Máté evangéliuma 21

Jézus királyként vonul be Jeruzsálembe

(Mk 11:1–11; Lk 19:28–38; Jn 12:12–19)

1Jézus és tanítványai Jeruzsálemhez közeledtek. Az Olajfák hegyéhez értek, Betfagé falu szélére. Akkor Jézus előre küldte két tanítványát, és ezt mondta nekik: 2„Menjetek be ebbe a faluba! Találtok ott egy kikötött szamarat, a csikójával együtt. Oldjátok el mindkettőt, és vezessétek hozzám! 3Ha valaki szólna ezért, mondjátok meg neki, hogy az Úrnak van szüksége rájuk. Akkor azonnal elengedi őket.”

4Ez azért történt, hogy beteljesedjen, amit a próféta mondott:

5„Mondjátok meg Sion népének:#21:5 Sion népének Szó szerint: „Sion leányának”, vagyis Jeruzsálemnek.

»Nézd, itt jön a Királyod!

Alázatos, és szamáron ül,

teherhordó állat csikóján.«”#21:5 Idézet: Zak 9:9.

6A tanítványok el is mentek, és mindent úgy tettek, ahogyan Jézus mondta. 7Elhozták a szamarat és a csikóját, ráterítették felsőruháikat, Jézus felült rá, és így közeledett Jeruzsálem felé. 8Nagy tömeg gyűlt össze, és Jézus elé, az útra terítették felsőruháikat. Mások ágakat vágtak le a fákról, és azokat szórták eléje az útra. 9Az előtte és utána vonuló sokaság így kiáltozott:

„Hozsánna#21:9 Hozsánna Héber szó, amelyet segítséget kérő imádságban szoktak használni. Itt azonban üdvözlő felkiáltás, amellyel Jézust, mint királyt köszöntötték. A 15. versben is. Dávid Fiának!

Áldott legyen, aki az Örökkévaló nevében jön!#21:9 Idézet: Zsolt 118:26.

Hozsánna a magasságban Istennek!”

10Amikor Jézus Jeruzsálembe ért, az egész város felbolydult. Mindenki azt kérdezte a másiktól: „Ki ez?”

11A Jézust kísérő sokaság így válaszolt: „Ez Jézus, a próféta, a galileai Názáretből.”

Kizavarja a kereskedőket a Templomból

(Mk 11:15–19; Lk 19:45–48; Jn 2:13–22)

12Jézus ezután bement a Templom területére, és kizavarta onnan azokat, aki ott árultak és vásároltak. Felborította a pénzváltók asztalait és a galambárusok padjait, 13és rájuk szólt: „Ezt mondja az Írás: »Az én Házamat imádság házának fogják nevezni.«#21:13 Idézet: Ézs 56:7. Ti azonban »rablók barlangjává« tettétek!”#21:13 Idézet: Jer 7:11.

14Akkor vakok és sánták mentek Jézushoz a Templom területén, és ő meggyógyította őket. 15A főpapok és a törvénytanítók látták Jézus csodálatos gyógyításait, és hallották, amint a gyerekek a Templom területén így kiáltoznak: „Hozsánna a Dávid Fiának!” Mindezek miatt nagyon megharagudtak, 16és megkérdezték Jézustól: „Nem hallod, mit kiabálnak ezek a gyerekek?!”

„Hallom! — válaszolta Jézus. — De bizonyára olvastátok ezt az Írásban: »A csecsemők és a kisgyermekek szája által szereztél magadnak dicséretet.«”#21:16 Idézet: Zsolt 8:2 (Szeptuaginta).

17Ezzel otthagyta őket, kiment Jeruzsálemből, és Betániában töltötte az éjszakát.

A hit ereje

(Mk 11:12–14, 20–24)

18Másnap korán reggel Jézus elindult Jeruzsálembe, s közben megéhezett. 19Meglátott egy fügefát az út szélén, odament, de csak levelet talált rajta. Ezt mondta a fának: „Soha többé ne teremjen rajtad gyümölcs!” — az pedig azonnal kiszáradt.

20A tanítványok látták ezt, és csodálkozva kérdezték: „Hogyan száradhatott ki a fügefa ilyen hirtelen?”

21Jézus így felelt: „Igazán mondom nektek: ha hisztek, és nem kételkedtek, ti is megtehetitek, amit én tettem ezzel a fával. Sőt, még többet is: ha például azt mondjátok ennek hegynek: »Kelj fel, és zuhanj a tengerbe!« — az is megtörténik. 22Mindazt, amit imádságotokban hittel kértek, meg fogjátok kapni.”

Kitől származik Jézus hatalma?

(Mk 11:27–33; Lk 20:1–8)

23Jézus ezután bement a Templom területére. Miközben ott tanított, a főpapok és a nép vezetői odamentek hozzá. Megkérdezték: „Miféle felhatalmazással teszed ezeket a dolgokat? Ki adta neked ezt a hatalmat?”

