PÁL LEVELE A RÓMAIAKHOZ 12:1-8

Esengek hozzátok, testvéreim, hogy testeteket az isteni irgalmasságon keresztül állítsátok oda élő, szent, Istennek kedves áldozatul, ez legyen a ti istentiszteleti szolgálatotok, mely az igének megfelel. Ne idomuljatok ehhez a korhoz, hanem megújult értelemmel alakuljatok át, hogy azt próbálgassátok, hogy mi az Isten jó, kedves és tökéletes akarata. A nekem adott kegyelmen át azt mondom tehát mindenkinek, aki köztetek van, hogy elméjét ne jártassa a magas dolgokon azon felül, amiben járnia kellene, hanem azon járjon az elmétek, hogy hogyan kell viselkednetek, józanul, kinek-kinek úgy, ahogy Isten a hit mértékét kiosztotta. Mint ahogy tudniillik egy testben sok tagunk van, a sok tagnak pedig nem ugyanaz a tennivalója, úgy a Krisztusban is sokan egy testet képezünk, de egyenként a többinek vagyunk a tagjai. Mivel pedig a kegyelemajándékok aszerint, hogy mire kaptunk kegyelmet, különbözők, mindenki a maga kegyelemajándékát forgassa: aki prófétálást kapott, használja azt, ahogy a hit mértéke engedi, aki szolgálat ajándékát kapta, forgolódjék a szolgálatban, a tanító a tanításban, bátorító a bátorításban, az adakozó egyszerűségben, az elöljáró serénységgel, a könyörülő vidámsággal.