Jób 15

15
Elífáz második beszéde: Önteltséggel vádolja Jóbot
1Megszólalt a témáni Elífáz, és ezt mondta:
2Szólhat-e a bölcs, ha tudása légből kapott,
és csak keleti széllel fújta fel magát?
3Érvelhet-e haszontalan beszéddel
és semmit érő szavakkal?
4Te már az istenfélelmet is
semmibe veszed,
adós maradsz a hódolattal
Isten színe előtt.
5A bűn tanítja erre a szádat,
és a ravaszkodók nyelvét választottad.
6Saját szád nyilvánít bűnössé, nem én,
és az ajkaid vallanak ellened.
7Talán te születtél először
az emberek között,
és előbb keletkeztél a halmoknál?
8Talán kihallgattad Isten tanácskozását,
és magadhoz ragadtad a bölcsességet?
9Mit tudsz, amit mi nem tudunk?
Ugyan mihez értesz, amire ne volnánk képesek?
10Ősz is meg öreg is akad közöttünk,
jóval idősebb apádnál.
11Kevésnek tartod Isten vigasztalását
és a hozzád szelíden szóló beszédet?
12Miért ragadtattad el magad,
és miért villognak szemeid,
13hogy szabadjára engeded Isten ellen dühödet,
és ily szavakat ejtesz ki a szádon?
14Hogyan lehetne tiszta a halandó,
és igaz ember az, ki asszonytól született?
15Hiszen még szentjeiben sem bízhat,
a menny sem elég tiszta a szemében.
16Mennyivel kevésbé az utálatos
és romlott ember,
aki úgy issza az álnokságot,
mint a vizet!
A bűnösök menthetetlenül elpusztulnak
17Tanítalak téged, hallgass rám,
mert amit tapasztaltam, azt beszélem el,
18amit bölcsek hirdettek,
nem titkolva azt,
ami atyáiktól való.
19Egyedül nekik adatott ez az ország,
és közöttük nem járt idegen.
20Egész életében gyötrődik a bűnös,
az erőszakos ember évei
meg vannak számlálva.
21Minden hang rémíti, ami fülébe jut,
béke idején tör rá a pusztító.
22Maga sem hiszi, hogy elkerülheti a sötétséget,
mert fegyver leselkedik rá.
23Kenyér után bolyong, hogy merre találna.
Tudja, hogy nem kerüli el
a sötétség napját.
24Szorongató szükség ijesztgeti,
erőt vesz rajta, mint rohamozó király,
25mert Isten ellen nyújtotta ki kezét,
a Mindenhatóval szemben hősködött.
26Leszegett fejjel rohant ellene,
szegekkel sűrűn kivert pajzsával.
27Mivel zsír fedi az arcát,
és háj rakódott a tomporára,
28pusztulásra szánt városokban lakott,
házakban, ahol nem szabad lakni,
mert romhalmazzá lesznek.
29Nem gazdagodik meg,
nem marad meg vagyona,
és nem hajlik földig a kalásza.
30Nem kerüli el a sötétséget,
hajtásait hőség szárítja el,
Isten lehelete messze elsodorja.
31Ne bízzék hiábavalóságban,
mert csalódik:
hiábavalóságot kap helyette cserébe.
32Időnap előtt vége lesz,
ágai nem zöldellnek tovább,
33úgy jár, mint a szőlő,
amely ledobja az éretlen szemeket,
és mint az olajfa, amely elhullatja virágát.
34Mert az elvetemültek közössége terméketlen,
és tűz emészti meg
a vesztegetéssel szerzett sátrakat.
35Nyomorúságot fogannak, és bajt fognak majd szülni;
méhükben csalódás érlelődik.

Jelenleg kiválasztva:

Jób 15: RÚF

Kiemelés

Megosztás

Másolás

None

Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be