Márk 16
16
Krisztus feltámadása
(Vers 1–8: v. ö. Máté 28,1–8. Luk. 24,1–12. Ján. 20,1–10.)
1Mikor pedig elmult a szombat, Mária Magdaléna, és Mária a Jakab anyja, és Salomé, drága keneteket vásárlának, hogy elmenvén, megkenjék őt. 2És korán reggel, a hétnek első napján a sírbolthoz menének napfelköltekor. 3És mondják vala maguk között: Kicsoda hengeríti el nékünk a követ a sírbolt szájáról? 4És odatekintvén, láták, hogy a kő el van hengerítve; mert felette nagy vala. 5És bemenvén a sírboltba, látának egy ifjút ülni jobb felől, fehér ruhába öltözve; és megfélemlének. 6Az pedig monda nékik: Ne féljetek. A Názáreti Jézust keresitek, a ki megfeszíttetett; föltámadott, nincsen itt; ímé a hely, a hová őt helyezék. 7De menjetek el, mondjátok meg az ő tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megyen Galileába; ott meglátjátok őt, a mint megmondotta néktek. 8És nagyhamar kijövén, elfutának a sírbolttól, mert félelem és álmélkodás fogta vala el őket; és senkinek semmit sem szólának, mert félnek vala.
A feltámadt Krisztus megjelenései
9Mikor pedig reggel, a hétnek első napján föltámadott vala, megjelenék először Mária Magdalénának, a kiből hét ördögöt űzött vala ki. 10Ez elmenvén, megjelenté azoknak, a kik vele valának és keseregnek és sírnak vala. 11Azok pedig mikor hallották, hogy él és ő látta vala, nem hivék. 12Ezután pedig közülök kettőnek jelenék meg más alakban, útközben, mikor a mezőre mennek vala. 13Ezek is elmenvén, megjelenték a többieknek; ezeknek sem hivének.
Keresztség parancsa
(Vers 14–18: v. ö. Luk. 24,36–49. Ján. 20,19–23.)
14Azután, mikor asztalnál ülnek vala megjelenék magának a tizenegynek, és szemükre hányá az ő hitetlenségöket és keményszívűségöket, hogy azoknak, a kik őt feltámadva látták vala, nem hivének, 15És monda nékik: Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangyéliomot minden teremtésnek. 16A ki hiszen és megkeresztelkedik, idvezül; a ki pedig nem hiszen, elkárhozik. 17Azokat pedig, a kik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek; új nyelveken szólnak. 18Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak.
Mennybemenetel
(Vers 19: v. ö. Luk. 24,50–53. Csel. 1,4–11.)
19Az Úr azért, minekutána szólott vala nékik, felviteték a mennybe, és üle az Istennek jobbjára. 20Azok pedig kimenvén, prédikálának mindenütt, az Úr együtt munkálván velök, és megerősítvén az ígét a jelek által, a melyek követik vala. Ámen!
Tällä hetkellä valittuna:
Márk 16: HUNK
Korostus
Jaa
Kopioi
Haluatko, että korostuksesi tallennetaan kaikille laitteillesi? Rekisteröidy tai kirjaudu sisään
Public Domain