Márk 9
9
1Azután így szólt hozzájuk: Bizony mondom nektek, hogy vannak az itt állók között némelyek, akik nem ízlelik meg a halált addig, amíg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal.
Jézus megdicsőülése
(Mt 17,1–13; Lk 9,28–36)
2Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, felvitte csak őket külön egy magas hegyre, és szemük láttára elváltozott. 3Ruhája olyan tündöklő fehér lett, amilyet a földön ruhafestő nem tud fehéríteni. 4És megjelent nekik Illés Mózessel együtt, és beszélgettek Jézussal. 5Péter megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: Mester, jó nekünk itt lenni; hadd készítsünk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet. 6Nem tudta ugyanis, hogy mit beszél, mert nagy félelem fogta el őket. 7De felhő támadt, amely beárnyékolta őket, és hang hallatszott a felhőből: Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok! 8És amint körülnéztek, már senki mást nem láttak maguk mellett, csak Jézust egyedül.
9Amikor jöttek lefelé a hegyről, megparancsolta nekik, hogy senkinek el ne mondják, amit láttak, csak amikor az Emberfia már feltámadt a halottak közül. 10Engedelmeskedtek a parancsnak, de azon tanakodtak egymás között, mit jelent a halottak közül való feltámadás. 11Ezért megkérdezték tőle: Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie? 12Ő pedig így válaszolt: Illés valóban előbb jön el, hogy helyreállítson mindent. Akkor viszont miért van megírva az Emberfiáról, hogy sok szenvedésben és megvetésben lesz része? 13De mondom nektek, Illés már eljött, és azt tették vele, amit csak akartak, amint meg van írva róla.
A néma lélek kiűzése
(Mt 17,14–21; Lk 9,37–43a)
14Amikor a tanítványok közelébe értek, nagy sokaságot láttak körülöttük, írástudókat is, akik vitatkoztak velük. 15Amint meglátták Jézust, az egész sokaság felbolydult, és eléje futott, hogy köszöntse őt. 16Ő pedig megkérdezte tőlük: Miről vitatkoztok velük? 17A sokaságból így felelt neki valaki: Mester, elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma lélek van; 18és ahol hatalmába keríti, földhöz vágja őt, habzik a szája, és megmerevedik. Szóltam a tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták. 19Jézus így válaszolt nekik: Ó, hitetlen nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt elém! 20Odavitték hozzá, és amikor meglátta Jézust a lélek, azonnal megrázta a fiút, úgyhogy az a földre esve fetrengett, és habzott a szája. 21Jézus megkérdezte a fiú apjától: Mióta gyötri ez a betegség? Ő pedig ezt válaszolta: Gyermekkora óta. 22Gyakran vetette tűzbe is meg vízbe is, hogy elpusztítsa. De ha valamit tehetsz, légy segítségünkre, könyörülj rajtunk! 23Jézus pedig ezt mondta neki: Ha tehetsz?! Minden lehetséges annak, aki hisz. 24A fiú apja azonnal felkiáltott: Hiszek! Segíts a hitetlenségemen! 25Amikor látta Jézus, hogy összefut a sokaság, ráparancsolt a tisztátalan lélekre ezt mondva neki: Te néma és süket lélek, én parancsolom neked: menj ki belőle, és ne menj bele többé! 26Az pedig felkiáltott, erősen megrázta őt, és kiment belőle. A gyermek olyan lett, mint a halott, úgyhogy sokan azt mondták: meghalt. 27Jézus azonban kezét megragadva felemelte, és az felkelt. 28Amikor azután Jézus bement egy házba, a tanítványai megkérdezték tőle maguk között: Mi miért nem tudtuk kiűzni? 29Ő pedig ezt mondta nekik: Ez a fajta semmivel sem űzhető ki, csak imádsággal.
Jézus másodszor szól haláláról és feltámadásáról
(Mt 17,22–23; Lk 9,43b–45)
30Onnan elindulva keresztülmentek Galileán, és nem akarta, hogy valaki megtudja, 31mert tanította a tanítványait, és ezt mondta nekik: Az Emberfia emberek kezébe adatik, és megölik őt, de miután megölték, a harmadik napon feltámad. 32Ők nem értették ezt a beszédet, de féltek megkérdezni őt.
Ki a legnagyobb?
(Mt 18,1–5; Lk 9,46–48)
33Megérkeztek Kapernaumba, és amikor már otthon volt, megkérdezte tőlük: Miről vitatkoztatok útközben? 34Ők azonban hallgattak, mert arról vitatkoztak egymás között az úton, hogy ki a legnagyobb. 35Jézus ekkor leült, odahívta a tizenkettőt, és így szólt hozzájuk: Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó és mindenki szolgája! 36És kézen fogva egy kisgyermeket, közéjük állította, átölelte, és ezt mondta nekik: 37Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevemért, az engem fogad be; és aki engem befogad, az nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elküldött.
Az ismeretlen ördögűző
(Lk 9,49–50)
38János ezt mondta neki: Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben űzött ki ördögöket, és igyekeztünk megakadályozni ebben, mert nem követ minket. 39Jézus azonban ezt mondta: Ne akadályozzátok őt! Mert senki sem fog csodát tenni az én nevemben, hogy azután gyalázhasson engem, 40mert aki nincs ellenünk, az mellettünk van. 41Aki inni ad nektek egy pohár vizet azért, mert Krisztuséi vagytok, bizony mondom nektek, hogy el nem marad a jutalma.
Óvás a megbotránkoztatástól
(Mt 18,6–10; Lk 17,1–2)
42Aki pedig egyet is megbotránkoztat e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe vetik.
43Ha megbotránkoztat téged a kezed, vágd le azt, mert jobb, ha csonkán mégy be az életre, mint ha két kezeddel együtt jutsz a gyehennára, az olthatatlan tűzre, 44ahol férgük nem pusztul el, és a tűz nem alszik el. 45És ha a lábad megbotránkoztat téged, vágd le azt, mert jobb, ha sántán mégy be az életre, mint ha két lábaddal együtt vettetsz a gyehennára, 46ahol férgük nem pusztul el, és a tűz nem alszik el. 47És ha a szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt, mert jobb, ha fél szemmel mégy be az Isten országába, mint ha két szemeddel együtt vettetsz a gyehennára, 48ahol férgük nem pusztul el, és a tűz nem alszik el.
Az ízetlenné vált só
(Mt 5,13; Lk 14,34–35)
49Mert majd minden ember tűzzel sózatik meg. 50Jó a só, de ha a só ízét veszti, hogyan adjátok vissza az ízét? Legyen bennetek só, és éljetek békességben egymással!
Jelenleg kiválasztva:
Márk 9: RÚF
Kiemelés
Megosztás
Másolás
Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be
Hungarian Protestant New Translation Revised © Hungarian Bible Society, 2014