Bírák 5:1-31

Megosztás

Bírák 5:1-31 2012 HUNGARIAN BIBLE: EASY-TO-READ VERSION (EFO)

Ezen a napon Debóra és Bárák ezt a győzelmi éneket énekelte: „Amikor Izráel harcosai hosszúra növesztették hajukat, mert egészen az Örökkévalónak szentelték magukat, dicsérjétek az Örökkévalót! Halljátok ezt királyok, figyeljetek rám, fejedelmek, mert az Örökkévalónak éneklek, az Örökkévalót dicsérem, Izráel Istenét! Mikor Széírből jöttél, Örökkévaló, mikor Edom földjén lépkedtél, még a föld is remegett, az ég is megindult, esőt hullatott. A hegyek reszkettek az Örökkévaló előtt, a Sínai-hegy is megremegett az Örökkévaló előtt, Izráel Istene előtt! Anát fia, Samgar idejében, Jáél napjaiban senki sem járt az utakon, a karavánok és utazók mind kerülő utakra tértek. Kihaltak a falvak Izráelben. Kihalt az élet a falvakból, amíg te nem jöttél, Debóra, amíg felkeltél, Izráel anyjaként vezettél! Mikor Isten új vezetőket választott, tüstént harc dúlt a kapuk előtt, de még egy dárda, vagy pajzs sem akadt Izráel negyvenezres seregében. Szívem azoké, akik vezetik Izráelt, akik a nép közül önként vállalták a harcot! Dicsérjétek az Örökkévalót! Emlegessétek újra meg újra az Örökkévaló nagy tetteit, akik felültök a nyeregtakaróra, s útra keltek szürke szamarakon, vagy az úton mentek! Mikor a nyájakat itatjátok a kútnál, halljátok az éneklők szavát, akik az Örökkévaló dicső tetteiről énekelnek, győzelmekről, amelyeket az izráeli falvak népe aratott, amikor az Örökkévaló népe a város kapuinál harcolt. Serkenj föl, Debóra, serkenj föl! Kelj föl, és énekelj! Rajta, Bárák, támadj! Ejts foglyokat, Abínóam fia! Akkor a maradék nép lerohant a hegyről, hogy harcoljon az ellenséggel, az Örökkévaló népe rárontott az idegenek seregére. Jöttek Efraimból, akik Amálek helyére települtek, jöttek utánad, Benjámin, a testvéreiddel, jöttek Mákír nemzetségéből a kapitányok, Zebulon törzséből, kezükben pálcával a vezérek. Ide gyűltek Issakár fejedelmei, Debórához gyülekeztek, Bárákot követve mind támadásra indultak, a hegyről a völgybe lerohantak. De Rúben nemzetségei csak tanakodtak. Miért üldögéltek nyájaitok mellett? Nézitek, hogy terelik össze a pásztorok juhaikat? Rúben nemzetségei csak tanakodtak, nem mozdultak. Gileád népe is ott maradt a Jordánon túl, Dán fiai meg az idegenek hajóin szolgáltak, Ásér nemzetségei a tengerparton üldögéltek, öblök partján táboroztak. Csak Zebulon és Naftáli fiai harcoltak a dombokon halált megvetőn. Királyok jöttek és harcoltak, Kánaán királyai csatáztak Meggidó vizeinél, harcoltak Taanak mellett a síkon, de nem zsákmányoltak ezüstöt. A csillagok is harcoltak az égből, saját pályájukról vívtak Sisera ellen. Elsodorta Sisera seregét a Kisón megáradt patakja, elsöpörte őket a vízáradat, az ősi Kisón. Folytasd csak lelkem, teljes erővel! Hogy robogtak a vágtató lovak és szekerek! Menekülő paták dobogása hallik! »Átkozzátok Méróz városát — mondja az Örökkévaló angyala —, átkozzátok lakosait, mert nem jöttek az Örökkévalónak segíteni, nem akartak vitézei közé állni!« De áldott legyen Jáél, a kéni Héber felesége! Áldottabb legyen minden más sátorlakó asszonynál! Mikor Sisera vizet kért, Jáél tejet adott neki, fejedelmi csészéből tejszínnel itatta. Bal keze sátorcövekért nyúlt, jobb kezébe munkások kalapácsát vette, Sisera fejét szétzúzta, összetörte, halántékát földhöz szegezte. Így esett el Sisera egy asszony lába előtt, Jáél lábánál elterült, nem mozdult többé. Ott fekszik holtan, megsemmisült! Aggódva ki-kinéz ablakán Sisera anyja, kezét tördeli, aggódva várja fiát: »Miért késik harci szekere oly soká? Nem hallom lovai patkóit, miért?« Legbölcsebb szolgálója nyugtatja, és maga is egyre csak ezt mondogatja: »Biztosan most osztoznak a zsákmányon! Szép rabnő jut minden harcosnak, talán kettő is, meg díszes ruhák Siserának, festett, hímzett, drága kendőt hoz nekem is, színes selyemkendőt nyakamra, vállamra!« Így vesszenek mind ellenségeid, Örökkévaló! De akik szeretnek téged, tündököljenek, mint a fölkelő nap, ereje teljében!”

