1Mózes 24

Ábrahám feleséget hozat Izsáknak

1Ábrahám élemedett korú, öreg ember lett, és az Úr mindennel megáldotta Ábrahámot. 2Egyszer azt mondta Ábrahám háza legöregebb szolgájának, aki mindenét kezelte: Tedd a kezedet a csípőm alá, 3hadd eskesselek meg az Úrra, az ég és föld Istenére, hogy fiamnak nem a kánaániak leányai közül hozol feleséget, akik között lakom, 4hanem elmész hazámba, a rokonságomhoz, és onnan hozol feleséget a fiamnak, Izsáknak! 5De a szolga ezt mondta neki: Hátha az a leány nem akar követni engem erre a földre? Akkor visszavigyem a fiadat arra a földre, ahonnan eljöttél? 6Ábrahám így válaszolt neki: Őrizkedj attól, hogy visszavidd oda a fiamat! 7Az Úr, az ég Istene, aki kihozott engem atyám házából és rokonságom földjéről, aki beszélt velem, és így esküdött meg nekem: A te utódaidnak adom ezt a földet! – ő elküldi majd angyalát előtted, hogy onnan hozhass feleséget a fiamnak. 8Ha a leány nem akar követni téged, akkor mentes leszel a nekem tett eskü alól, de a fiamat nem viheted vissza oda. 9Ekkor a szolga odatette kezét urának, Ábrahámnak a csípője alá, és megesküdött neki erre a dologra.

10Azután kiválasztott a szolga tíz tevét urának tevéi közül az útra, és magához vett urától mindenféle értékes dolgot. Elindult, és elment Arám-Naharajimba, Náhór városába. 11A városon kívül megpihentette a tevéket egy kútnál estefelé, amikor vízért jártak az asszonyok. 12Akkor ezt mondta: Uram, Ábrahámnak, az én uramnak Istene! Adj eredményt még ma, és mutasd meg hűségedet az én uram, Ábrahám iránt! 13Ideállok a forrás mellé, amikor a városbeli leányok kijönnek vizet meríteni. 14Legyen úgy, hogy ha azt mondom valamelyik leánynak: Nyújtsd ide a korsódat, hadd igyam! – ő pedig azt mondja: Igyál, sőt még a tevéidet is megitatom – akkor őt rendelted szolgádnak, Izsáknak, és ebből tudom meg, hogy megmutattad hűségedet az én uram iránt!

15Még végig sem mondta ezt, máris jött Rebeka korsóval a vállán. Ő Betúélnak, Milká fiának volt a leánya, Milká pedig Ábrahám testvérének, Náhórnak volt a felesége. 16Nagyon szép leány volt, hajadon, akinek még nem volt dolga férfival. Lement a forráshoz, megtöltötte a korsóját, és feljött. 17Ekkor a szolga odaszaladt hozzá, és azt mondta: Adj nekem egy korty vizet a korsóból! 18A leány így felelt: Igyál, uram! És gyorsan levette korsóját a kezébe, és inni adott neki. 19Miután eleget adott neki inni, így szólt: Tevéidnek is merítek, míg eleget nem isznak. 20Sietve beleöntötte a korsó vizet a vályúba, azután ismét odaszaladt meríteni a forráshoz. Így merített valamennyi tevének. 21Az ember közben némán figyelte, hogy megtudja, szerencséssé tette-e útját az Úr, vagy sem.

22Miután a tevék már eleget ittak, elővett a férfi egy fél sekel súlyú aranyfüggőt, és a leány kezére való két karperecet, tíz aranysekel súlyút, 23és ezt kérdezte: Kinek a leánya vagy? Mondd meg nekem, van-e számunkra hely éjszakára apád házánál? 24Ő azt felelte: Betúél leánya vagyok, Milká fiáé, akit ő Náhórnak szült. 25Azt is mondta neki: Van nálunk bőven szalma is, abrak is, meg hely is van éjszakára. 26Akkor az ember meghajolt, leborult az Úr előtt, 27és ezt mondta: Áldott az Úr, Ábrahámnak, az én uramnak Istene, aki nem vonta meg hűségét és szeretetét uramtól. Az Úr vezérelt engem ezen az úton uram testvérének házához.

Ábrahám szolgája Betúél házában

28A leány pedig elszaladt, és elmondta anyja háza népének, hogy mi történt. 29Rebekának pedig volt egy Lábán nevű bátyja. Ez a Lábán kiszaladt ahhoz az emberhez a forráshoz. 30Látta ugyanis a függőt és a húga kezén levő karpereceket, és hallotta húgának, Rebekának a szavait, aki elmondta, hogy miről beszélt vele az az ember. Odament tehát ahhoz az emberhez, aki még mindig ott állt a tevék mellett a forrásnál, 31és így szólt: Jöjj be, áldott embere az Úrnak, mit állsz idekint? Én már előkészítettem a házat és a tevék helyét is. 32Az ember bement a házba, Lábán meg levette a tevékről a szerszámot, adott a tevéknek szalmát és abrakot; azután vizet hoztak, hogy megmossák a lábát, meg a vele levő emberek lábát is. 33Majd ennivalót tettek eléje, de ő így szólt: Nem eszem, amíg el nem mondom a mondanivalómat! Lábán így szólt: Beszélj!

