Közösségre teremtveMinta

Olvasd el: Zakariás 7:8–10

IMÁK: Zakariás 7:9–10

„Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura: »Minden helyzetben az igazságosságnak megfelelően döntsetek és cselekedjetek! Bánjatok egymással szeretettel és együttérzéssel! Ne éljetek vissza az özvegyek, árvák, idegenek és szegények kiszolgáltatott helyzetével! Egymás ellen még csak ne is tervezzetek semmi rosszat!«”

ELMÉLKEDÉS

A Zakariás név azt jelenti: „Jahve emlékezik”. Zakariás prófétai szavai a remény erőteljes üzeneteit tartalmazza: Isten emlékezni fog népére. Ő mindig velünk van, függetlenül a körülményektől. Még a szívfájdalomban, a váratlan fájdalomban, vagy a hosszú szenvedésben sem feledkezik meg rólunk. Könyörülettel fordul felénk, amikor a legnagyobb szükségünk van rá, és tökéletes példaként szolgál, hogy mi, akik az Ő képmására lettünk megteremtve, ugyanezzel a gondoskodással forduljunk másokhoz.

A „könyörület” szó angol változata két latin szóból származik, amelyek jelentése „együtt szenvedni valakivel”. Ez nem csupán szimpátia, hanem empátia. Ez azt jelenti, hogy együtt járjuk az utat valakivel, aki nehéz időszakon megy keresztül ugyanúgy, ahogyan Isten könyörülettel fordul felénk, amikor megígéri, hogy soha nem hagy magunkra. Isten arra teremtett bennünket, hogy közösségben éljünk, méghozzá abban a bibliai közösségben, amelyről az utóbbi hetekben tanultunk. Azért, mert ez a közösség támogatni tud bennünket akkor, amikor a legnagyobb szükségünk van rá. Igazi ajándék, ha van egy csoport hasonló gondolkodású hívő körülöttünk, akik nem csupán szomorkodnak miattunk, hanem úgy döntenek, hogy együtt járják végig velünk az utat.

Könyörületesnek kell lennünk azokkal, akiknek a legnagyobb szükségük van ránk – az özvegyekkel, az árvákkal, a jövevényekkel, a szegényekkel. A parancs, hogy gondoskodjunk ezekről a kiszolgáltatott embercsoportokról nem változott azóta, hogy Isten először megosztotta azt a prófétákkal az Ószövetségben. A segítségre szorulókat nem szabad figyelmen kívül hagyni, magára hagyni, vagy elfelejteni. Mindenki – a testvérünktől az idegenig – megérdemli a részvétet, a könyörületet.

Miközben Isten fényét sugározzuk a világba, lássuk meg igazán azokat, akiknek szeretetre és könyörületre van szükségük! Legyünk olyan nők, akik bölcsen gazdálkodnak az Istentől kapott ajándékokkal, idővel és erőforrásokkal, miközben megmutatjuk azoknak a drága embereknek, akiket Isten az életünkbe helyezett, hogy látják, ismerik és szeretik őket!