Bírák 5:1-31 Karoli Bible 1908 (HUNK)

Énekelt pedig Debora és Bárák, az Abinoám fia azon a napon, mondván: Hogy a vezérek vezettek Izráelben, Hogy a nép önként kele föl: áldjátok az Urat! Halljátok meg királyok, figyeljetek fejedelmek! Én, én az Úrnak éneket mondok, Dícséretet zengek az Úrnak, az Izráel Istenének. Uram, mikor Szeirből kijövél, Mikor lépdelél Edom mezejéről: Megrendült a föld, csepegett az ég, A föllegek is víztől áradának. A hegyek megrendültek az Úrnak orczája előtt, Még ez a Sinai is, az Úrnak, az Izráel Istenének színe előtt. Sámgárnak, az Anath fiának napjaiban, Jáhel idejében pihentek az utak, És az útonjárók tekervényes ösvényekre tértek. Megszüntek a kerítetlen helyek Izráelben, megszüntek végképen, Mígnem én Debora felkelék, Felkelék Izráel anyjaként. Új isteneket ha választott a nép, Mindjárt kigyúlt a harcz a kapuk előtt; De paizs, és dárda avagy láttatott-é A negyvenezereknél az Izráel között? Szívem azoké, kik parancsolnak Izráelben, Kik a nép közül önként ajánlkoztak: áldjátok az Urat! Kik ültök fehér szamarakon, Kik ültök a szőnyegeken És a kik gyalog jártok: mind énekeljetek! Az íjászok szavával a vízmerítők között, Ott beszéljék az Úrnak igazságát, Az ő faluihoz való igazságit Izráelben. Akkor újra a kapukhoz vonul az Úr népe! Kelj fel, kelj fel Debora! Serkenj fel, serkenj fel, mondj éneket! Kelj fel Bárák és fogva vigyed foglyaidat, Abinoám fia! Akkor lejött a hősök maradéka; Az Úrnak népe lejött hozzám a hatalmasok ellen. Efraimból, kiknek gyökere Amálekben, Utánad Benjámin, a te néped közé; Mákirból jöttek le vezérek, És Zebulonból, kik a vezéri pálczát tartják. És Issakhár fejedelmei Deborával, És mint Issakhár, úgy Bárák A völgybe rohan követőivel. Csak a Rúben patakjainál Vannak nagy elhatározások. Miért maradtál ülve a hodályban? Hogy hallgasd nyájad bégetéseit?! Rúben patakjainál nagyok voltak az elhatározások! Gileád a Jordánon túl pihen. Hát Dán miért időzik hajóinál? Áser a tenger partján ül és nyugszik öbleinél. De Zebulon, az halálra elszánt lelkű nép, És Nafthali, a mezőség magaslatain! Királyok jöttek, harczoltanak; Akkor harczoltak a Kanaán királyai Taanaknál, Megiddó vizénél; De egy darab ezüstöt sem vettenek. Az égből harczoltak, A csillagok az ő helyökből vívtak Siserával! A Kison patakja seprette el őket; Az ős patak, a Kison patakja! Végy erőt én lelkem! Akkor csattogtak a lovak körmei A futás miatt, lovagjaik futásai miatt. Átkozzátok Mérozt – mond az Úr követje, – Átkozva-átkozzátok annak lakosait! Mert nem jöttek az Úrnak segítségére, Az Úrnak segélyére vitézei közé. De áldott legyen az asszonyok felett Jáhel, A Keneus Héber felesége, A sátorban lakó nők felett legyen áldott! Az vizet kért, ő tejet adott, Fejedelmi csészében nyújtott tejszínét. Balját a szegre, Jobbját pedig a munkások pőrölyére nyújtotta, És ütötte Siserát, szétzúzta fejét, És összetörte, általfúrta halántékát, Lábainál leroskadt, elesett, feküdt, Lábai között leroskadt, elesett; A hol leroskadt, ott esett el megsemmisülve. Kinézett az ablakon, és jajgatott Siserának anyja a rostélyzat mögül: „Miért késik megjőni szekere? Hol késlekednek kocsijának gördülései?” Fejedelemasszonyinak legokosabbjai válaszolnak néki; Ő egyre csak azok szavait ismételgeti: „Vajjon nem zsákmányra találtak-é, s mostan osztozkodnak? Egy-két leányt minden férfiúnak; A festett kelmék zsákmányát Siserának; Tarka szövetek zsákmányát, tarkán hímzett öltözeteket, Egy színes kendőt, két tarka ruhát nyakamra, mint zsákmányt.” Így veszszenek el minden te ellenségid, Uram! De a kik téged szeretnek, tündököljenek mint a kelő nap az ő erejében! És megnyugovék a föld negyven esztendeig.

