1 Krónika 12:15-40

Megosztás

1 Krónika 12:15-40 Karoli Bible 1908 (HUNK)

Ezek azok, a kik a Jordánon átmentek volt az első hónapban, noha az árvíz a partot felülmúlta, és elűzték mindazokat, a kik a völgyben valának napkelet felől és napnyugot felől. Jövének Dávidhoz a Benjámin és a Júda fiai közül is az erősségbe. És kiméne Dávid elejökbe, és felelvén, monda nékik: Hogyha békesség okáért jöttök hozzám, hogy segítségemre legyetek, az én szívem egy lesz ti veletek; ha pedig meg akartok csalni, hogy eláruljatok az én ellenségeimnek, holott semmi gonoszságot nem követtem el: lássa meg a mi atyáink Istene és büntessen meg. A lélek pedig felindítá Amásait, a harmincznak fejedelmét, s monda: Óh Dávid, tied vagyunk és te veled leszünk, Isai fia! Békesség, békesség néked, békesség a te segítőidnek is, mert megsegít téged a te Istened! Magához fogadá azért őket Dávid, és főemberekké tevé a seregben. Ennekfelette Manasséból is hajlának Dávidhoz, mikor a Filiszteusokkal együtt Saul ellen ment volna harczolni; de nem segéllék őket; mert tanácsot tartván, haza küldék a Filiszteusok fejedelmei, mondván: A mi fejünk veszésével fog visszamenni az ő urához, Saulhoz. Mikor visszatére Siklágba, hajlának ő hozzá a Manassé fiai közül Adna, Józabád, Jediháel, Mikáel, Józabád, Elihu és Sillétai, a kik a Manasse nemzetségéből való ezerek előljárói voltak. És ezek Dávidnak segítségül voltak az ellenség seregei ellen; mert fejenként mind erős vitézek valának, és vezérek a seregben. Annakfelette minden nap mennek vala Dávidhoz, hogy segítségére legyenek néki, míg serege nagygyá lőn, mint az Istennek tábora. Ezek pedig számszerint a viadalhoz készült előljárók, a kik Dávidhoz mentek vala Hebronban, hogy őt Saul helyett az országban királylyá válaszszák, az Isten ígérete szerint. A Júda fiai közül, a kik paizst és kopját viselének hatezernyolczszáz vala harczra készen. A Simeon fiai közül vitéz férfiak a viadalra, hétezerszáz. A Lévi fiai közül négyezerhatszáz vala. Jojada is, ki az Áron fiai között előljáró vala, és ő vele háromezerhétszáz. És az ifjú Sádók, a ki igen erős vala, és az ő atyja házából huszonkét főember. A Benjámin fiai közül, a kik Saul atyjafiai valának, háromezer; mert még azok közül sokan hűségesen őrizik vala a Saul házát. Az Efraim fiai közül húszezernyolczszáz, igen vitézek, a kik az ő nemzetségökben híres férfiak valának; Manassénak félnemzetségéből pedig tizennyolczezer, kik névszerint kijelöltetének, hogy elmenjenek és Dávidot királylyá válaszszák. Az Izsakhár fiai közül, a kik felismerék az idő alkalmatos voltát, hogy tudnák, mit kellene Izráelnek cselekednie, kétszáz főember és az ő rokonaik mind hallgatnak vala beszédjökre. A Zebulon fiai közül a harczra kimenők, minden hadiszerszámokkal felkészülve, ötvenezeren valának, készek a viadalra állhatatos szívvel. A Nafthali nemzetségéből ezer főember vala; és ő velek paizszsal s kopjával harminczhétezer vala. A Dániták közül, a kik a viadalhoz készek valának, huszonnyolczezerhatszázan voltak. És az Áser fiai közül a hadakozók és az ütközethez készek negyvenezeren valának. A Jordánon túl lakozók közül, azaz a Rúbeniták, Gáditák és a Manasse nemzetségének fele közül, minden viadalhoz való szerszámokkal egyetemben, jöttek százhúszezeren. Mindezek hadakozó férfiak, a viadalra elkészülve, egy értelemmel mentek vala Hebronba, hogy Dávidot az egész Izráel felett királylyá válaszszák, sőt ezeken kivül is az egész Izráel egy szívvel azon volt, hogy Dávidot királylyá válaszszák. És ott maradának Dáviddal harmadnapig, s esznek és isznak vala; mert az ő atyjokfiai készítettek vala nékik; És úgy a szomszédságukban levők, mint mások Izsakhárig, Zebulonig és Nafthaliig hoznak vala kenyereket szamarakon, tevéken, öszvéreken és ökrökön, eleséget, lisztet, fügét, aszuszőlőt, bort, olajat, vágóbarmokat, juhokat számtalan sokat; mert nagy öröm vala Izráelben.

