Márk 15

Jézus Pilátus előtt. Elítéltetése, tövises koronája

1És mindjárt reggel #Mát. 27,1.2. Luk. 26,66. 23,1. Ján. 18,28. tanácsot tartván a főpapok a vénekkel és írástudókkal, és az egész tanács, megkötözvén Jézust, elvivék és átadák Pilátusnak.

(Vers 2–9: v. ö. Máté 27,11–30. Luk. 23,2–25. Ján. 18,29–19,16.)

2És megkérdé őt Pilátus: #Mát. 27,11–30. Luk. 23,2–25. Ján. 18,29. 19,16. Te vagy-é a zsidók királya? Ő pedig felelvén, monda néki: Te mondod. 3És erősen vádolják vala őt a főpapok. 4Pilátus pedig ismét megkérdé őt, mondván: Semmit sem felelsz-é? Ímé, mennyi tanúbizonyságot szólnak ellened! 5Jézus pedig #rész14,61. Ésa. 53,7. semmit sem felele, annyira hogy Pilátus elcsudálkozék. 6Ünnepenként pedig egy foglyot szokott vala elbocsátani nékik, a kit épen óhajtának. 7Vala pedig egy Barabbás nevű, megkötöztetve ama lázadókkal együtt, a kik a lázadás alkalmával gyilkosságot követtek vala el. 8És a sokaság kiáltván, kezdé kérni Pilátust arra, a mit mindenkor megtesz vala nékik. 9Pilátus pedig felele nékik, mondván: Akarjátok-é, hogy elbocsássam néktek a zsidók királyát? 10Mert tudja vala, hogy irígységből adták őt kézbe a főpapok. #Ján. 11,48. 11A főpapok azonban felindíták a sokaságot, hogy inkább Barabbást bocsássa el nékik. 12Pilátus pedig felelvén, ismét monda nékik: Mit akartok tehát, hogy cselekedjem ezzel, a kit a zsidók királyának mondotok? 13És azok ismét kiáltának: Feszítsd meg őt! 14Pilátus pedig monda nékik: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig annál jobban kiáltanak vala: Feszítsd meg őt! 15Pilátus pedig eleget akarván tenni a sokaságnak, elbocsátá nékik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszítsék. 16A vitézek pedig elvivék őt az udvar belső részébe, a mi az őrház; és összehívák az egész csapatot. 17És bíborba öltözteték őt, és tövisből font koszorút tevének a fejére, 18És elkezdék őt köszönteni: Üdvöz légy, zsidók királya! 19És verik vala a fejét nádszállal, és köpdösik vala őt, és térdet hajtva tisztelik vala őt.

Jézus kereszthalála

(Vers 20–41: v. ö. Máté 27,31–56. Luk. 23,26–49. Ján. 19,16–30.)

20Mikor pedig #Mát. 27,31–56. Luk. 23,26–49. Ján. 19,16–30. kicsúfolták őt, leveték róla a bíbor ruhát, és a maga ruháiba öltözteték; és kivivék őt, hogy megfeszítsék. 21És kényszerítének egy mellettök elmenőt, bizonyos czirénei Simont, a #Mát. 27,32. Luk. 23,26. ki a mezőről jő vala, Alekszándernek és #Róm. 16,13. Rufusnak az atyját, hogy vigye az ő keresztjét. 22És vivék őt a Golgotha #Mát. 27,33–44. Luk. 23,32–43. Ján. 19,17–27. nevű helyre, a mely megmagyarázva annyi, mint: koponya helye. 23És #Zsolt. 69,22. mirhás bort adnak vala néki inni; de ő nem fogadá el. 24És megfeszítvén őt, eloszták az ő ruháit, #Zsolt. 22,19. sorsot vetvén azokra, ki mit kapjon. 25Vala pedig három óra, mikor megfeszíték őt. 26Az ő kárhoztatásának oka pedig így vala fölébe felírva: A zsidók #Mát. 27,37. Luk. 23,38. Ján. 19,19. királya. 27Két rablót is megfeszítének vele, egyet jobb és egyet bal keze felől. 28És beteljesedék #Ésa. 53,12. az írás, a mely azt mondja: És a bűnösök közé számláltaték. 29Az arra menők pedig szidalmazzák vala őt, fejüket hajtogatván és mondván: Hah! a ki #rész14,58. lerontod a templomot, és három nap alatt fölépíted; 30Szabadítsd meg magadat, és szállj le a keresztről! 31Hasonlóképen pedig a főpapok is, csúfolodván egymás között, az írástudókkal együtt mondják vala: Másokat megtartott, magát nem bírja megtartani. 32A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le most a keresztről, hogy lássuk és higyjünk. A kiket vele feszítettek meg, azok is szidalmazzák vala őt. 33Mikor pedig hat #Mát. 27,45–54. Luk. 23,44–48. Ján. 19,28–30. óra lőn, sötétség támada az egész földön kilencz óráig. 34És kilencz órakor fennszóval kiálta Jézus mondván: #Zsolt. 22,2. Elói, Elói! Lamma Sabaktáni? a mi megmagyarázva annyi, mint: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet? 35Némelyek pedig meghallván ezt az ott állók közül, mondának: Ímé Illést hívja. 36Egy ember pedig odafutamodék és egy szivacsot megtöltvén eczettel és azt nádszálra tűzvén, inni ada néki, mondván: Hagyjátok el, lássuk, ha eljő-é Illés, hogy levegye őt. 37Jézus pedig nagy #Mát. 27,50. Luk. 23,46. Ján. 19,30. fennszóval kiáltván kibocsátá lelkét. 38És a templom kárpítja fölétől aljáig ketté hasada. 39Látván pedig a százados, a ki vele átellenben áll vala, hogy ekként kiáltva bocsátá ki lelkét, monda: Bizony, ez az ember Isten Fia vala! 40Valának pedig asszonyok is, a kik #Mát. 27,55.56. Luk. 23,49. Ján. 19,25. távolról nézik vala, a kik között vala Mária Magdaléna, #Luk. 8,2.3. és Mária, a kis Jakabnak és Józsénak anyja, és Salomé, 41A kik, mikor Galileában vala, akkor is követték vala őt, és szolgálnak vala néki; és sok más asszony, a kik vele mentek vala fel Jeruzsálembe.

Jézus temetése

(Vers 42–47: v. ö. Máté 27,57–61. Luk. 23,50–55. Ján. 19,38–42.)

42És mikor immár este lőn, #Mát. 27,57–61. Luk. 23,50–55. Ján. 19,38–42. mivelhogy péntek vala, azaz szombat előtt való nap, 43Eljöve az arimathiai József, egy tisztességes tanácsbeli, a ki maga is várja vala az Isten országát; beméne bátran Pilátushoz, és kéré Jézusnak testét. 44Pilátus pedig csodálkozék, hogy immár meghalt volna; és magához hivatva a századost, megkérdé tőle, ha régen halt-é meg? 45És megtudván a századostól, odaajándékozá a testet Józsefnek. 46Ő pedig gyolcsot vásárolván, és levévén őt, begöngyölé a gyolcsba, és elhelyezé egy sírboltba, a mely kősziklából vala kivágva; és követ hengeríte a sírbolt szájára. 47Mária Magdaléna pedig és Mária, a Józsé anyja, nézik vala, hová helyezék.

Currently Selected:

Márk 15: HUNK

Highlight

Copy