24Jézus így felelt: „Én is kérdezek tőletek valamit. Ha válaszoltok rá, akkor én is megmondom, hogy milyen felhatalmazással teszem mindezt. 25Mondjátok meg nekem: Az, hogy János bemerítette az embereket, Istentől volt, vagy emberektől?”

Azok így tanakodtak egymás közt: „Ha azt válaszoljuk, hogy Istentől, akkor majd azt kérdezi: »Akkor miért nem hittetek neki?« 26Ha viszont azt mondjuk, hogy emberektől, akkor félnünk kell a nép haragjától, hiszen Bemerítő Jánost mindenki prófétának tartja.”

27Ezért azt válaszolták Jézusnak: „Nem tudjuk, honnan származik János hatalma.”

Mire ő így felelt: „Akkor én sem mondom meg nektek, hogy kitől kaptam azt a hatalmat, amellyel ezeket a dolgokat teszem.”

Példázat a két fiúról

28Majd így folytatta: „Mi a véleményetek erről? Volt egyszer egy ember, és annak két fia. Az apa ezt mondta az egyiknek: »Fiam, menj ki, és dolgozz ma a szőlőmben!«

29A fiú így válaszolt: »Nem megyek!« Később mégis meggondolta magát, és kiment dolgozni.

30Ezután az apa a másik fiától is ugyanezt kérte. Ő így válaszolt: »Igen, uram, megyek!« — de végül mégsem ment ki.

31Kettőjük közül melyik teljesítette az apja akaratát?”

„Az első” — válaszolták a vallási vezetők.

Akkor Jézus ezt mondta nekik: „Igazán mondom nektek, a vámszedők és a prostituáltak előbb be fognak menni Isten Királyságába, mint ti! 32Mert eljött hozzátok Bemerítő János, és megmutatta az útját, hogyan válhattok Isten számára elfogadhatóvá, de ti nem hittetek neki. A vámszedők és a prostituáltak azonban hittek neki. Ti láttátok ezt, mégsem tértetek jobb belátásra, hogy hittetek volna Jánosnak!”

Példázat a gyilkos szőlőmunkásokról

(Mk 12:1–12; Lk 20:9–19)

33„Most pedig hallgassatok meg egy másik történetet! Volt egy gazda, aki szőlőt telepített. Bekerítette, elkészítette a szőlőtaposó helyet, és őrtornyot épített a kertjébe. Majd az egészet bérbe adta gazdálkodóknak, és elutazott egy másik országba. 34Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a bérlőkhöz, hogy hozzák el a termésből a neki járó részt.

35A bérlők azonban megragadták a tulajdonos szolgáit, és megverték őket. Volt, amelyiket meg is öltek, megint másokat megköveztek. 36Ezután a gazda más szolgákat küldött hozzájuk, de a bérlők ezekkel is ugyanúgy bántak. 37Végül a gazda azt gondolta: »A fiamat talán mégis meg fogják becsülni!« Ezért a saját fiát küldte hozzájuk.

38Amikor a bérlők meglátták a fiút, azt mondták egymásnak: »Nézzétek, ő a szőlőskert örököse! Gyertek, öljük meg, akkor a miénk lesz az öröksége!« 39Ezért megragadták a fiút, kidobták a szőlőskertből, és meggyilkolták.

40Mit gondoltok, mit tesz majd a tulajdonos ezekkel a bérlőkkel, ha megérkezik?”

41A vallási vezetők ezt válaszolták: „Mivel kegyetlenek voltak, kegyetlenül elpusztítja őket, a szőlőt pedig olyan bérlőknek adja, akik szüret idején behozzák a neki járó termést.”

42Jézus ekkor azt mondta: „Az van megírva az Írásokban:

»Éppen az a kő lett a sarokkővé,

amelyet az építők félredobtak.

Az Örökkévaló tette sarokkővé,

mi pedig csodáljuk.«#21:42 Idézet: Zsolt 118:22–23.

Sohasem olvastátok ezt?

43Igazán mondom nektek: Isten Királyságát el fogják venni tőletek. Olyan népnek adják majd, akik a Királysághoz méltó gyümölcsöket teremnek. 44Aki erre a kőre ráesik, az összetörik, akire pedig ez a kő rázuhan, azt szétzúzza.”#21:44 Néhány görög kézirat nem tartalmazza ezt a verset.

45A főpapok és a farizeusok ekkor megértették, hogy Jézus róluk mondta ezt a jelképes történetet. 46Ezért szerették volna letartóztatni, de féltek az emberektől, akik Jézust prófétának tartották.

Currently Selected:

Máté evangéliuma 21: EFO

Highlight

Copy