1 Krónika 12:15-40 Magyar Bibliatársulat új fordítású Bibliája (HUNB)

Ezek a gádiak csapatparancsnokok voltak. A legkisebb is fölért százzal, a legnagyobb meg ezerrel. Ezek keltek át a Jordánon az első hónapban, amikor színültig volt a medre, és megszalasztották a völgy egész lakosságát keletre és nyugatra. Benjáminiak és júdaiak is mentek Dávid sziklavárához. Dávid azonban kivonult eléjük, és így kezdett beszélni hozzájuk: Ha békés szándékkal jöttetek hozzám, hogy segítségemre legyetek, szívesen leszek együtt veletek. De ha el akartok árulni ellenségeimnek, holott az én kezemhez nem tapad erőszak, látni fog és megbüntet atyáink Istene! Ekkor Amászaj, a harmincak vezére, lélekkel eltelve így szólt: Tied vagyunk, Dávid, veled tartunk, Isai fia! Békesség, békesség neked! Békesség segítőidnek, mert megsegít téged Istened! Erre magához fogadta őket Dávid, és a csapatok vezéreivé tette őket. Manassébeliek is pártoltak át Dávidhoz, amikor a filiszteusokkal együtt harcolni ment Saul ellen. De nem segítette őket, mert elküldték őt a filiszteusok városfejedelmei, miután tanácsot tartottak, és azt mondták: Visszapártol ez még urához, Saulhoz, és ez a fejünkbe fog kerülni! Ciklag felé menetelt, amikor átpártoltak hozzá Manasséból Adnah, Józábád, Jediaél, Míkáél, Józábád, Elíhú és Cilletaj, akik Manassé ezreinek a vezetői voltak. Ezek segítették Dávidot a csapatok vezetésében, mert mindnyájan kiváló vitézek voltak, és parancsnokok lettek a hadseregben. Napról napra mentek ilyenek Dávidhoz, hogy segítsék, míg olyan naggyá nem lett tábora, mint Isten tábora. Ennyi volt azoknak a harcra fölfegyverzett embereknek a száma, akik Dávidhoz mentek Hebrónba, hogy ráruházzák Saul királyságát az ÚR parancsa szerint: Júda fiai, akik pajzsot és dárdát viseltek, hatezer-nyolcszázan voltak, fölfegyverkezve a harcra. Simeon fiai közül való volt hétezer-száz háborúban kiváló vitéz. A Lévi fiai közül valók négyezer-hatszázan voltak, továbbá Jehójádá, az ároniak fejedelme háromezer-hétszáz emberrel, és az ifjú Cádók, kiváló vitéz, atyja házanépével, huszonkét vezető emberrel. Benjámin fiai közül való volt Saulnak háromezer atyjafia, mert akkor még a többségük megmaradt Saul házának a szolgálatában. Efraim fiai közül való volt húszezer-nyolcszáz kiváló vitéz, akik családjuk nevezetes emberei voltak. Manassé fél törzséből való volt tizennyolcezer ember, akiket név szerint jelöltek ki, hogy menjenek el és tegyék királlyá Dávidot. Issakár fiai közül ott voltak, akik felismerték az alkalmas időt, és tudták, mit kell tennie Izráelnek: kétszáz főember és parancsnokságuk alatt egész rokonságuk. Zebulonból egy akarattal fölsereglett ötvenezer hadköteles, teljes fegyverzettel fölszerelt sorkatona. Naftáliból jött ezer vezető ember, és velük együtt harminchétezren pajzzsal és lándzsával; a dániak közül huszonnyolcezer-hatszáz sorkatona; Ásérból negyvenezer hadköteles sorkatona, a Jordánon túlról pedig, a rúbeniak és a gádiak közül és Manassé törzse másik feléből százhúszezer ember teljes hadifegyverzetben. Mindezek a harcosok csatasorba rendezve, tiszta szívvel érkeztek Hebrónba, hogy egész Izráel királyává tegyék Dávidot, sőt Izráel többi része is egy szívvel kész volt királlyá tenni Dávidot. És ott maradtak Dáviddal három napig, ettek-ittak, mert atyjukfiai gondoskodtak róluk.

