A zsoltárok könyve 22
22
A zenészek vezetőjének. A „Hajnali szarvas” kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára.
1Istenem, ó, Istenem, miért hagytál egyedül?
Oly távol vagy, miért nem mentesz meg?
Nem hallod segélykiáltásomat?!
2Istenem, segítségért kiáltok nappal,
kiáltok hozzád éjjel is,
de nem felelsz!
3Istenem, te vagy a Szent,
te vagy a Király!
Izráel dicséretei vesznek körül trónodon!
4Benned bíztak őseink,
rád támaszkodtak,
és te megmentetted őket.
5Hozzád kiáltottak segítségért,
és megmenekültek ellenségeiktől.
Hittek és nem csalódtak benned.
6De én féreg vagyok, nem ember!
Undorodik tőlem,
csúfol és gyaláz mindenki!
7Aki csak lát, gúnyolódik rajtam,
fejét csóválja, és nyelvét ölti rám.
8Azt mondják: „Most hívd az Örökkévalót segítségül!
Majd csak megment téged!
Ha tényleg annyira kedvel,
biztosan megszabadít!”
9Istenem, te vagy, aki anyám méhéből kihozott!
Te biztattál, amíg ő szoptatott!
10Te vettél a karjaidba,
születésemtől fogva te vagy Istenem!
11Ne légy messze tőlem,
mert közel a veszedelem,
és nincs, aki segítsen!
12Dühös bikák vettek körül,
bekerítettek a básáni bivalyok!
13Tátott szájjal rohantak rám,
mint zsákmányra az ordító oroszlán.
14Olyanná lettem, mint a kiöntött víz:
minden erőm elhagyott!
Csontjaim kificamodtak,
szívem megolvadt, mint a viasz.
15Szájam#22:15 Szájam Vagy: „erőm”. kiszáradt, mint a cserép,
nyelvem ínyemhez tapadt.
Bizony, a halál porába fektettél engem!
16Kutyák gyűltek körém,
a gonoszok csapata bekerített,
átszúrták kezemet, lábamat.
17Csontjaim mind kilátszanak,
ők meg csak néznek és bámulnak rám!
18Ruháim elosztják maguk között,
köntösöm kisorsolják.
19Örökkévaló, ne légy messze tőlem!
Te vagy erőm, siess segítségemre!
20Mentsd meg életem a kard élétől,
lelkem a kutyák körme közül!
21Szabadíts ki az oroszlán torkából!
A bivalyok szarvait látom,
de tudom, hogy meghallgattál engem!
22Megmentettél, Örökkévaló!
Hirdetni fogom nevedet testvéreimnek,
dicsérlek téged,
mikor a testvérek összegyűlnek!
23Dicsérjétek az Örökkévalót,
akik félitek és tisztelitek őt!
Jákób utódai, mind dicsőítsétek,
Izráel utódai, tiszteljétek őt félelemmel!
24Mert az Örökkévaló nem fordul el a szegényektől,
nem utálja meg az alázatosokat, mikor bajban vannak!
Nem rejtőzik el előlük, ha segítséget kérnek tőle!
Meghallgatja őket, mikor hozzá kiáltanak!
25Téged dicsérlek, Örökkévaló,
a nagy gyülekezetben!
Összegyűlt imádóid előtt megadom,
amit fogadtam neked.
26Jöjjetek, szegények és alázatosak,
lakjatok jól!
Jöjjetek mind, akik dicséritek az Örökkévalót,
viduljon fel szívetek örökre!
27Jöjjetek ti is, akik távoli földeken éltek,
emlékezzetek az Örökkévalóra, és forduljatok hozzá!
Jöjjön a Föld minden családja, minden népe,
hajoljon meg előtted,
és téged imádjon, Örökkévaló!
28Mert az Örökkévalóé a királyi hatalom,
és uralkodik minden nép fölött!
29Eljönnek mind a gazdagok és erősek,
esznek, és meghajolnak előtte.
Azok is, akik a halál kapujában állnak,
és akik már meghaltak,
bizony, mind meghajolnak az Örökkévaló előtt!
30Messze a jövőben,
még utódaink is őt szolgálják,
az Örökkévaló dicsőségéről beszélnek fiaiknak.
31Igen, jönnek, és az Örökkévaló hatalmas tetteit tanítják
a születendő nemzedéknek!
Currently Selected:
A zsoltárok könyve 22: EFO
Highlight
Share
Copy
Want to have your highlights saved across all your devices? Sign up or sign in
Bible League International