Bírák 5:1-31 Magyar Bibliatársulat új fordítású Bibliája (HUNB)

Azon a napon így énekelt Debóra és Bárák, Abínóam fia: Feltámadt az életkedv Izráelben, önként fölkelt a nép, áldjátok hát az URat! Halljátok, királyok, figyeljetek, fejedelmek! Én most az ÚRnak éneket mondok, zsoltárt zengek az ÚRnak, Izráel Istenének. Amikor Széírből kijöttél, URam, amikor Edóm mezején lépdeltél, rengett a föld, csepegett az ég is, vizet csepegtettek a fellegek is. Remegtek a hegyek az ÚR színe előtt, még a Sínai is, Izráel Istenének, az ÚRnak színe előtt. Anát fia, Samgar idejében, Jáél idejében kihaltak az ösvények; akik útra keltek, rejtett ösvényeken jártak. Hiányzott a vezetés, hiányzott Izráelből, mígnem fölkeltem én, Debóra, fölkeltem én, Izráel anyjaként. Új isteneket választottak, de aztán folyt is a harc a kapuknál, ám pajzs meg dárda nem volt látható a negyvenezernél Izráelben. Szívem Izráel vezetőié, akik önként keltek föl a népből. Áldjátok az URat! Akik fehér szamarakon nyargaltok, akik szőnyegeken ültök, vagy úton jártok, emlegessétek! Pásztorok hangján az itatóvályúknál, ott csendülnek fel az ÚR igaz tettei, vezetésének igaz tettei Izráelben. Így vonult a kapukhoz az ÚR népe. Serkenj, serkenj föl, Debóra, serkenj, serkenj, mondj éneket! Kelj föl Bárák, fogd foglyaidat, Abínóam fia! Így jött a dicső maradék, jött az ÚR népe a hősökkel hozzám: Az Amálékban gyökeret vert Efraimból valók, utánad Benjámin, a te népeddel együtt; Mákírból jöttek a vezetők, Zebulonból a vezéri pálcát hordók, Issakár vezérei, a Debórával tartók. Issakár meg Bárák a völgybe vonult gyalogságával. Rúben tartományaiban nagy fontolgatások voltak. Mért maradtál mégis ülve a karámok között, hallgatva a pásztorfurulyát? Rúben tartományaiban nagy fontolgatások voltak. Gileád a Jordánon túl tanyázik. És Dán mért időzik a hajóknál? Ásér ülve maradt a tenger partján, ott tanyázik öbleinél. De Zebulon halált megvető bátorságú nép, meg Naftáli is a mezőség magaslatain. Királyok jöttek, harcoltak, ugyancsak harcoltak Kánaán királyai Taanaknál, Megiddó vizénél, de egy darab ezüstöt se vehettek el. Az égből harcoltak a csillagok, pályájukról harcoltak Siserával. A Kísón patakja elsodorta őket, az ősi patak, Kísón patakja. – Folytasd lelkem, teljes erővel! Hogy csattogtak a lovak patái, amikor vágtattak vágtató csődörei! Átkozzátok Mérózt – mondta az ÚR angyala –, átkozva átkozzátok lakóit, mivel nem jöttek el segíteni az ÚRnak, segíteni az ÚRnak a hősök közt! De áldott asszony Jáél, a kéni Heber felesége, legáldottabb a sátorlakó asszonyok közt. Vizet kértek, s ő tejet adott, díszes csészében tejszínt hozott. Kezével a cövekért nyúlt, jobbjával a sulykoló szerszámért. Ütötte Siserát, szétzúzta a fejét, betörte, átfúrta halántékát. Lába elé roskadt, elesett, elterült, lába elé roskadt, elesett; ahová leroskadt, ott esett el élettelenül. Az ablakon át kinézett, jajgatott Sisera anyja a rostélyon át: Miért késik annyit, mért nem jön harci kocsija? Mért gurulnak oly lassan hadi szekerei? Legbölcsebb udvarhölgye válaszol, ő meg ismétli magában szavait: Talán zsákmányt leltek, s osztozkodnak rajta, egy vagy két rabnő is jut minden férfinak! Tarka ruha a Sisera zsákmánya, tarka ruha a zsákmánya, egy vagy két tarka, festett kendőt hoz a nyakamra zsákmányul! Így vesszen el, URam, minden ellenséged! De akik szeretnek, legyenek olyanok, mint a kelő nap az ő erejében.

