Jónás 1:4-6
Jónás 1:4-6 2012 HUNGARIAN BIBLE: EASY-TO-READ VERSION (EFO)
El is indultak, de az Örökkévaló erős szelet küldött, és oly hatalmas vihart támasztott a tengeren, hogy a hajó már-már összetört. A hajósok rémülten kiáltottak segítségért: ki-ki a maga istenéhez imádkozott. A rakományt a tengerbe dobálták, hogy ezzel is könnyítsenek a hajón. Jónás azonban félrehúzódott a hajó belsejébe, és lefeküdt aludni. A kapitány felfedezte, és rákiáltott: „Ébredj föl! Hogy tudsz ilyenkor aludni?! Kiálts az istenedhez, hátha megkönyörül rajtunk, és nem veszünk el!”
Jónás 1:4-6 Karoli Bible 1908 (HUNK)
Az Úr pedig nagy szelet bocsáta a tengerre, és nagy vihar lőn a tengeren, és a hajó már-már töredezik vala. Megfélemlének azért a hajósok és kiáltának, kiki az ő istenéhez, és a hajóban lévő holmit a tengerbe hányák, hogy könnyítsenek magukon. Jónás pedig leméne a hajó aljába, és lefeküdt és elaludt. De hozzáméne a kormányos mester, és mondá néki: Mi lelt, te nagy alvó? Kelj fel, kiálts a te Istenedhez; hát ha gondol velünk az Isten, és nem veszünk el!
Jónás 1:4-6 Magyar Bibliatársulat új fordítású Bibliája (HUNB)
Az Úr azonban nagy szelet bocsátott a tengerre. Nagy vihar támadt a tengeren, és már azt hitték, hogy hajótörést szenvednek. Félelem fogta el a hajósokat; mindegyik a maga istenéhez kiáltott, és a hajóban levő holmikat a tengerbe dobták, hogy így könnyebbé tegyék azt. Jónás pedig lement a hajó mélyébe, és ott feküdt mély álomba merülve. De odament hozzá a hajóskapitány, és így szólt hozzá: Mi van veled, hogy ilyen mélyen alszol? Kelj föl, kiálts Istenedhez! Talán gondol ránk az Isten, és nem veszünk el!
Jónás 1:4-6 Revised Hungarian Bible (RÚF)
Az ÚR azonban nagy szelet bocsátott a tengerre. Nagy vihar támadt a tengeren, és már azt hitték, hogy hajótörést szenvednek. Félelem fogta el a hajósokat, mindegyik a maga istenéhez kiáltott, és a hajóban levő holmikat a tengerbe dobták, hogy így könnyítsenek rajta. Ezalatt Jónás, aki lement, és lefeküdt a hajó egyik zugában, mélyen aludt. De odament hozzá a hajóskapitány, és így szólt hozzá: Hogy tudsz ilyen nyugodtan aludni!? Kelj föl, és kiálts az Istenedhez! Talán gondol ránk az Isten, és nem veszünk el!