34Ő pedig ezt mondta: Ábrahám szolgája vagyok. 35Az Úr igen megáldotta az én uramat, aki meggazdagodott: adott neki juhokat, marhákat, ezüstöt, aranyat, szolgákat, szolgálóleányokat, tevéket és szamarakat. 36Uram felesége, Sára öregkorában szült fiút uramnak, és ő mindenét a fiúnak adta. 37Engem pedig így esketett meg az uram: Ne végy fiamnak feleséget a kánaániak leányai közül, akiknek a földjén lakom, 38hanem menj el apám házához, az én nemzetségemhez, és onnan hozz feleséget a fiamnak! 39S amikor azt mondtam uramnak: Hátha az a leány nem akar követni engem? – 40akkor így felelt nekem: Az Úr, akinek a színe előtt járok, elküldi majd angyalát veled, és szerencséssé teszi utadat, hogy feleséget hozhass fiamnak az én nemzetségemből, apám házából. 41Csak akkor mentesülsz a nekem tett eskü alól, ha elmész az én nemzetségemhez. Ha nem adják neked, akkor is mentesülsz a nekem tett eskü alól.

42Amikor ma a forráshoz értem, ezt mondtam: Uram, Ábrahámnak, az én uramnak Istene! Bárcsak szerencséssé tennéd utamat, amelyen járok! 43Ideállok a forrás mellé. Legyen úgy, hogy ha azt mondom valamelyik leánynak, aki kijön vizet meríteni: Adj innom egy kis vizet a korsóból, 44és az ezt feleli nekem: Igyál, sőt még a tevéidnek is merítek! – az legyen az a leány, akit az Úr az én uram fiának rendelt.

45Még végig sem mondtam ezt magamban, máris jött Rebeka korsóval a vállán, lement a forráshoz, és merített. Ezt mondtam neki: Adj innom! 46Ő gyorsan levette a korsóját, és így felelt: Igyál, sőt még a tevéidet is megitatom. Ittam, és ő a tevéket is megitatta. 47Azután megkérdeztem tőle: Kinek a leánya vagy? Ő ezt mondta: Annak a Betúélnak a leánya vagyok, akit Milká szült Náhórnak. Ekkor a függőt az orrába tettem, a karpereceket pedig a kezére. 48Azután meghajoltam, leborultam az Úr előtt, és áldottam az Urat, Ábrahámnak, az én uramnak Istenét, aki a helyes úton vezérelt engem, hogy az én uram testvérének leányát vihessem el feleségül a fiának. 49Most azért, ha meg akarjátok mutatni, hogy szeretitek uramat, és hűek vagytok hozzá, mondjátok meg nekem! De ha nem, azt is mondjátok meg, mert akkor máshol kell tovább keresgélnem!

Rebeka feleségül megy Izsákhoz

50Lábán és Betúél így válaszolt: Az Úrtól indult el ez a dolog, mi nem mondhatunk neked sem rosszat, sem jót. 51Itt van Rebeka, fogd és menj! Legyen urad fiának a felesége, ahogyan elvégezte az Úr. 52Amikor Ábrahám szolgája hallotta ezeket a szavakat, földre borult az Úr előtt. 53Azután a szolga ezüst és arany ékszereket meg ruhákat vett elő, és Rebekának adta. Drága ajándékokat adott a bátyjának és az anyjának is. 54Majd ettek és ittak az emberekkel együtt, akik vele voltak, és ott töltötték az éjszakát. Amikor felkeltek reggel, így szólt: Bocsássatok el uramhoz! 55A leány bátyja és anyja azonban azt mondta: Hadd maradjon velünk a leány még vagy tíz napig, azután elmehet! 56De ő így felelt nekik: Ne tartsatok vissza, hiszen az Úr szerencséssé tette utamat! Bocsássatok el, hadd menjek uramhoz! 57Azok ezt mondták: Hívjuk ide a leányt, és kérdezzük meg őt magát! 58Odahívták Rebekát, és azt kérdezték tőle: Elmész-e ezzel az emberrel? Ő azt felelte: Elmegyek! 59Elbocsátották tehát húgukat, Rebekát és a dajkáját meg Ábrahám szolgáját embereivel együtt. 60Megáldották Rebekát, és ezt mondták neki:

Húgunk, legyen utódaid száma ezerszer tízezer!

Vegye birtokba utódod ellenségei városát!

61Azután fölkelt Rebeka és szolgálóleányai, felültek a tevékre, és követték azt az embert. A szolga pedig fogta Rebekát, és elment.

62Izsák éppen megérkezett a Lahajrói-kúttól, mert a Délvidéken lakott. 63Estefelé kiment Izsák imádkozni a mezőre. Amint föltekintett, látta, hogy tevék közelednek. 64Rebeka is föltekintett, és meglátta Izsákot. Akkor leszállt a tevéről, 65és azt kérdezte a szolgától: Ki az a férfi, aki szembe jön velünk a mezőn? A szolga így felelt: Ő az én uram! Akkor Rebeka fátylat vett elő, és eltakarta magát. 66A szolga pedig elbeszélte Izsáknak mindazt, amit végzett. 67Izsák ekkor bevezette Rebekát anyjának, Sárának a sátrába, és feleségül vette Rebekát. Izsák megszerette őt, és megvigasztalódott anyja halála után.

Currently Selected:

1Mózes 24: RÚF

Highlight

Copy