Jób 32:1-18
Jób 32:1-18 Karoli Bible 1908 (HUNK)
Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt: Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségéből. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél. De felgerjedt haragja az ő három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot. Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának ő nála. De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az ő haragja. És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet. Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága! Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki! Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet. Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet! Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek. Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikőtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt. Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten győzheti meg őt és nem ember! Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki. Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belőlök a szó. Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé. Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet! Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levő lélek.
Jób 32:1-18 Revised Hungarian Bible (RÚF)
Ez a három férfi nem válaszolt többé Jóbnak, mivel ő igaznak tartotta magát. Akkor haragra gerjedt a Búzból, Rám nemzetségéből való Elíhú, Barakél fia. Megharagudott Jóbra, amiért igaznak tartotta magát Istennel szemben. De a három barátjára is megharagudott, mert nem találták meg a kellő választ, hogy bűnösnek nyilváníthassák Jóbot. Elíhú azonban várt a Jóbhoz szóló beszédével, mert azok idősebbek voltak nála. De amikor látta Elíhú, hogy a három férfi nem tud már mit felelni, akkor megharagudott. Megszólalt hát a Búzból való Elíhú, Barakél fia, és ezt mondta: Én még fiatal vagyok, ti pedig öregek. Ezért hátrahúzódtam, és féltem elmondani nektek, amit tudok. Azt gondoltam: beszéljenek a korosabbak, adják tudtul a bölcsességet az idősebbek. De csak a lélek az a halandóban, a Mindenható lehelete, ami értelmessé teszi. Nem az idősek a bölcsek, és nem a vének értenek az ítélethez. Ezért azt mondom, hallgass rám, hadd mondjam el én is, amit tudok. Én kivártam, amíg beszéltetek, figyeltem, amíg okoskodtatok, amíg kerestétek a megfelelő szavakat. Figyelmesen hallgattalak titeket, de senki sem tudta Jóbot megcáfolni, egyikőtök sem felelt meg mondásaira. Ne mondjátok: Olyan bölcsességre bukkantunk, melyet csak Isten győzhet le, ember nem. Nem hozzám intézte szavait, ezért nem a ti mondásaitokkal felelek neki. Megrettentek, nem válaszoltak többé. Cserbenhagyták őket a szavak. Vártam, de ők nem beszéltek. Megálltak, és nem szóltak többet. Hadd mondjam hát el én is a magamét, hadd mondjam el én is, amit tudok! Mert tele vagyok szavakkal, szorongat belülről a lélek.
Jób 32:1-18 2012 HUNGARIAN BIBLE: EASY-TO-READ VERSION (EFO)
Ezután Jób három barátja felhagyott vele, hogy megpróbáljon Jóbnak válaszolni, mivel látták, hogy erősen meg van győződve ártatlanságáról. De volt ott egy fiatalember is, Elihú, Barakél fia. (Barakél pedig Búz családjából, és Rám nemzetségéből származott.) Elihú nagyon megharagudott Jóbra, amiért ő ártatlannak tartotta magát, és mindenáron be akarta bizonyítani, hogy még Istennel szemben is neki van igaza. De megharagudott Jób három barátjára is, mert valójában nem tudtak Jóbnak helyes feleletet adni; és nem tudták rábizonyítani, hogy bűnös, mégis vádolták Jóbot. Mivel azonban Elihú volt a legfiatalabb, tisztelettel megvárta, amíg a három idősebb férfi befejezte beszédét. Mikor látta, hogy azok már nem szólnak többet, ezt mondta: „Igaz, én még fiatal vagyok, ti pedig idősek, ezért nem mertem eddig szólni, nem mertem elmondani, mit gondolok. Gondoltam, hadd beszéljenek előbb az idősek, hadd tanítsanak bölcsességre az öregek! Pedig nem az évek sokasága tesz valakit bölccsé, hanem Isten Szelleme! Értelmet csak a Mindenható lehelete adhat! Nem csak az idősek lehetnek bölcsek, nem csak a vének ítélhetnek helyesen. Ezért hát, hallgassatok most rám, hadd mondjam el én is, mit gondolok! Türelmesen hallgattalak benneteket, megvizsgáltam érveiteket, figyeltem, mit feleltek Jóbnak. Amit mondtatok, megértettem, de bizony egyikőtök sem cáfolta meg Jóbot, nem tudtatok megfelelni neki! Ne mondjátok hát, hogy bölcsességet találtatok! Inkább hagyjátok, hogy Isten maga feleljen Jóbnak, ne az emberek! Jób ugyan nem velem vitatkozott, de én nem is a ti szavaitokkal érvelek. Lásd Jób, elhallgattak a barátaid, nincs már több szavuk ellened, nincs mit mondjanak. Vártam, de nem szólnak semmit, vártam, de mélyen hallgatnak mind, nem vitatkoznak már veled. Így hát, hadd feleljek én neked, hadd mondjam el én is, amit gondolok! Sok mondanivalóm szorongat, szellemem sürget, hogy szóljak
Jób 32:1-18 Magyar Bibliatársulat új fordítású Bibliája (HUNB)
Ez a három férfi nem válaszolt többé Jóbnak, mivel ő igaznak tartotta magát. Akkor haragra gerjedt a Búzból, Rám nemzetségéből való Elíhú, Barakél fia. Megharagudott Jóbra, amiért igaznak tartotta magát Istennel szemben. De három barátja ellen is haragra gerjedt, mert nem találták meg a kellő választ, pedig bűnösnek tartották Jóbot. Elíhú azonban várt a Jóbhoz szóló beszédével, mert azok idősebbek voltak nála. De amikor látta Elíhú, hogy nincs több válasza a három férfinak, akkor haragra gerjedt. Megszólalt a Búzból való Elíhú, Barakél fia, és ezt mondta: Én még fiatal vagyok, ti pedig öregek. Ezért hátrahúzódtam, és féltem elmondani nektek, amit tudok. Azt gondoltam: beszéljenek a korosabbak, adják tudtul a bölcsességet az idősebbek. De csak a lélek az a halandóban, a Mindenható lehelete, ami értelmessé teszi. Nem az idősek a bölcsek, és nem a vének értenek az ítélethez. Ezért azt mondom, hallgass rám, hadd mondjam el én is, amit tudok. Én kivártam, amíg beszéltetek, figyeltem, amíg okoskodtatok, míg a szavakat kerestétek. Nagyon ügyeltem rátok, de senki sem tudta Jóbot megcáfolni, egyikőtök sem felelt meg mondásaira. Ne mondjátok: olyan bölcsességre bukkantunk, melyet csak Isten győzhet le, nem ember. Nem hozzám intézte szavait, ezért nem a ti mondásaitokkal felelek neki. Megijedtek, nem válaszoltak többé. Cserbenhagyták őket a szavak. Vártam, de ők nem beszéltek. Megálltak, és nem szóltak többet. Hadd mondjam el én is a magamét, hadd mondjam el én is, amit tudok! Mert tele vagyok szavakkal, szorongat engem belül a lélek.