Ámós 6:7-14

Ámós 6:7-14 2012 HUNGARIAN BIBLE: EASY-TO-READ VERSION (EFO)

Elsők lesztek hát, akiket száműzetésbe hurcolnak, s vége szakad a henyélők lakomáinak! Uram, az Örökkévaló megesküdött önmagára, ezt mondta az Örökkévaló, a Seregek Ura és Istene: „Utálom, amire Jákób népe oly büszke, gyűlölöm várait és palotáit, ezért kiszolgáltatom a várost ellenségeinek, és kezükbe adok mindenkit, aki csak benne lakik.” Akkor, ha tízen maradnak élve egy családból, még azok is meghalnak. S ha eljön egy rokon, hogy kivigye a házból a holttesteket, hogy elégesse őket; megkérdezi azt, aki a házban maradt: „Van-e még ott valaki más?” Az meg válaszol: „Nem, nincs más, hála…”. De a másik félbeszakítja: „Hallgass! Ki ne mondd az Örökkévaló nevét!” Mert nézzétek, az Örökkévaló parancsol, és darabokra töri a nagy házakat, apró törmelékké zúzza a kis házakat! Vajon vágtatnak-e a lovak a sziklákon? Vagy felszánthatjátok-e ökrökkel a tengerpartot? De ti az igaz ítéletet keserű méregre cseréltétek! Az igazságosság gyümölcse helyett üröm terem nálatok! Dicsekedtek vele, hogy Lódebárt elfoglaltátok. Kérkedve mondjátok: „Lám, a magunk erejével foglaltuk el Karnaim várát!” „Ezért hát, Izráel, ellened indítok egy népet — mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura és Istene —, elnyomnak és sanyargatnak majd téged egész földeden, a hamáti úttól az Arava-völgyig.”