Mózes első könyve 15
15
Az Örökkévaló szövetséget köt Abrámmal
1Ezek után az Örökkévaló látomásban szólt Abrámhoz:
„Ne félj, Abrám!
Én vagyok a pajzsod,
és bőséges lesz a jutalmad!”
2De Abrám így felelt: „Ó Uram, Örökkévaló! Mit ér nekem a jutalom, ha gyermektelenül halok meg, és a damaszkuszi Eliézer lesz az örökösöm!” 3Látod, nem adtál nekem gyermeket, és minden vagyonom ezé a szolgámé lesz!
4Az Örökkévaló azonban ezt válaszolta: „Nem Eliézer örököl utánad! A saját fiad, aki tőled származik — ő lesz az örökösöd!” 5Majd az Örökkévaló kivitte Abrámot a szabad ég alá, és ezt mondta: „Nézz föl az égre, Abrám! Számold meg a csillagokat, ha tudod!#15:5 ha tudod Ez valószínűleg nappal történt, és az a jelentősége, hogy Abrám is ugyanolyan bizonyos lehet benne, hogy Isten utódokat ad neki, mint ahogyan tudja, hogy a csillagok az égen vannak — annak ellenére, hogy nappal nem láthatók. Így lesz az utódaiddal is!”
6Abrám pedig hitt az Örökkévalónak, aki ezért igaznak fogadta el őt.
7Ezután az Örökkévaló ismét megszólította Abrámot: „Én vagyok az Örökkévaló, aki kihoztalak Úr városából, Babilóniából, hogy neked adjam ezt a földet örökségül.”
8De Abrám így válaszolt: „Ó Uram, Örökkévaló! Hogyan lehetek biztos benne, hogy valóban én fogom örökölni ezt a földet?”
9Az Örökkévaló ezt válaszolta: „Hozz nekem egy üszőborjút, egy nőstény kecskét és egy kost — mindegyik három éves legyen —, azután egy gerlét és egy galambfiókát!”
10Abrám elhozta ezeket az állatokat, levágta őket, és a madarak kivételével kettévágta azokat. Az egyes állatok fél-darabjait egymással szemben helyezte el, de a madarakat nem vágta ketté. 11Ragadozó madarak jelentek meg, lecsaptak a húsra, Abrám azonban elzavarta őket.
12Napnyugtakor Abrám mély álomba zuhant, sűrű sötétség borította be, és rémület szállt rá. 13Ekkor az Örökkévaló szólt hozzá: „Abrám, tudd meg, hogy leszármazottjaid idegenek és jövevények lesznek egy olyan országban, amely nem az övék. Ott rabszolgákká teszik, és kegyetlenül elnyomják őket 400 éven keresztül. 14Én azonban ítéletet tartok a nép fölött, amely szolgaságba kényszeríti őket, s azután utódaid kijönnek abból az országból nagy gazdagsággal.
15Te pedig, Abrám, békességben és bőségben élsz hosszú ideig, azután az élettel betelve és megelégedetten térsz nyugovóra.
16Utódaid csak négy nemzedékkel később jönnek vissza erre a földre, mert az emóri nép gonoszsága akkorra éri el a teljességét.”
17Miután a nap lement, és leszállt az éj, megjelent egy izzó parázzsal telt füstölgő edény és egy lángoló fáklya, s ezek átmentek#15:17 átmentek A szövetségkötés szokásos módja volt ez. A felek átmentek a szétvágott állatok darabjai között, és megesküdtek: „Így hasítsanak engem is ketté, ha nem tartom meg a szövetséget!” a kettévágott állatok darabjai között.
18Amikor ez megtörtént, akkor kötött az Örökkévaló szövetséget Abrámmal, és ezt mondta neki: „Abrám, utódaidnak adtam ezt a földet, amely Egyiptom határától#15:18 Egyiptom határától Szó szerint: „Egyiptom vízfolyásától”. A 4Móz 34:5 és Józs 15:4 és 47 szerint ez a határ egy időszakos vízfolyás, azaz „vádi” a Sínai-félszigeten, amelyet ma „Vadi el-Aris”-nak neveznek. Az ókorban ezt tekintették határnak Izráel és Egyiptom között. a nagy folyamig, az Eufráteszig terjed. Ez a föld most 19a kéniek, kenizziek, kadmóniak, 20a hettiták, perizziek, refáiak, 21emóriak, kánaániak, girgásiak és jebúsziak birtokában van.”
Currently Selected:
Mózes első könyve 15: EFO
Highlight
Share
Copy
Want to have your highlights saved across all your devices? Sign up or sign in
Bible League International
