1 Királyok 22
22
Akháb és Josafát királyok háborúja a siriabeliek ellen
1És három esztendő lefolyt úgy, hogy nem volt hadakozás a Siriabeliek és az Izráel között.
(Vers 2–35: v. ö. 2 Krón. 18,2–34.)
2De a harmadik #2 Krón. 18,1.2. esztendőben aláméne Josafát, Júda királya az Izráel királyához, 3Akkor monda az Izráel királya az ő szolgáinak: Nem tudjátok-é, hogy Rámoth #Józs. 21,38. Gileád a miénk? És mi hallgatunk és nem veszszük vissza azt Siria királyától? 4És monda Josafátnak: #2 Krón. 18,3. Feljössz-é velem e hadba Rámoth Gileád ellen? Felele Josafát az Izráel királyának: Úgy én, mint te, úgy az én népem, mint a te néped; úgy az én lovaim, mint a te lovaid. 5És monda Josafát az Izráel királyának: Kérdezősködjél még ma az Úr beszéde #2 Kir. 3,11. után. 6És összegyűjté az Izráel királya a prófétákat, közel négyszáz férfiút, és monda nékik: Elmenjek-é Rámoth Gileád ellen hadba, vagy elhagyjam? És mondának: Menj fel; mert az Úr kezébe adja azt a királynak. 7És monda Josafát: Nincs itt már több prófétája az Úrnak, hogy attól is tudakozódhatnánk? 8És monda az Izráel királya Josafátnak: Még van egy férfiú, a ki által megkérdhetjük az Urat, Mikeás, a Jemla fia; de én gyűlölöm őt, mert soha nem jövendöl nékem #rész21,20. jót, hanem mindig csak rosszat. És monda Josafát: Ne beszéljen így a király! 9És előszólíta az Izráel királya egy udvariszolgát, és monda: Hívd ide hamar Mikeást, a Jemla fiát. 10És ott ült az Izráel királya #2 Krón. 18,9. és Josafát, Júda királya, ruhákba öltözötten, mindenik a maga trónusán Samaria kapuja előtt a térségen, és a próféták mind ott jövendöltek előttük. 11És Sédékiás, a Kénaána fia, vasszarvakat készített, és monda: Ezt mondja az Úr: Ezekkel ökleled a Siriabelieket, míg meg nem emészted őket. 12És a próféták is mindnyájan ekképen jövendöltek, mondván: Menj fel Rámoth Gileád ellen, és jó szerencséd lesz; mert azt az Úr a király kezébe adja. 13A követ pedig, a ki elment volt, hogy elhívja Mikeást, szóla néki, mondván: Ímé a próféták egyenlő akarattal jót jövendölnek a királynak: szólj, kérlek, te is úgy, mint azok közül egy, és jövendölj jót. 14Mikeás pedig monda: Él az Úr, hogy csak azt fogom mondani, a mit az #4 Móz. 22,38. 24,13. Úr mondánd nékem.
Mikeás vereséget jövendöl
15És mikor a királyhoz ment, monda néki a király: Mikeás! elmenjünk-é Rámoth Gileád ellen hadba, vagy elhagyjuk? Ő pedig monda néki: Menj fel és járj szerencsével; az Úr kezébe adja azt a királynak. 16És monda néki a király: Még hányszor kényszerítselek téged, hogy az #Máté 26,63–65. igaznál egyebet ne mondj nékem az Úr nevében? 17És monda: Látám az egész Izráelt szétszéledve a hegyeken, mint a juhokat, a melyeknek nincsen pásztoruk. És monda az Úr: Nincsen ezeknek urok? Térjen vissza kiki az ő házához békességben. 18És monda az Izráel királya Josafátnak: Nemde nem megmondottam-é néked, #vers 8. hogy soha jót nékem nem jövendöl, hanem csak rosszat. 19És monda Mikeás: Azért halld meg most az Úr beszédét: Látám az #Dán. 7,10. Urat az ő székiben ülni, és az egész mennyei sereget az ő jobb- és balkeze felől mellette állani. 20És monda az Úr: Kicsoda csalja meg Akhábot, hogy felmenjen, és elvesszen Rámoth Gileádnál? És ki egyet, ki mást szól vala hozzá. 21Akkor előjőve egy #Jób. 1,6. lélek, a ki az Úr eleibe álla, és monda: Én akarom megcsalni őt. Az Úr pedig monda néki: Miképen? 22És felele: Kimegyek és #Jel. 16,14. hazug lélek leszek minden ő prófétáinak szájában. Akkor monda az Úr: Csald meg és győzd meg; menj ki, és cselekedjél úgy. 23Ímé az Úr a hazugságnak lelkét adta mindezeknek a te prófétáidnak szájába; és az Úr szólott veszedelmes dolgot ellened. 24Akkor odalépett Sédékiás, a Kénaána fia, és arczul #Ján. 18,22. csapván Mikeást, monda: Hogyan? Eltávozott volna én tőlem az Úrnak lelke, hogy csak néked szólana? 25És monda Mikeás: Ímé meglátod azon a napon, a mikor az egyik kamarából a másik kamarába mégy be, #rész20,30. hogy elrejtőzhess. 26Az Izráel királya pedig monda: Fogjad Mikeást, és vidd vissza őt Ammonhoz, a város fejedelméhez, és Joáshoz, a király fiához; 27És mondjad: Ezt mondja a király: Vessétek ezt a tömlöczbe, és tápláljátok őt a nyomorúság kenyerével és a nyomorúság vizével, míg békességgel megjövök. 28Monda pedig Mikeás: Ha békességgel térsz vissza, #vers 17.20. 5 Móz. 18,21.22. nem az Úr szólott én általam. Azután monda: Halljátok ezt meg minden népek!
