Jeremiás 22:1-23
Jeremiás 22:1-23 2012 HUNGARIAN BIBLE: EASY-TO-READ VERSION (EFO)
Ezt mondta az Örökkévaló: „Jeremiás, menj le Júda királyának palotájába, és ott mondd el ezt az üzenetet! Júda királya, aki Dávid trónján ülsz, halld meg az Örökkévaló szavát, szolgáiddal és népeddel együtt, akik ezen a kapun járnak keresztül! Ezt mondja az Örökkévaló: Szolgáltassatok igazságot, hozzatok igazságos ítéletet, és mentsetek ki a hatalmaskodók kezéből minden szegényt! A jövevényt, árvát és özvegyet ne nyomjátok el! Ne erőszakoskodjatok, és ne öljetek meg senkit ártatlanul! Ha valóban engedelmeskedtek szavamnak, akkor e palota kapuján mindig olyan királyok fognak bejönni, akik Dávid trónján ülnek. Igen, harci szekereken és lovon fognak bejönni a kíséretükben lévő fejedelmekkel és népükkel együtt. De ha nem hallgattok a szavamra, akkor magamra esküszöm — mondja az Örökkévaló —, hogy ez a királyi ház elpusztul, és csak romhalmaz marad belőle.” Mert ezt mondja az Örökkévaló Júda királyi házáról: „Bár olyan vagy a számomra, mint Gileád, vagy mint a Libanon hegycsúcsai, mégis olyanná teszlek, mint egy lakatlan romváros! Felkészítem, ellened indítom a pusztítókat, a jól felszerelt fegyvereseket! Kivágják gyönyörű erős cédrusfa oszlopaidat, tűzbe borítják gerendáidat! Elmennek majd e város mellett az idegenek, sok nemzet fiai, és azt kérdezi egyik a másiktól: »Vajon miért bánt az Örökkévaló ilyen rettenetesen ezzel a nagy várossal?« Az meg így felel: »Azért, mert e város lakói megtörték Istenükkel, az Örökkévalóval kötött szövetségüket, más isteneket imádtak és szolgáltak.«” Ne sirassátok azt, aki meghalt, ne gyászoljátok, inkább azért sírjatok, aki még él, akit száműzetésbe hurcol az ellenség, mert ő soha nem tér vissza, szülőföldjét nem látja többé! Mert azt mondja az Örökkévaló Sallumról, aki apját, Jósiás királyt követte a trónon: „Soha nem tér ide vissza, hanem ott hal meg, ahová száműzetésbe hurcolják! Ezt a földet soha nem látja többé.” „Jaj annak, aki házát gazsággal építi, annak emeleteit pedig jogtalansággal, aki ingyen dolgoztatja szomszédait, és a munkásainak nem adja meg bérüket! Jaj annak, aki azt mondja: »Nagy palotát építek magamnak, tágas felső szobákkal« —, és ablakokat készít rajta, belülről cédrussal burkolja, majd vörösre festi! Az tesz téged igazán királlyá, hogy több cédrusból építesz, mint elődeid? Hiszen apád is evett-ivott, mint minden ember, de igazságosan élt és uralkodott, ezért jól is ment a sora. Igazságot szolgáltatott a szegénynek és elnyomottnak, ezért ment jól a sora. Így él, aki ismer és tisztel engem! — ezt mondja az Örökkévaló. — De szíved és szemed csak a saját hasznodat keresi! Ártatlanok halálát kívánod, s erőszakkal elnyomod népedet.” Ezért ezt mondja az Örökkévaló Jójákimról, Jósiás fiáról, Júda királyáról: „Senki sem siratja, mikor meghal: »Jaj, bátyám! Jaj, testvérem!« Senki sem siratja: »Jaj, Uram! Jaj, királyom! Jaj, oda a dicsőség!« Kivonszolják majd a testét Jeruzsálemből, kidobják a városból, s úgy földelik el, mint egy szamarat!” „Menj föl a Libanon csúcsaira, és kiálts, Básán hegyein jajgass, az Abárim tetején sírj hangosan, mert »szeretőid« mind elpusztultak! Figyelmeztettelek, mikor még jól ment a sorod, de nem akartál hallgatni rám. Ifjúságod óta az a szokásod, hogy nem fogadod meg szavam! Emiatt minden pásztorodat elsöpri a szél, és összes szeretőd fogságba megy. Te pedig megszégyenülsz minden gonosz tetted miatt. Jaj neked, aki libanoni cédrusokon fészkelsz! Hogy fogsz majd nyögni és jajgatni, ha elfog a fájdalom, mint szülő asszonyt a vajúdás!”
