APOSTOLOK CSELEKEDETEI 21
21
1 Amikor tőlük elváltunk és tengerre szálltunk, egyenes irányba sietve Kószba mentünk, a következő napon Róduszba, onnan Patarába.
2 Miután találtunk egy hajĂłt, mely FönĂciába volt átkelĹ‘ben, abba beszálltunk Ă©s tengerre keltĂĽnk.
3 Mikor Ciprus feltűnt a láthatáron, azt balkĂ©zre elhagytuk, Ă©s SzĂriába hajĂłztunk. LementĂĽnk TĂruszba, mert odavitte a hajĂł a rakományát.
4 Miután tanĂtványokra leltĂĽnk, hĂ©t napig ott maradtunk. Ezek a tanĂtványok azt mondták a Szellemen át Pálnak, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe.
5 Mikor azonban a hĂ©t nap vĂ©gĂ©re jutottunk, mĂ©gis elindultunk Ă©s elutaztunk. Azok felesĂ©gĂĽkkel, gyermekeikkel egyĂĽtt mind kikĂsĂ©rtek bennĂĽnket a városon kĂvĂĽl. A parton tĂ©rdre borultunk Ă©s imádkoztunk,
6 azután elbúcsúztunk egymástól, mi beszálltunk a hajóba, ők otthonukba tértek vissza.
7 Miután a hajĂłzásnak vĂ©gĂ©re jutottunk, TĂruszbĂłl Ptolemaiszba Ă©rkeztĂĽnk, ott köszöntöttĂĽk a testvĂ©reket Ă©s egy napig náluk maradtunk.
8 A következő napon elindultunk és Cézáreába mentünk, hol Fülöp evangélista házában szálltunk meg, ki a hét közül való volt, és nála maradtunk.
9 Volt neki négy hajadon leánya, akik prófétáltak.
10 Több napig ott időztünk. Ezalatt lejött Júdeából egy Agábusz nevű próféta,
11 ki felkeresett minket, felvette Pál övĂ©t, azzal összekötözte saját lábát Ă©s kezĂ©t Ă©s Ăgy szĂłlott: „Azt mondja a Szent Szellem: Azt a fĂ©rfit, akiĂ© ez az öv, Ăgy fogják a zsidĂłk megkötözni, azután átadják a nemzetek kezĂ©be.”
12 Mihelyt ezt meghallottuk, kérlelgettük mi is, a helybeliek is, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe.
13 Akkor Pál Ăgy felelt: „MiĂ©rt teszitek ezt? MiĂ©rt sĂrtok Ă©s töritek össze a szĂvemet. Hiszen Ă©n nemcsak arra vagyok kĂ©sz, hogy megkötözzenek Jeruzsálemben, hanem arra is, hogy meghaljak az Ăšrnak, JĂ©zusnak nevĂ©Ă©rt.”
14 Miután nem győzhettük meg, lecsillapodtunk, és azt mondtuk: „Az Úr akarata történjék.”
15 E napok után felkészültünk és felmentünk Jeruzsálembe.
16 VelĂĽnk jöttek egyesek a CĂ©záreábĂłl valĂł tanĂtványok közĂĽl is, azok egy bizonyos ciprusi Mnázonhoz vezettek bennĂĽnket, ki kezdettĹ‘l fogva tanĂtvány volt, nála szállást kaptunk.
17 Ahogy Jeruzsálembe jutottunk, örömmel fogadtak a testvérek.
18 A következő napon Pál velünk együtt elment Jakabhoz. Megjelentek a vének is mind.
19 Pál, miután köszöntötte őket, esetről esetre eléjük tárta, hogy mit tett Isten az ő szolgálatán keresztül a nemzetek között.
20 Azok, mikor hallották, dicsĹ‘ĂtettĂ©k az Istent, Ă©s azt mondták neki: „Látod testvĂ©rem, hány tĂzezer hĂvĹ‘ van már a zsidĂłk között, Ă©s valamennyi buzgĂłn megĹ‘rzi a törvĂ©nyt.
21 FelĹ‘led azonban az a beszĂ©d hangzik, hogy mindazokat a zsidĂłkat, akik a nemzetek között Ă©lnek, MĂłzestĹ‘l valĂł elpártolásra tanĂtod, hogy azt mondod, hogy ne metĂ©ljĂ©k körĂĽl gyermekeiket, Ă©s ne járjanak az átöröklött szokások szerint.