Bírák 5:1-31 Revised Hungarian Bible (RÚF)

Azon a napon így énekelt Debóra és Bárák, Abínóam fia: A fejedelmek Izráel élére álltak, és önként harcra kelt a nép: áldjátok hát az URat! Halljátok, királyok, figyeljetek, fejedelmek! Én most az ÚRnak éneket mondok, zsoltárt zengek az ÚRnak, Izráel Istenének. Amikor Széírből kijöttél, URam, amikor Edóm mezején lépdeltél, rengett a föld, csepegett az ég is, vizet csepegtettek a fellegek is. Remegtek a hegyek az ÚR színe előtt, még a Sínai is, Izráel Istenének, az ÚRnak színe előtt. Anát fia, Samgar idejében, Jáél idejében kihaltak az ösvények; akik útra keltek, rejtett ösvényeken jártak. Hiányzott a vezetés, hiányzott Izráelből, mígnem fölkeltem én, Debóra, fölkeltem én, Izráel anyjaként. Új isteneket választottak, de aztán folyt is a harc a kapuknál, ám pajzs meg dárda nem volt látható a negyvenezernél Izráelben. Szívem Izráel vezetőié, akik önként keltek föl a népből. Áldjátok az URat! Akik fehér szamarakon nyargalásztok, akik szőnyegeken ültök, vagy úton jártok, fennen hirdessétek! Pásztorok hangján az itatóvályúknál, ott csendülnek fel az ÚR igaz tettei, vezetésének igaz tettei Izráelben. Így vonult a kapukhoz az ÚR népe. Serkenj, serkenj föl, Debóra, serkenj, serkenj, mondj éneket! Kelj föl, Bárák, fogd el foglyaidat, Abínóam fia! Így jött a dicső maradék, jött az ÚR népe a hősökkel hozzám: az Amálékban gyökeret vert Efraimból valók, utánad Benjámin, a te népeddel együtt; Mákírból jöttek a vezetők, Zebulonból a vezéri pálcát hordók, Issakár vezérei, a Debórával tartók. Issakár meg Bárák a völgybe vonult gyalogságával. Rúben tartományaiban nagy fontolgatások voltak. Miért maradtál mégis ülve a karámok között, hallgatva a pásztorfurulyát? Rúben tartományaiban nagy fontolgatások voltak. Gileád a Jordánon túl tanyázik. És Dán miért időzik a hajóknál? Ásér ülve maradt a tenger partján, ott tanyázik öbleinél. De Zebulon halált megvető bátorságú nép, meg Naftáli is a mezőség magaslatain. Királyok jöttek, harcoltak, Kánaán királyai harcoltak Taanaknál, Megiddó vizénél, de egy darab ezüstöt sem vehettek el. Az égből harcoltak a csillagok, pályájukról harcoltak Sisera ellen. A Kísón-patak elsodorta őket, az ősi patak, a Kísón-patak. – Folytasd, lelkem, teljes erővel! Hogy csattogtak a lovak patái, amikor vágtattak vágtató csődörei! Átkozzátok Mérózt, mondta az ÚR angyala, átkozva átkozzátok lakóit, mert nem jöttek el segíteni az ÚRnak, segíteni az ÚRnak a többi hőssel együtt! De áldott az asszonyok közt Jáél, a kéni Héber asszonya, nincs nála áldottabb a sátorlakó asszonyok között. Vizet kértek, és ő tejet adott, díszes csészében tejszínt hozott. Kezével a cövekért nyúlt, jobbjával a súlyos kalapácsért. Lesújtott vele Siserára, szétzúzta a fejét, betörte, átfúrta halántékát. Lába elé roskadt, elesett, elterült, lába elé roskadt, elesett; ahová leroskadt, ott esett el élettelenül. Az ablakon át kinézett, Sisera anyja jajgatott a rostélyon át: Miért késik annyit harci kocsijával? Miért nem hallom már szekerének zaját? Legbölcsebb udvarhölgye felel, ő meg elismétli magának szavait: Talán zsákmányt leltek, s azon osztozkodnak; egy-két rabnő is jut mindegyik férfinak! Tarka ruha lesz, tarka ruha lesz Sisera zsákmánya, festett kendőt kapok, nem is egyet, kettőt, a nyakamra zsákmánynak! Így vesszen el, URam, minden ellenséged! De akik szeretnek, legyenek olyanok, mint a felkelő nap ereje teljében!