Jeremiás 22:1-23 Karoli Bible 1908 (HUNK)
Ezt mondja az Úr: Menj alá a Júda királyának házába, és beszéld el ezeket: És ezt mondd: Halld meg az Úr szavát, Júda királya, a ki a Dávid királyi székében ülsz, te és a te szolgáid, és a te néped, a kik bejártok e kapukon! Ezt mondja az Úr: Tegyetek ítéletet és igazságot, és mentsétek meg a nyomorultat a nyomorgató kezéből! A jövevényt, árvát és özvegyet pedig ne nyomorgassátok és rajta ne erőszakoskodjatok, és ártatlan vért e helyen ki ne ontsatok. Mert ha ezt cselekszitek, akkor királyok mennek be e háznak kapuin, a kik a Dávid székébe ülnek, szekereken és lovakon menvén ő, az ő szolgái és az ő népe. Ha pedig nem hallgattok e szókra, én magamra esküszöm, azt mondja az Úr, hogy elpusztul e ház. Mert így szól az Úr a Júda királyának házához: Ha Gileád volnál nékem és a Libánon feje: mégis elpusztítlak téged, mint a városokat, a melyekben nem laknak. És felkészítem ellened a rablókat, mindeniket az ő fegyverével, és kivágják a te válogatott czédrusaidat, és a tűzre vetik. És sok nép megy át e városon, és ezt mondják egymásnak: Miért mívelte az Úr ezt e nagy várossal? És ezt mondják: Azért, mert elhagyták az Úrnak, az ő Istenöknek frigyét, és idegen istenek előtt borultak le és azoknak szolgáltak. Ne sirassátok a halottat és ne bánkódjatok érte, hanem azt sirassátok, a ki elment, mert nem jő vissza többé, és az ő szülőföldjét nem látja meg. Mert ezt mondja az Úr Sallum felől, Jósiásnak, a Júda királyának fia felől, a ki uralkodik az ő atyja, Jósiás helyett: A ki kimegy e helyből, nem tér többé ide vissza. Hanem a helyen, a hová rabságra vitték, ott hal meg, és e földet nem látja többé. Jaj annak, a ki hamisan építi házát, felházait pedig álnokul; a ki az ő felebarátjával ingyen szolgáltat, és munkájának bérét néki meg nem adja. A ki ezt mondja: Nagy házat építek magamnak és tágas felházakat, és ablakait kiszélesíti és czédrusfával béleli meg és megfesti czinóberrel. Király vagy-é azért, hogy czédrus után kivánkozol? A te atyád nem evett és ivott-é? De igazságot és méltányosságot cselekedett, azért jó dolga volt. Igazságosan ítélte a szegényt és a nyomorultat, azért jó volt dolga. Nem ez-é az igaz ismeret felőlem? azt mondja az Úr! De a te szemeid és szíved csak a te nyereségedre vágynak, és az ártatlan vérére, és ragadozásra és erőszak elkövetésére. Azért ezt mondja az Úr Joákimnak, Jósiás, Júda királya fiának: Nem siratják őt: Jaj atyám! Jaj húgom! nem siratják őt: Jaj uram! Jaj az ő dicsőségének. Úgy temetik el, mint a szamarat, kivonják és elvetik Jeruzsálem kapuin kivül! Menj fel a Libánonra és kiálts, és a Básánon emeld fel szódat és kiálts az Abarimról, mert szeretőid mind tönkre jutottak. Szóltam néked, mikor jól volt dolgod, de ezt mondottad: Nem hallom. Ifjúságodtól fogva ez a te szokásod, hogy nem hallgattad az én szómat! Minden pásztorodat szél emészti meg, és a szeretőid rabságra mennek; akkor szégyent vallasz majd és pironkodol minden gonoszságodért. Te, a ki a Libánonon lakozol, a czédrusfákon fészkelsz: hogy fogsz majd nyögni, mikor fájdalmak lepnek meg, a gyermekszülő vajudása?