1 Krónika 12:15-40 Revised Hungarian Bible (RÚF)

Ezek a gádiak csapatparancsnokok voltak. A legkisebb is fölért százzal, a legnagyobb meg ezerrel. Ezek keltek át a Jordánon az első hónapban, amikor színültig volt a medre, és megfutamították a völgy egész lakosságát keletre és nyugatra. Benjáminiak és júdaiak is mentek Dávid sziklavárához. Dávid azonban kivonult eléjük, és így kezdett beszélni hozzájuk: Ha békés szándékkal jöttetek hozzám, hogy segítségemre legyetek, szívesen leszek együtt veletek. De ha el akartok árulni ellenségeimnek, holott az én kezemhez nem tapad erőszak, látni fog és megbüntet atyáink Istene! Ekkor Amászaj, a harmincak vezére lélekkel eltelve így szólt: Tied vagyunk, Dávid, veled tartunk, Isai fia! Békesség, békesség neked! Békesség segítőidnek, mert megsegít téged Istened! Erre magához fogadta őket Dávid, és csapatparancsnokokká tette őket. Manassébeliek is pártoltak át Dávidhoz, amikor a filiszteusokkal hadba vonult Saul ellen. De nem segítette őket, mert elküldték őt a filiszteusok városfejedelmei, miután tanácsot tartottak, és azt mondták: Ha ez visszatér az urához, Saulhoz, az a fejünkbe kerül! Ciklág felé menetelt, amikor átpártoltak hozzá Manasséból Adnah, Józábád, Jedíaél, Míkáél, Józábád, Elíhú és Cilletaj, akik Manassé ezredeinek a vezetői voltak. Ezek segítették Dávidot a csapatok élén, mert mindnyájan kiváló vitézek voltak, és parancsnokok lettek a hadseregben. Napról napra mentek ilyenek Dávidhoz, hogy segítsék, míg aztán olyan nagy nem lett a tábora, mint az Istené. Ennyi volt azoknak a harcra fölfegyverzett embereknek a száma, akik Dávidhoz mentek Hebrónba, hogy ráruházzák Saul királyságát az ÚR parancsa szerint: Júda fiai, akik pajzsot és dárdát viseltek, hatezer-nyolcszázan voltak, fölfegyverkezve a harcra. Simeon fiai közül való volt hétezer-száz kiváló, harcra termett vitéz. A Lévi fiai közül valók négyezer-hatszázan voltak, továbbá Jójádá, az ároniták fejedelme háromezer-hétszáz emberrel és az ifjú Cádók, kiváló vitéz, atyja háza népével, huszonkét vezető emberrel. Benjámin fiai közül való volt Saulnak háromezer rokona, mert akkor még a többségük megmaradt Saul házának a szolgálatában. Efraim fiai közül való volt húszezer-nyolcszáz kiváló vitéz, családjuk leghíresebb tagjai. Manassé fél törzséből való volt tizennyolcezer ember, akiket név szerint jelöltek ki, hogy menjenek el és tegyék királlyá Dávidot. Issakár fiai közül ott voltak, akik felismerték az alkalmas időt, és tudták, mit kell tennie Izráelnek: kétszáz főember és parancsnokságuk alatt egész rokonságuk. Zebulonból egy akarattal fölsereglett ötvenezer hadköteles, teljes fegyverzettel fölszerelt sorkatona. Naftáliból jött ezer vezető ember, és velük együtt harminchétezren pajzzsal és lándzsával; a dániak közül huszonnyolcezer-hatszáz sorkatona; Ásérból negyvenezer hadköteles sorkatona, a Jordánon túlról pedig a rúbeniek és a gádiak közül meg Manassé törzse másik feléből százhúszezer ember harcra készen, teljes fegyverzetben. Mindezek a harcosok csatasorba rendezve, tiszta szívvel érkeztek Hebrónba, hogy egész Izráel királyává tegyék Dávidot, de Izráel többi része is kész volt egy akarattal királlyá tenni Dávidot. És ott maradtak Dáviddal három napig, ettek-ittak, mert testvéreik gondoskodtak róluk.

