Zsoltárok 77
77
A csüggedéstől a hálaadásig
1A karmesternek, Jedútúnnak: Ászáf zsoltára.
2Hangosan kiáltok Istenhez,
Istenhez kiáltok, hogy figyeljen rám.
3Nyomorúságom idején
az Úrhoz folyamodom,
kezem éjjel is kitárom feléje lankadatlanul,
de lelkem nem tud megvigasztalódni.
4Istenre gondolok, és csak sóhajtozom,
róla elmélkedem, és elcsügged a lelkem. (Szela.)
5Szemeimet nyitva tartod,
szótlanul hánykolódom.
6Gondolkozom a régi napokon,
a hajdani esztendőkön.
7Eszembe jutnak énekeim éjjelente,
szívemben elmélkedem,
és ezt kutatja lelkem:
8Vajon végleg eltaszít az Úr,
és kegyelmére többé nem számíthatok?
9Végképp elfogyott szeretete,
érvénytelen lett ígérete
nemzedékről nemzedékre?
10Elfelejtette kegyelmét az Isten,
vagy elnyomta irgalmát a harag? (Szela.)
11Az az én bajom – gondoltam –,
hogy megváltozott a Felséges jóindulata.
12Emlékezem az Úr tetteire,
visszagondolok hajdani csodáira.
13Végiggondolom minden tettedet,
elmélkedem dolgaidon.
14Szent a te utad, Istenem!
Van-e olyan nagy Isten,
mint a mi Istenünk?
15Te vagy az Isten, aki csodákat tettél,
megismertetted erődet a népekkel.
16Megváltottad hatalmaddal népedet,
Jákób és József fiait. (Szela.)
17Láttak téged a vizek, ó, Isten,
láttak a vizek, és megremegtek,
a mély vizek is reszkettek.
18A felhők ontották a vizet,
a magas fellegek mennydörögtek,
nyilaid pedig cikáztak.
19Mennydörgésed hangzott a forgószélben,
villámok világították be a világot,
reszketett és rengett a föld.
20Utad a tengeren át vezetett,
ösvényeid a nagy vizeken,
lépteid nyoma nem látszott.
21Mint nyájat, úgy vezetted népedet
Mózes és Áron által.
Jelenleg kiválasztva:
Zsoltárok 77: RÚF
Kiemelés
Megosztás
Másolás
Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be
Hungarian Protestant New Translation Revised © Hungarian Bible Society, 2014
Zsoltárok 77
77
A csüggedéstől a hálaadásig
1A karmesternek, Jedútúnnak: Ászáf zsoltára.
2Hangosan kiáltok Istenhez,
Istenhez kiáltok, hogy figyeljen rám.
3Nyomorúságom idején
az Úrhoz folyamodom,
kezem éjjel is kitárom feléje lankadatlanul,
de lelkem nem tud megvigasztalódni.
4Istenre gondolok, és csak sóhajtozom,
róla elmélkedem, és elcsügged a lelkem. (Szela.)
5Szemeimet nyitva tartod,
szótlanul hánykolódom.
6Gondolkozom a régi napokon,
a hajdani esztendőkön.
7Eszembe jutnak énekeim éjjelente,
szívemben elmélkedem,
és ezt kutatja lelkem:
8Vajon végleg eltaszít az Úr,
és kegyelmére többé nem számíthatok?
9Végképp elfogyott szeretete,
érvénytelen lett ígérete
nemzedékről nemzedékre?
10Elfelejtette kegyelmét az Isten,
vagy elnyomta irgalmát a harag? (Szela.)
11Az az én bajom – gondoltam –,
hogy megváltozott a Felséges jóindulata.
12Emlékezem az Úr tetteire,
visszagondolok hajdani csodáira.
13Végiggondolom minden tettedet,
elmélkedem dolgaidon.
14Szent a te utad, Istenem!
Van-e olyan nagy Isten,
mint a mi Istenünk?
15Te vagy az Isten, aki csodákat tettél,
megismertetted erődet a népekkel.
16Megváltottad hatalmaddal népedet,
Jákób és József fiait. (Szela.)
17Láttak téged a vizek, ó, Isten,
láttak a vizek, és megremegtek,
a mély vizek is reszkettek.
18A felhők ontották a vizet,
a magas fellegek mennydörögtek,
nyilaid pedig cikáztak.
19Mennydörgésed hangzott a forgószélben,
villámok világították be a világot,
reszketett és rengett a föld.
20Utad a tengeren át vezetett,
ösvényeid a nagy vizeken,
lépteid nyoma nem látszott.
21Mint nyájat, úgy vezetted népedet
Mózes és Áron által.
Jelenleg kiválasztva:
:
Kiemelés
Megosztás
Másolás
Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be
Hungarian Protestant New Translation Revised © Hungarian Bible Society, 2014