Jeremiás 22:1-23 Magyar Bibliatársulat új fordítású Bibliája (HUNB)
Ezt mondta az Úr: Menj Júda királyának a palotájába, és mondd el ott ezt az igét! Mondd: Júda királya, aki Dávid trónján ülsz, halld meg az Úr igéjét, szolgáiddal és népeiddel együtt, akik bejárnak e kapukon! Ezt mondja az Úr: Járjatok el törvényesen és igazságosan! Mentsétek meg a kizsákmányoltat elnyomójától! A jövevényt, árvát és özvegyet ne nyomorgassátok! Ne erőszakoskodjatok, és ne ontsatok ártatlan vért ezen a helyen! Ha eszerint jártok el, akkor bemehetnek e háznak a kapuin a Dávid trónján ülő, harci kocsin és lovon járó királyok, szolgáikkal és népükkel együtt. De ha nem hallgattok ezekre az igékre, én magamra esküszöm – így szól az Úr –, hogy rommá lesz ez a ház! Mert ezt mondja az Úr Júda királyának palotájáról: Ha olyan volnál is, mint a Gileád vagy a Libánon csúcsa, akkor is pusztává teszlek, lakatlan várossá. Pusztítókat küldök ellened, fegyveres embereket. Kivágják és tűzre vetik válogatott cédrusaidat. Sok nép megy majd el e város mellett, és azt kérdezik egymástól: miért bánt el így az Úr ezzel a nagy várossal? Akkor majd ezt felelik: Azért, mert elhagyták Istenüknek, az Úrnak szövetségét, más istenek előtt borultak le, és azokat szolgálták. Ne a halottat sirassátok, és ne azt sajnáljátok. Inkább azt sirassátok, aki elmegy, mert nem tér többé vissza, és nem látja szülőföldjét. Mert ezt mondja az Úr Sallúmról, Jósiás fiáról, Júda királyáról, aki apja, Jósiás után lett király: Aki most elmegy erről a helyről, nem tér többé vissza. Ott hal meg, ahová fogságba viszik, nem látja többé ezt az országot! Jaj annak, aki nem igaz úton építi házát, és felső szobáit jogtalan módon, ingyen dolgoztatja embertársát, és a munkájáért nem fizet bért! – de ezt mondja: hatalmas palotát építek, tágas felső szobákat! Ablakokat vágat rá, cédrusfával burkolja, és vörösre festeti! Attól leszel király, hogy halmozod a cédrust? Apád talán nem evett és nem ivott? De törvényesen és igazságosan járt el: ezért ment jól a dolga! Jogához segítette a nyomorultat és a szegényt, ezért ment jól a dolga! Így tesz, aki ismer engem – így szól az Úr. Szemed és szíved nem törődik mással, csak a magad hasznával. Kiontod az ártatlanok vérét, elnyomó és zsaroló vagy! Azért ezt mondja az Úr Jójákimról, Jósiás fiáról, Júda királyáról: Nem fogják így elsiratni: Jaj, bátyám! Jaj, öcsém! Így sem siratják el: Jaj, uram! Jaj, felség! Úgy temetik el, mint egy szamarat. Kivonszolják, kidobják Jeruzsálem kapuin. Menj föl a Libánonra, és jajgass, a Básánon is hallasd hangodat! Jajgass az Abárimon, mert tönkretették barátaidat! Intettelek, mikor még békében éltél, de azt mondtad: nem hallgatok rád. Így éltél ifjúságod óta, nem hallgattál szavamra! Vezetőidet elsodorja a szél, barátaid fogságba mennek, téged pedig szégyen és gyalázat ér akkor minden gonoszságodért. A Libánonon trónolsz, a cédrusok közt van a fészked?! Hogy fogsz majd nyögni, ha rád jönnek a fájdalmak, mint a szülő asszonyra a vajúdás.
