Jeremiás siralmai 4
4
Negyedik ének: Az ostromolt Jeruzsálem ínsége
1Jaj, de megfeketedett az arany,
elváltozott a színarany!
Szétszórták a drágaköveket
minden utcasarkon!
2Sionnak színaranyat érő
drága fiait,
jaj, csak cserépedénynek tekintették,
fazekas keze munkájának!
3Még a sakálok is odatartják emlőiket
kölykeiknek, és szoptatják őket,
de népem leányai
oly kegyetlenek lettek,
mint a struccok a pusztában.
4A csecsemő nyelve ínyéhez tapadt
a szomjúság miatt,
a gyermekek kenyeret kértek,
de senki sem tört nekik.
5Akik csemegéket szoktak enni,
éhen pusztultak az utcákon,
akiket bíborban neveltek,
a szemétdombon turkáltak.
6Nagyobb volt népem bűne,
mint Sodoma vétke,
amely egy pillanat alatt elpusztult,
kezét sem mozdíthatta benne senki.
7Előkelői tisztábbak voltak, mint a hó,
fehérebbek, mint a tej,
testük pirosabb volt, mint a korall,
mintha zafírból metszették volna őket.
8Testük feketébb lett, mint a korom,
nem ismerni rájuk az utcákon,
bőrük a csontjukhoz tapadt,
elszáradtak, mint a fa.
9Jobban jártak azok,
akiket fegyver ölt meg,
mint akik éhen haltak;
azok átdöfve múltak ki,
ezek pedig azért,
mert elfogyott a föld termése.
10A gyöngéd lelkű asszonyok
saját kezükkel
főzték meg gyermekeiket,
hogy legyen táplálékuk
népem összeomlása idején.
11Szabad folyást engedett
haragjának az Úr,
kiöntötte izzó haragját.
Lángba borította a Siont,
megemésztette még az alapját is.
12Nem hitték a föld királyai,
sem az egész világ lakói,
hogy be tud hatolni
az ostromló ellenség
Jeruzsálem kapuin.
13Prófétáinak vétkei miatt,
papjainak bűnei miatt történt ez,
akik igazak vérét
ontották benne.
14Vakon botorkáltak az utcákon,
vértől beszennyezve;
érinteni sem lehetett
az öltözetüket.
15Félre az útból, tisztátalan
– kiáltoztak feléjük –,
félre, félre az útból,
meg ne érintsétek!
Ha botladozva eljutottak is
a népek közé, azok azt mondták:
Nem maradhatnak itt tovább!
16Maga az Úr szolgáltatta ki őket,
nem tekint rájuk többé.
A papok személyét nem tisztelték,
a véneknek sem kegyelmeztek.
17Már a szemünk is belefáradt,
vártuk a segítséget, de hiába;
őrhelyünkről lestük a népet,
amely nem hozott szabadulást.
18Minden lépésünket figyelték,
az utcára se mertünk kilépni.
Elközeledett a vég,
letelt az időnk, eljött a vég!
19Gyorsabbak voltak üldözőink,
mint sasok az égen.
A hegyeken hajszoltak bennünket,
a pusztában leselkedtek ránk.
20Az Úr fölkentje, éltető leheletünk,
foglyul esett vermükben,
pedig azt gondoltuk,
hogy oltalma alatt
élhetünk a népek között.
21Örülj, örvendezz, Edóm leánya,
aki Úc földjén laksz!
Hozzád is odakerül még a pohár,
te is lerészegedsz,
és pőrére vetkőzöl.
22Véget ért büntetésed, Sion leánya,
nem maradsz tovább a fogságban!
De a te bűnödet, Edóm leánya,
számon kéri az Úr,
és leleplezi vétkeidet.
Currently Selected:
Jeremiás siralmai 4: RÚF
Highlight
Share
Copy
Want to have your highlights saved across all your devices? Sign up or sign in
Hungarian Protestant New Translation Revised © Hungarian Bible Society, 2014