Hungarian: Hungarian Revised New Translation Bible without Deuterocanon

Revised Hungarian Bible

Hungarian - 2014 Revideált új fordítású Biblia (Non -Drama - OT)

<div class="version vid920 iso6393hun" data-vid="920" data-iso6393="hun">
 <div class="book bkGEN">
 <div class="chapter ch8" data-usfm="GEN.8">
 <div class="label">8</div><div class="s">Az &#246;z&#246;nv&#237;z v&#233;ge</div><div class="m"> 1Isten azonban nem feledkezett meg N&#243;&#233;r&#243;l, sem azokr&#243;l a vad&#225;llatokr&#243;l &#233;s j&#243;sz&#225;gokr&#243;l, amelyek vele voltak a b&#225;rk&#225;ban. Szelet bocs&#225;tott Isten a f&#246;ldre, &#233;s a v&#237;z apadni kezdett. 2Bez&#225;rultak a m&#233;lys&#233;g forr&#225;sai &#233;s az &#233;g csatorn&#225;i; nem esett t&#246;bb es&#337; az &#233;gb&#337;l. 3Azut&#225;n a v&#237;z egyre jobban visszah&#250;z&#243;dott a f&#246;ldr&#337;l, &#233;s sz&#225;z&#246;tven nap m&#250;lva leapadt a v&#237;z. 4A b&#225;rka pedig a hetedik h&#243;nap tizenhetedik napj&#225;n megfeneklett az Arar&#225;t hegys&#233;gben. 5A v&#237;z &#225;lland&#243;an fogyott a tizedik h&#243;napig. A tizedik h&#243;nap els&#337; napj&#225;n l&#225;that&#243;kk&#225; v&#225;ltak a hegyek cs&#250;csai.</div><div class="p"> 6Negyven nap m&#250;lva kinyitotta N&#243;&#233; a b&#225;rka ablak&#225;t, amelyet csin&#225;lt, 7&#233;s kiengedett egy holl&#243;t. Az &#250;jra meg &#250;jra kirep&#252;lt &#233;s visszat&#233;rt, am&#237;g f&#246;l nem sz&#225;radt a v&#237;z a f&#246;ldr&#337;l. 8Kiengedett egy galambot is, hogy l&#225;ssa: vajon leapadt-e a v&#237;z a f&#246;ld sz&#237;n&#233;r&#337;l. 9De a galamb nem tudott lesz&#225;llni, ez&#233;rt visszat&#233;rt hozz&#225; a b&#225;rk&#225;ba. V&#237;z bor&#237;totta ugyanis az eg&#233;sz f&#246;ldet. &#336; pedig kiny&#250;jtotta a kez&#233;t, megfogta, &#233;s bevette mag&#225;hoz a b&#225;rk&#225;ba. 10V&#225;rakozott m&#233;g &#250;jabb h&#233;t napig, &#233;s ism&#233;t kiengedte a galambot a b&#225;rk&#225;b&#243;l. 11Est&#233;re megj&#246;tt hozz&#225; a galamb, &#233;s &#237;me, m&#225;r egy leszak&#237;tott olaj&#225;g volt a cs&#337;r&#233;ben. Ebb&#337;l tudta meg N&#243;&#233;, hogy leapadt a v&#237;z a f&#246;ldr&#337;l. 12V&#225;rakozott m&#233;g &#250;jabb h&#233;t napig, &#233;s kiengedte a galambot, de az m&#225;r nem t&#233;rt vissza hozz&#225;. 13A hatsz&#225;zegyedik esztend&#337;ben az els&#337; h&#243;nap els&#337; napj&#225;ra f&#246;lsz&#225;radt a v&#237;z a f&#246;ldr&#337;l. Ekkor N&#243;&#233; elt&#225;vol&#237;totta a b&#225;rka fedel&#233;t, &#233;s l&#225;tta, hogy m&#225;r f&#246;lsz&#225;radt a f&#246;ld. 14A m&#225;sodik h&#243;nap huszonhetedik napj&#225;ra felszikkadt a f&#246;ld.</div><div class="s">N&#243;&#233; h&#225;la&#225;ldozata</div><div class="m"> 15Ekkor &#237;gy sz&#243;lt Isten N&#243;&#233;hoz: 16J&#246;jj ki a b&#225;rk&#225;b&#243;l feles&#233;geddel, fiaiddal &#233;s fiaid feles&#233;geivel egy&#252;tt! 17Mindenf&#233;le &#233;l&#337;l&#233;nyt, amely csak veled van: madarat, sz&#225;razf&#246;ldi &#225;llatot &#233;s minden f&#246;ldi cs&#250;sz&#243;m&#225;sz&#243;t hozz ki magaddal, hadd ny&#252;zs&#246;gjenek a f&#246;ld&#246;n, szaporodjanak &#233;s sokasodjanak a f&#246;ld&#246;n! 18Kij&#246;tt teh&#225;t N&#243;&#233; fiaival, feles&#233;g&#233;vel &#233;s fiainak feles&#233;geivel egy&#252;tt. 19Minden &#233;l&#337;l&#233;ny, minden cs&#250;sz&#243;m&#225;sz&#243;, minden mad&#225;r, minden, ami mozog a f&#246;ld&#246;n, csoportonk&#233;nt kij&#246;tt a b&#225;rk&#225;b&#243;l. 20Azut&#225;n olt&#225;rt &#233;p&#237;tett N&#243;&#233; az &#218;rnak, majd vett minden tiszta sz&#225;razf&#246;ldi &#225;llatb&#243;l &#233;s minden tiszta mad&#225;rb&#243;l, &#233;s &#233;g&#337;&#225;ldozatot mutatott be az olt&#225;ron. </div><div class="p"> 21Amikor az &#218;r meg&#233;rezte a kedves illatot, ezt mondta mag&#225;ban az &#218;r: Nem &#225;tkozom meg t&#246;bb&#233; a f&#246;ldet az ember miatt, b&#225;r gonosz az ember sz&#237;v&#233;nek sz&#225;nd&#233;ka ifj&#250;s&#225;g&#225;t&#243;l fogva, &#233;s nem irtok ki t&#246;bb&#233; minden &#233;l&#337;t, ahogyan most cselekedtem. </div><div class="q"> 22Am&#237;g csak f&#246;ld lesz, nem sz&#369;nik meg</div><div class="q">a vet&#233;s &#233;s az arat&#225;s, a hideg &#233;s a meleg,</div><div class="q">a ny&#225;r &#233;s a t&#233;l, a nappal &#233;s az &#233;jszaka. </div>
 </div>
 </div>
</div>