22 Hogy áll hát a dolog? Mindenesetre meg fogják hallani, hogy idejöttél.
23 Tedd meg azért, amit mondunk neked. Van nálunk négy férfi, akik fogadalmat vettek magukra.
24 Vedd ezeket magadhoz Ă©s fogj velĂĽk egyĂĽtt szent tisztuláshoz. Fizess be Ă©rtĂĽk, hogy lenyĂrathassák, a hajukat Ă©s akkor mindenki látni fogja, hogy semmi sem igaz abbĂłl, amit felĹ‘led hangoztatnak, ellenkezĹ‘leg, magad is Ăşgy Ă©lsz, hogy megĹ‘rzöd a törvĂ©nyt.
25 A hĂvĹ‘ nemzetbeliek felĹ‘l pedig már levĂ©lben rendelkeztĂĽnk, Ă©s Ăşgy határoztunk, hogy Ĺ‘rizkedniĂĽk kell a bálványoknak áldozottĂłl, vĂ©rtĹ‘l, fulladt állattĂłl Ă©s paráznaságtĂłl.”
26 A következő napon tehát Pál magához vette ama férfiakat, velük együtt szent tisztulás végett bement a szent helyre s kihirdettette a megtisztulás napjainak eltelését, amikor mindegyikükért megviszik a felajánlást.
27 Mikor a hĂ©t nap Ă©ppen befejezĂ©shez közeledett, az ázsiai zsidĂłk, akik meglátták Ĺ‘t a szent helyen, az egĂ©sz tömeget összecsĹ‘dĂtettĂ©k. KezĂĽket Pálra vetettĂ©k
28 Ă©s Ăgy kiáltoztak: „Izráeli fĂ©rfiak segĂtsetek! Ez az ember, aki mindenhol mindenkit a nĂ©p ellen, a törvĂ©ny ellen Ă©s e hely ellen tanĂt, a tetejĂ©ben mĂ©g hellĂ©neket is hozott be a szent helyre s megszentsĂ©gtelenĂtette ezt a szent helyet.”
29 Előzőleg ugyanis vele látták a városban az efézusi Trofimuszt, és róla gondolták, hogy Pál a szent helyre bevitte.
30 A város mindenestől megmozdult, a nép összetódult. Pált megragadták, és kifelé vonszolták a szent helyről. Tüstént bezárták a kapukat.
31 Mikor meg akarták ölni, jelentés ment fel a zászlóalj ezredeséhez, hogy az egész Jeruzsálem zendülésben van.
32 Az abban a nyomban katonákat és századosokat vett magához és lefutott hozzájuk. A zsidók, amikor meglátták az ezredest és a katonákat, abbahagyták Pál verését.
33 Akkor az ezredes közelükbe jött, letartóztatta Pált és megparancsolta, hogy két bilinccsel kötözzék meg. Majd a felől tudakozódott, hogy kicsoda és mit cselekedett.
34 A tömegben egyik ezt, a másik azt kiáltozta rá, s mivel a zűrzavar miatt nem tudhatott meg semmi bizonyosat, megparancsolta, hogy a foglyot vezessék fel a kaszárnyába.
35 Mikor Pál a lépcsőkre jutott, úgy volt, hogy a tömeg erőszakossága miatt a katonáknak vinniük kellett őt.
36 Mert a tömeg nyomon követte, s ezt kiáltozta: „PusztĂtsd el!”
37 Éppen be akarták vinni Ĺ‘t a kaszárnyába, amikor Pál megszĂłlĂtotta az ezredest: „Szabad-e valamit kĂ©rnem tĹ‘led?” „– Te tudsz hellĂ©nĂĽl? – kĂ©rdezte az.
38 Hát nem te vagy az az egyiptomi, aki egy idővel ezelőtt felzendült és négyezer szikáriust a pusztába vezetett ki?”
39 Pál Ăgy felelt: „Én tarzusi zsidĂł ember vagyok, Cilicia nem jelentĂ©ktelen városának vagyok polgára. Könyörgöm, engedd meg, hogy a nĂ©phez szĂłlhassak.”
40 Mikor az megengedte, Pál felállott a lĂ©pcsĹ‘re, kezĂ©vel csendet intett a nĂ©pnek, erre nagy hallgatás következett, Ĺ‘ meg hĂ©ber nyelven Ăgy szĂłlt hozzájuk:
Currently Selected:
APOSTOLOK CSELEKEDETEI 21: CSIA
Highlight
Share
Copy
Want to have your highlights saved across all your devices? Sign up or sign in
