Jeremiás siralmai 5:1-22
Jeremiás siralmai 5:1-22 2012 HUNGARIAN BIBLE: EASY-TO-READ VERSION (EFO)
Emlékezz meg róla, Örökkévaló, mi történt velünk! Nézd, milyen gyalázatban élünk! Országunkat idegen nép foglalta el, házainkban idegenek laknak! Apátlan árvák lettünk, anyánk meg özveggyé. Még ivóvizünket is pénzért vesszük, tűzifánkért is fizetnünk kell. Elnyomóink igáját vettük nyakunkra, roskadásig hajszolnak, percnyi pihenést sem hagynak. Hogy éhen ne haljunk, Egyiptomból és Asszíriából kell kenyeret vennünk. Őseink vétkeztek, de már nincsenek, mi hordozzuk bűneik terhét. Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs, aki tőlük megszabadítson. Életünk kockáztatásával szerezzük élelmünket, a pusztai rablók kardja fenyeget. Bőrünk megfeketedett, mint a kemence, a hosszú éhezéstől. Az asszonyokat megerőszakolták Sionban, a leányokat is Júda városaiban. A fejedelmeket felakasztották, nem kímélték meg a véneket sem. A fiatalokat nehéz munkára fogták, a gyerekek is súlyos terhek alatt botladoznak. A vének nem ülnek már a város kapujánál, az ifjak sem énekelnek többé. Szívünk öröme, jaj, odavan, gyászra fordult minden ünnepünk! Lehullott fejünkről a virágkoszorú, jaj nekünk, mert vétkeztünk! Szívünk megtelt fájdalommal, szemünk könnytől homályos, mert elpusztult a Sion hegye, sakálok járnak csak romjain! De te, Örökkévaló, örökké uralkodsz, királyi trónod mindörökre fennáll. Miért felejtkeznél meg rólunk örökre? Miért hagytál el minket oly soká? Állíts helyre bennünket, Örökkévaló, hogy újra fölépüljünk, tedd olyanná napjainkat, mint régen! Ugye, nem vetettél el bennünket végleg? Ugye, haragod nem marad rajtunk örökre?
Jeremiás siralmai 5:1-22 Karoli Bible 1908 (HUNK)
Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat! A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi. Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek. Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk. Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk. Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel. Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket. Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből. Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt. Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától. Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban. A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik. Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el. A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni. Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk. Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk! Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink; A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon! Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre! Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre? Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen. Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!
Jeremiás siralmai 5:1-22 Magyar Bibliatársulat új fordítású Bibliája (HUNB)
Emlékezz, Uram, mi történt velünk! Tekints ránk, és lásd meg gyalázatunkat! Örökségünk bitorlókra szállt, házunk idegenekre. Apátlan árvák lettünk, anyáink özvegyek. Vizünket pénzért isszuk, fánkért fizetnünk kell. Nyakunkon vannak hajszolóink, fáradozunk pihenés nélkül. Egyiptomnak adtunk kezet, meg Asszíriának, hogy legyen elég kenyerünk. Atyáink, akik vétkeztek, már nem élnek: nekünk kell hordanunk bűneik terhét. Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs, aki kiragadjon kezükből. Életünk kockáztatásával hordjuk be élelmünket, a pusztalakók fegyverétől veszélyeztetve. Bőrünk tüzel, mint a kemence, a kínzó éhségtől. Meggyalázták az asszonyokat a Sionon, a szüzeket Júda városaiban. A vezéreket felakasztották, a vének személyét sem becsülték. Az ifjaknak kell a malomkövet forgatniuk, a gyermekek a fahordásban botladoznak. Nincsenek már vének a kapuban, nem muzsikálnak az ifjak. Odavan szívünk öröme, tánc helyett gyászolunk. Leesett fejünkről a koszorú, jaj nekünk, mert vétkeztünk! Ezért lett beteg a szívünk, emiatt homályosodott el szemünk, mert pusztává vált a Sion hegye, rókák szaladgálnak rajta. De te, Uram, trónodon ülsz örökké, királyi széked megmarad nemzedékről nemzedékre. Miért feledkezel meg rólunk ilyen sokáig, miért hagysz el minket oly hosszú időn át? Téríts magadhoz, Uram, és mi megtérünk, tedd újra olyanokká napjainkat, mint régen voltak! Bizonyára nem vetettél el minket végképp, nem haragszol ránk annyira!
Jeremiás siralmai 5:1-22 Revised Hungarian Bible (RÚF)
Emlékezz, URam, mi történt velünk! Tekints ránk, és lásd meg gyalázatunkat! Örökségünk bitorlókra szállt, házunk idegenekre. Apátlan árvák lettünk, anyáink özvegyek. Vizünket pénzért isszuk, a saját fánkért is fizetni kell. Nyakunkon vannak elnyomóink, fáradozunk pihenés nélkül. Egyiptomnak adtunk kezet, meg Asszíriának, hogy legyen elég kenyerünk. Atyáink, akik vétkeztek, már nem élnek: nekünk kell hordoznunk bűneik terhét. Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs, aki kiragadjon kezükből. Életünk kockáztatásával hordjuk be élelmünket, a pusztalakók fegyverétől veszélyeztetve. Bőrünk tüzel, mint a kemence, a kínzó éhségtől. Meggyalázták az asszonyokat a Sionon, a szüzeket Júda városaiban. A vezéreket felakasztották, a véneket sem becsülték. Az ifjaknak kell a malomkövet forgatniuk, a gyermekek a fahordásban botladoznak. Nincsenek már vének a kapuban, nem muzsikálnak az ifjak. Odavan szívünk vidámsága, örömtánc helyett gyászolunk. Leesett fejünkről a koszorú, jaj nekünk, mert vétkeztünk! Ezért lett beteg a szívünk, emiatt lett homályos a szemünk, mert pusztaság lett a Sion hegye, rókák szaladgálnak rajta. De te, URam, trónodon ülsz örökké, királyi széked megmarad nemzedékről nemzedékre. Miért feledkezel meg rólunk ilyen sokáig, miért hagysz el minket oly hosszú időn át? Téríts magadhoz, URam, és mi megtérünk, tedd újra olyanokká napjainkat, mint régen voltak! Vagy talán végképp elvetettél minket, annyira megharagudtál volna ránk?