Isten azonban nem feledkezett meg Nóéról, sem azokról a vadállatokról és jószágokról, amelyek vele voltak a bárkában. Szelet bocsátott Isten a földre, és a víz apadni kezdett. Bezárultak a mélység forrásai és az ég csatornái; nem esett több eső az égből. Azután a víz egyre jobban visszahúzódott a földről, és százötven nap múlva leapadt a víz. A bárka pedig a hetedik hónap tizenhetedik napján megfeneklett az Ararát hegységben. A víz állandóan fogyott a tizedik hónapig. A tizedik hónap első napján láthatókká váltak a hegyek csúcsai.
Negyven nap múlva kinyitotta Nóé a bárka ablakát, amelyet csinált, és kiengedett egy hollót. Az újra meg újra kirepült és visszatért, amíg föl nem száradt a víz a földről. Kiengedett egy galambot is, hogy lássa: vajon leapadt-e a víz a föld színéről. De a galamb nem tudott leszállni, ezért visszatért hozzá a bárkába. Víz borította ugyanis az egész földet. Ő pedig kinyújtotta a kezét, megfogta, és bevette magához a bárkába. Várakozott még újabb hét napig, és ismét kiengedte a galambot a bárkából. Estére megjött hozzá a galamb, és íme, már egy leszakított olajág volt a csőrében. Ebből tudta meg Nóé, hogy leapadt a víz a földről. Várakozott még újabb hét napig, és kiengedte a galambot, de az már nem tért vissza hozzá. A hatszázegyedik esztendőben az első hónap első napjára fölszáradt a víz a földről. Ekkor Nóé eltávolította a bárka fedelét, és látta, hogy már fölszáradt a föld. A második hónap huszonhetedik napjára felszikkadt a föld.

Ekkor így szólt Isten Nóéhoz: Jöjj ki a bárkából feleségeddel, fiaiddal és fiaid feleségeivel együtt! Mindenféle élőlényt, amely csak veled van: madarat, szárazföldi állatot és minden földi csúszómászót hozz ki magaddal, hadd nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és sokasodjanak a földön! Kijött tehát Nóé fiaival, feleségével és fiainak feleségeivel együtt. Minden élőlény, minden csúszómászó, minden madár, minden, ami mozog a földön, csoportonként kijött a bárkából. Azután oltárt épített Nóé az ÚRnak, majd vett minden tiszta szárazföldi állatból és minden tiszta madárból, és égőáldozatot mutatott be az oltáron.
Amikor az ÚR megérezte a kedves illatot, ezt mondta magában az ÚR: Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt, bár gonosz az ember szívének szándéka ifjúságától fogva, és nem irtok ki többé minden élőt, ahogyan most cselekedtem.
Amíg csak föld lesz, nem szűnik meg
a vetés és az aratás, a hideg és a meleg,
a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka.

بشنويد 1Mózes 8