Jeremiás 22:1-23 Revised Hungarian Bible (RÚF)
Ezt mondta az ÚR: Menj Júda királyának a palotájába, és mondd el ott ezt az igét! Mondd: Júda királya, aki Dávid trónján ülsz, hallgasd meg az ÚR igéjét udvari embereiddel és népeddel együtt, akik bejártok ezeken a kapukon! Ezt mondja az ÚR: Járjatok el törvényesen és igazságosan! Mentsétek meg a kizsákmányoltat elnyomójától! A jövevényt, az árvát és az özvegyet ne nyomorgassátok! Ne erőszakoskodjatok, és ne ontsatok ártatlan vért ezen a helyen! Ha eszerint jártok el, akkor olyan királyok fognak bejárni ennek a háznak a kapuin, akik Dávid trónján ülnek, és harci kocsin meg lovon járnak; bejárnak majd ők udvari embereikkel és népükkel együtt. De ha nem hallgattok ezekre az igékre, én magamra esküszöm – így szól az ÚR –, hogy rommá lesz ez a ház! Mert ezt mondja az ÚR Júda királyának palotájáról: Ha olyan volnál is, mint a Gileád vagy a Libánon csúcsa, akkor is pusztává teszlek, lakatlan várossá. Pusztítókat küldök ellened, csupa fölfegyverzett embert. Kivágják legszebb cédrusaidat, és tűzre vetik azokat. Sok nép megy majd el e város mellett, és azt kérdezik egymástól: Miért bánt el így az ÚR ezzel a nagy várossal? Akkor majd ezt fogják felelni: Azért, mert elhagyták Istenüknek, az ÚRnak szövetségét, más isteneket imádtak, és azokat tisztelték. Ne a halottat sirassátok, és ne azt sajnáljátok! Azt sirassátok, aki elmegy, mert nem tér vissza többé, nem láthatja viszont szülőföldjét. Mert ezt mondja az ÚR Sallúmról, Jósiás fiáról, Júda királyáról, aki apja, Jósiás után lett király: Aki most elmegy erről a helyről, nem tér vissza ide többé. Ott hal meg, ahová fogságba viszik, nem látja többé ezt az országot! Jaj annak, aki nem igaz úton építi a házát, és törvénytelen módon a felső szobáit, felebarátját ingyen dolgoztatja, és a bérét nem adja meg neki, de ezt mondja: Hatalmas palotát építek, tágas felső szobákat! Ablakokat vágat rá, cédrusfával burkolja, és vörösre festeti! Attól leszel király, hogy halmozod a cédrust? Apád talán nem evett és nem ivott? De törvényesen és igazságosan járt el: ezért ment jól a dolga! Jogához segítette a nincstelent és szegényt, ezért ment jól a dolga! Így tesz, aki ismer engem – így szól az ÚR. Szemed és szíved nem törődik mással, csak a magad hasznával. Kiontod az ártatlanok vérét, elnyomsz és sanyargatsz másokat! Azért ezt mondja az ÚR Jójákímról, Jósiás fiáról, Júda királyáról: Nem fogják így elsiratni: Jaj, bátyám! Jaj, öcsém! Így sem siratják el: Jaj, uram! Jaj, felség! Úgy temetik el, mint egy szamarat; kivonszolják, kidobják Jeruzsálem kapuin. Menj föl a Libánonra, és jajgass, a Básánon is hallasd hangodat! Jajgass az Abárímon, mert tönkrementek mind a szeretőid! Intettelek, mikor még békében éltél, de azt mondtad: Nem hallgatok rád! Így éltél ifjúságod óta, nem hallgattál a szavamra. Pásztoraidat elsodorja a szél, szeretőid fogságba mennek, te pedig majd akkor szégyenkezni és pirulni fogsz minden gonoszságodért. A Libánonon trónolsz, a cédrusok közt van a fészked?! Hogy fogsz majd nyögni, ha rád törnek a fájdalmak, mint a szülő asszonyra a vajúdás!