Akháb halála
29És felvonult az Izráel királya, és Josafát, a Júda királya Rámoth Gileád ellen. 30És monda az Izráel királya Josafátnak: Megváltoztatom #vers 17.23. ruhámat, és úgy megyek a viadalra, te pedig öltözzél fel ruhádba. És elváltoztatá ruháját az Izráel királya, és úgy méne a viadalra. 31Siria királya pedig megparancsolá az ő szekerei harminczkét fejedelmeinek, mondván: Ne vívjatok se kicsinynyel, se nagygyal, hanem egyedül csak az Izráel királya ellen vívjatok. 32És a mikor meglátták a szekerek fejedelmei Josafátot, mondának: Nyilván ez az Izráel királya; és reá rohanván vívának ellene. De Josafát elkezdett kiáltani. 33Mikor pedig látták a szekerek fejedelmei, hogy nem az Izráel királya, ott hagyták. 34Egy ember pedig csak úgy találomra kilövé az ő kézívét, és találá az Izráel királyát #vers 23.28. a pánczél és a kapocs között. És ő monda a kocsisának: Fordulj meg és vigy ki engem a táborból, mert megsebesültem! 35És az ütközet mind erősebb lett azon a napon, és a király az ő szekerében állott a Siriabeliek ellen, és meghalt este felé, és a vér a sebből a szekérbe csorgott. 36És kikiálták napnyugotkor a táborban, mondván: Minden ember menjen haza a maga városába és földjébe! 37És meghalt a király és visszavitetvén Samariába, eltemeték a királyt Samariában. 38És mikor mosták az ő szekerét a Samaria mellett lévő tóban: az #rész21,19. ebek nyalták az ő vérét, és paráznák fürödtek ott, az Úrnak beszéde szerint, a melyet szólott volt. 39Akhábnak egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei, az elefántcsontból építtetett ház, és mind a városok, a melyeket épített, vajjon nincsenek-é megírva az Izráel királyainak krónika-könyvében? 40És elaluvék Akháb az ő atyáival; és uralkodék ő utána fia, Akházia.
Júda országa. Josafát
(Vers 41–51: v. ö. 2 Krón. 20,31–21,1.)
41És Josafát, az Asa fia lett királylyá Júdában, Akhábnak, az Izráel királyának negyedik esztendejében. 42És Josafát harminczöt esztendős volt, mikor uralkodni kezdett, és huszonöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Az ő anyjának Azuba volt a neve, Silhi leánya. 43És jára Asának, az ő atyjának minden útjában, és abból ki nem tére, azt cselekedvén, a mi az Úr szemei előtt kedves. 44Csakhogy a magaslatokat #rész15,14. 2 Krón. 20,33. nem rombolták le, és a nép még áldozott és tömjénezett a magaslatokon. 45És békességben élt Josafát az Izráel királyával. 46Josafátnak egyéb dolgai pedig és az ő ereje, a melylyel cselekedett, és a melylyel hadakozott, vajjon nincsenek-é megírva a Júda királyainak krónika-könyvében? 47A férfi #rész15,12. paráznákat is, a kik még megmaradtak volt az ő atyjának, Asának idejéből, kiűzte az országból. 48Akkor nem volt király Edomban, hanem csak #2 Sám. 8,14. helyettes király. 49És Josafát Társis hajókat csináltatott, hogy aranyért mennének Ofirba, de nem mehettek el; mert #2 Krón. 20,37. a hajók összetörtek #rész9,26. Esiongáberben. 50Akkor mondá Akházia, az Akháb fia, Josafátnak: Hadd menjenek el az én szolgáim a te szolgáiddal e hajókon; de Josafát nem #vers 49. 2 Krón. 20,37. akará. 51És elaluvék Josafát az ő atyáival; és eltemetteték az ő atyáival az ő atyjának, Dávidnak városában; és az ő fia, Jórám, uralkodék helyette.
Izráel országa. Akházia
52Akházia pedig, az Akháb fia kezde uralkodni Izráelen Samariában, Josafátnak, a Júda királyának tizenhetedik esztendejében, és uralkodék Izráelben két esztendeig. 53És gonoszul cselekedék az Úrnak szemei előtt, járván az ő atyjának és anyjának útján, és Jeroboámnak, #rész15,29.30. a Nébát fiának útján, a ki bűnbe ejté az Izráelt; 54És szolgála a Baálnak, #rész16,31. és azt imádá és haragra indítá az Urat, Izráel Istenét, mint a hogy az ő atyja cselekedett.
Currently Selected:
1 Királyok 22: HUNK
Highlight
Share
Copy
Want to have your highlights saved across all your devices? Sign up or sign in
Public Domain
