha égőáldozatot vagy ételáldozatot mutatnak be, azok sem lesznek kedvesek előttem. Sőt fegyverrel, éhínséggel és dögvésszel irtom ki őket.
13Én így szóltam: Ó, Uram, Uram! Hiszen a próféták ezt mondogatják nekik: Fegyvert nem láttok, éhínség nem tör rátok, sőt igazi békességet adok nektek ezen a helyen. 14De az Úr ezt felelte nekem: Hazugságot prófétálnak a próféták az én nevemben. Nem küldtem őket, nem adtam parancsot nekik, nem is szóltam hozzájuk. Hazug látomást, hiábavaló jóslatot és maguk koholta csalárdságot prófétálnak nekik. 15Azért így szól az Úr ezekről a prófétákról: Az én nevemben prófétálnak, pedig én nem küldtem őket! Mégis ezt mondogatják: Nem lesz ebben az országban fegyver és éhínség! – De majd ezeknek a prófétáknak fegyver és éhínség miatt lesz végük. 16Az a nép pedig, amelynek prófétálnak, ott hever majd Jeruzsálem utcáin az éhínség és a fegyver miatt, és nem lesz, aki eltemesse őket és feleségüket, fiaikat és leányaikat. Így zúdítom vissza rájuk saját gonoszságukat.
17Mondd el nekik ezt az igét:
Szememből éjjel-nappal hullanak a könnyek,
nem apadnak el.
Mert súlyos sebet kapott
népem szűz leánya,
igen fájdalmas csapást.
18Ha kimegyek a mezőre,
fegyverrel megölteket látok,
ha bemegyek a városba,
éhínségtől szenvedőket.
A próféták és a papok pedig
olyan ország felé kelnek útra,
amelyet nem ismernek!
19Ennyire megvetetted Júdát,
szívből megutáltad Siont?
Miért sújtottál bennünket
gyógyíthatatlan csapással?
Békességre vártunk,
de nem jött semmi jó,
és a gyógyulás idejére,
de csak rettegünk!
20Elismerjük, Uram, gonoszságunkat,
atyáink bűnét is:
vétkeztünk ellened.
21A te nevedért kérünk, ne utálj meg minket,
ne engedd, hogy meggyalázzák
dicső trónodat!
Gondolj ránk, ne bontsd fel
a velünk kötött szövetséget!
22Tudnak-e esőt adni
a népek bálványai?
Vagy az ég adja-e a záporesőket?
Nem, hanem te, Urunk, Istenünk,
benned reménykedünk:
hiszen te alkottad mindezeket!
Jelenleg kiválasztva:
:
Kiemelés
Megosztás
Másolás
Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be
Hungarian Protestant New Translation Revised © Hungarian Bible Society, 2014