1 Krónika 12:15-40 2012 HUNGARIAN BIBLE: EASY-TO-READ VERSION (EFO)

Ők voltak, akik az első hónapban is át tudtak kelni a megáradt Jordán folyón, és keletre is, nyugatra is elűzték azokat az idegeneket, akik a Jordán völgyében laktak. Benjámin törzséből és Júda törzséből is jöttek Dávidhoz a sziklavárba, hogy csatlakozzanak hozzá. Dávid eléjük ment, és azt mondta nekik: „Ha békés szándékkal jöttök, hogy segítsetek nekem, szívesen fogadlak benneteket, és csatlakozhattok a seregemhez. De ha el akartok árulni, és ki akartok szolgáltatni ellenségeimnek — annak ellenére, hogy ártatlan vagyok —, akkor őseink Istene lássa meg, és büntessen meg érte titeket!” Akkor a Szellem rászállt Amászajra — aki a harminc vitéz vezetője lett —, és ő így válaszolt Dávidnak: „Tiéd vagyunk, Dávid! Veled vagyunk, Isai fia! Békesség, békesség néked! Békesség azoknak is, akik neked segítenek, mert Istened megsegít téged!” Így hát Dávid befogadta, és a seregében vezetőkké tette őket. Manassé törzséből is voltak olyanok, akik átpártoltak Saultól Dávidhoz. Ez akkor történt, amikor Dávid a filiszteusoknál volt, és velük együtt Saul ellen vonult. De nem harcolt Saul ellen, mert a filiszteusok vezetői tanácskoztak, és azt mondták: „Ha a csata közben Dávid a katonáival együtt átáll Saulhoz, aki mégiscsak a királya, akkor végünk van!” Ezért elküldték Dávidot és az embereit. Ezek a Manassé törzsébe tartozó férfiak a következők voltak: Adnah, Józábád, Jediaél, Mikaél, Józábád, Elihú és Cillétaj. Ők voltak Manassé nemzetségeinek a vezetői. Akkor álltak át Dávid oldalára, amikor ő már Ciklág felé vonult a csapatával. Ők segítették Dávidot a rablóbandák ellen. Valamennyien bátor és erős harcosok voltak, és később csapatkapitányok lettek Dávid seregében. Dávid serege napról napra növekedett, mert sokan jöttek hozzá, és csatlakoztak a táborához, hogy segítsék. Olyan hatalmas lett a serege, mint Isten tábora. Mások meg — harcra fegyverkezve — Hebronban csatlakoztak Dávidhoz. Azt akarták, hogy Saul királyságát Dávid kapja meg — pontosan úgy, ahogy azt az Örökkévaló előre megmondta. Ez a névsora a vezetőiknek és a létszáma csapataiknak: Júda törzséből 6 800 harcra kész férfi, akik mind pajzsot és lándzsát viseltek, Simeon törzséből 7 100 férfi, mind bátor és harcra kész katona. Lévi törzséből összesen 4 600 férfi jött. Ebből Jehójádá, Áron családjának a fejedelme 3 700 főt hozott magával. Azután Cádók jött — aki kiváló fiatal harcos volt — az egész családjával és 22 további vezetővel együtt. Benjámin törzséből — ahová Saul király is tartozott — 3 000 férfi jött Dávidhoz, annak ellenére, hogy ők Saul rokonai voltak. A törzs többsége akkor még hűséges maradt Saulhoz. Efraim törzséből 20 800 bátor harcos jött, akik mind kitűntek a nemzetségük közül. Manassé fél törzséből 18 000 jött, akiket név szerint jelöltek ki, hogy csatlakozzanak Dávidhoz, és tegyék királlyá őt. Issakár törzséből 200 vezető jött, akik magukkal hozták a rokonaikból álló és a vezetésük alatt lévő csapataikat. Ők voltak azok, akik felismerték, hogy mit kell Izráelnek tennie, és hogy ennek most jött el az ideje. Zebulon törzséből 50 000 férfi jött, akik mind hűséges, megbízható és gyakorlott harcosok voltak, és mindenféle fegyverrel fel voltak szerelkezve. Naftáli törzséből 1 000 parancsnok vezetésével 37 000 fő jött, pajzzsal és lándzsával. Dán törzséből 28 600 harcra kész férfi jött. Ásér törzséből 40 000 felszerelt és kiképzett harcos csatlakozott Dávidhoz. Jöttek a Jordán folyó másik oldaláról is, Rúben, Gád, és Manassé fél törzséből, összesen 120 000 harcos, mindenféle fegyverrel felszerelkezve. Mindezek a férfiak a hadba vonulás rendje szerint jöttek, és helyezkedtek el Hebronban. Valamennyien teljesen egyetértettek abban, hogy Dávid legyen a király egész Izráel felett — és ebben egész Izráel népe egyetértett velük. A sereg három napot töltött Dáviddal együtt Hebronban. Bőven volt enni- és innivalójuk, mert az otthoni rokonaik ellátták őket útravalóval, sőt, a szomszédos területek lakói — egészen Issakár, Zebulon és Naftáli vidékéig — hoztak a seregnek mindenféle élelmet. Még vágni való ökröket és juhokat is hoztak, meg kenyeret, lisztet, aszalt fügét és szőlőt, bort és olívaolajat. A szállításhoz szamarakat, tevéket, öszvéreket és ökröket használtak. Ennyi mindennel ellátták Dávid seregét, mert nagy volt a nép öröme egész Izráelben.