Ámós 9:2-15

Ámós 9:2-15 Revised Hungarian Bible (RÚF)

Ha a holtak hazájába hatolnak be, onnan is kiragadja őket a kezem. Ha az égbe mennek föl, onnan is lehozom őket. Ha a Karmel tetején bújnak el, ott is felkutatom és megragadom őket. Ha a tenger mélyére rejtőznek előlem, parancsomra ott is megmarja őket a kígyó. Még ha fogságba mennek is ellenségeik előtt, parancsomra ott is megöli őket a fegyver. Szemmel tartom őket, de vesztükre és nem javukra. Ha az Úr, a Seregek URa megérinti a földet, megrendül az, és gyászol minden lakója. Úgy megemelkedik, akár a Nílus, majd leapad, mint Egyiptom folyója. A mennyben építette meg palotáját, és a földön vetett alapot boltozatának. Szól a tenger vizének, és kiönti azt a szárazföldre: az ÚR az ő neve! ÚR Nem olyanok vagytok-e a szememben, Izráel fiai, mint az etiópok? – így szól az ÚR. Én hoztam föl Izráelt Egyiptomból, a filiszteusokat meg Kaftórból és az arámokat Kírből! Az én Uram, az ÚR szemmel tartja a vétkes országot. Eltörlöm azt a föld színéről! Bár mégsem pusztítom ki egészen Jákób házát – így szól az ÚR. Mert íme, parancsot adok a népeknek, és megrostálom Izráel házát, mintha rostában ráznák, melyből egy szem sem esik a földre. Fegyvertől halnak meg népem vétkesei, akik azt gondolják: Nem ér el minket és nem talál ránk a veszedelem. Azon a napon fölállítom Dávid összedőlt hajlékát, kijavítom réseit, helyreállítom romjait, fölépítem, és olyan lesz, mint hajdan. Birtokba veszik Edóm maradékát és mindazokat a népeket, amelyeket majd rólam neveznek el – így szól az ÚR, aki ezt véghezviszi. Eljön majd az idő – így szól az ÚR –, amikor nyomon követi a szántó az aratót, a szőlőtaposó a magvetőt; must csorog majd a hegyekről, folyik mindenütt a halmokról. Jóra fordítom majd népemnek, Izráelnek a sorsát. Az elpusztult városokat fölépítik, és azokban fognak lakni. Szőlőket ültetnek, és isszák azok borát, kerteket művelnek, és eszik azok gyümölcsét. Elültetem őket földjükbe, és többé nem tépik ki őket a földjükből, amelyet nekik adtam – ezt mondja az ÚR, a te Istened.

Ámós 9:2-15 2012 HUNGARIAN BIBLE: EASY-TO-READ VERSION (EFO)

Ha leásnak, erőszakkal betörnek a Seolba, onnan is előhúzom őket. Ha felkapaszkodnak az égbe, onnan is lerántom őket. Ha a Kármel tetején rejtőznek el, ott is megtalálom, és megragadom őket. Ha a tenger mélyén bújnak el, hogy ne lássam őket, ott is parancsolok a kígyónak, hogy marja meg őket. Ha ellenségeik fogságba hurcolják őket, ott is parancsolok a fegyvernek, hogy ölje meg őket. Bizony szemmel tartom népemet, de nem a javukra, hanem a vesztükre!” Uram, az Örökkévaló, a Seregek Ura megérinti a földet, és az beleremeg, emelkedik és lesüllyed, akár a Nílus vize Egyiptomban. A föld lakosai pedig mind sírnak és gyászolnak. Az Örökkévaló a Mennyben építette lakóhelyét, és a Földre alapozta az ég boltozatát. Ő szólítja elő a tengerek vizét, és elborítja a föld színét vele, Ő az Örökkévaló — ez az ő neve! Ezt mondja az Örökkévaló: „Izráel népe! Olyanok lettetek számomra, mint Etiópia népe, vagy mint bármely más nép. Igaz, én hoztam föl Egyiptomból Izráelt, de a filiszteusokat is én hoztam el Kréta szigetéről, Arám népét meg Kírből.” Uram, az Örökkévaló szemmel tartja Izráel királyságát, amelyet elborított a bűn. „Bizony, eltörlöm azt a föld színéről — ezt mondja az Örökkévaló —, de Jákób népét mégsem pusztítom el teljesen! Nézzétek és lássátok: Parancsolok, és megrostálom népemet, Izráelt, a nemzetek között, mint ahogy a búzát kirostálják. De egyetlen szemecske sem esik a földre! Népem bűnöseit mind fegyver öli meg, bár azt hiszik, hogy őket baj nem érheti”. „Azon a napon újra fölállítom Dávid leomlott sátorát, repedéseit és romlásait kijavítom, hogy mint régen volt, olyan legyen. Igen, újjáépítem teljesen, hogy örököljék Edom maradékát, meg akik a nemzetekből megmaradnak, mindazokat, akik nevemet viselik — mondja az Örökkévaló, aki ezt be is teljesíti. Bizony, eljön az idő — mondja az Örökkévaló —, amikor olyan bőségesen megáldalak titeket, hogy a szántó utoléri az aratót, aki szőlőt szüretel, utoléri a vetőt. A hegyoldalakról árad majd a must, s a dombokról bor-patakok folynak. Népem, Izráel sorsát jóra fordítom. Romba dőlt városaikat újra felépítik, s laknak bennük, szőlőket telepítenek, és a saját borukat isszák. Én telepítem le őket ismét a földjükre. Többé ki nem szaggatja őket senki arról a földről, amelyet én adtam nekik!” — ezt mondja Istened, az Örökkévaló.

Ámós 9:2-15 Karoli Bible 1908 (HUNK)

Ha a Seolba ássák is be magokat, kezem onnan is kiragadja őket; és ha az égbe hágnának is fel, onnan is levonszom őket! És ha a Kármel tetején rejtőznének is el, onnan is előkeresem és elhozom őket; és ha szemeim elől a tenger fenekére bújnának is, ott is parancsolok a kígyónak és megmarja őket. És ha fogságba mennek is ellenségeik előtt, ott is parancsolok a fegyvernek és megöli őket; és reájok fordítom szemeimet, vesztökre és nem javokra. Mert az Úr, a Seregek Ura az, a ki megérinti a földet és elolvad az, és jajgat annak minden lakója, és feldagad egészen, mint a folyam, meg elapad, mint Égyiptom folyója. A ki fenn az égben építé az ő boltozatát, és annak íveit a földre alapítá; a ki előhívja a tenger vizeit s kiönti azokat a földnek színére: az Úr az ő neve. Nem olyanok vagytok-é ti előttem, oh Izráel fiai, mint a Kusiták fiai?! ezt mondja az Úr. Nem én hoztam-é ki Izráelt Égyiptom földéről, és a Filiszteusokat Kaftorból, és a Siriabelieket Kirből?! Ímé, az Úr Isten szemmel tartja a bűnös országot, és eltörlöm azt a földnek színéről. Mindazáltal még sem pusztítom el egészen a Jákóbnak házát, ezt mondja az Úr! Mert ímé, én parancsolok és szétrázom Izráel házát minden népek között, a mint a rostával rázogatnak; de nem esik a földre egy szemecske sem. Fegyver által halnak meg az én népemnek minden bűnösei, a kik azt mondják: Nem ér el minket és nem jő reánk a veszedelem. Azon a napon felemelem a Dávid leomlott sátorát, és kijavítom repedezéseit, és felemelem omladékait, és megépítem azt, mint volt hajdanán. Hogy örökségképen bírják az Edom maradékát és mindama népeket, a kik az én nevemről neveztetnek, ezt mondja az Úr, a ki megcselekszi ezt! Ímé, napok jőnek, ezt mondja az Úr, és ott éri a szántó az aratót, a szőlőtaposó a magvetőt. És a hegyek musttal csepegnek, a halmok pedig mind megáradnak. És hazahozom a fogságból az én népemet, az Izráelt, és fölépítik az elpusztult városokat, és lakoznak bennök. Szőlőket plántálnak és iszszák azok borát, és kerteket csinálnak és eszik azoknak gyümölcsét. És elplántálom őket az ő földjökbe; és nem szaggattatnak ki többé az ő földjökből, a melyet adtam nékik, azt mondja az Úr, a te Istened!

Ámós 9:2-15 Magyar Bibliatársulat új fordítású Bibliája (HUNB)

Ha a holtak hazájába hatolnak be, onnan is kiragadja őket a kezem. Ha az égbe mennek föl, onnan is lehozom őket. Ha a Karmel tetején bújnak el, ott is felkutatom, és megragadom őket. Ha a tenger mélyén rejtőznek el szemem elől, ott is parancsolok, és megmarja őket a kígyó. Még ha fogságba mennek is ellenségeik előtt, ott is parancsolok, és megöli őket a fegyver. Szemmel tartom őket, de vesztükre és nem javukra. Ha az Úr, a Seregek Ura megérinti a földet, megrendül az, és gyászol minden lakója. Úgy megemelkedik, akár a Nílus; majd leapad, mint Egyiptom folyója. A mennyben építette meg palotáját, és a földön vetett alapot boltozatának. Szól a tenger vizének, és kiönti azt a szárazföldre: az Úr az ő neve! Nem olyanok vagytok-e előttem, Izráel fiai, mint az etiópok? – így szól az Úr. Én hoztam ki Izráelt Egyiptomból, a filiszteusokat meg Kaftórból és az arámokat Kírből! Az én Uram, az Úr szemmel tartja a vétkes országot. Kipusztítom azt a föld színéről! Bár mégsem pusztítom ki egészen Jákób házát – így szól az Úr. Mert én parancsolok a népeknek, és megrostálom Izráel házát, mintha rostával ráznák, de egy szem sem esik a földre. Fegyvertől halnak meg népem vétkesei, akik azt gondolják: Nem ér el minket, és nem talál ránk a veszedelem. Azon a napon fölállítom Dávid összedőlt sátorát, kijavítom réseit, helyreállítom romjait, fölépítem, és olyan lesz, mint hajdan. Birtokba veszik Edóm maradékát és mindazokat a népeket, amelyeket majd rólam neveznek el – így szól az Úr, aki ezt véghezviszi. Eljön majd az idő – így szól az Úr –, amikor nyomon követi a szántó az aratót, a szőlőtaposó a magvetőt. Must csurog a hegyekről, és ömlik a halmokról. Jóra fordítom népemnek, Izráelnek sorsát. Az elpusztult városokat fölépítik, és laknak bennük. Ültetnek szőlőket, és isszák azok borát, kerteket művelnek, és eszik azok gyümölcsét. Elültetem őket földjükbe, és többé nem tépik ki őket földjükből, amelyet nekik adtam. Ezt mondja az Úr, a te Istened.