A királyok második könyve 2
2
Az Örökkévaló felragadja Illést a földről
1Amikor már közeledett az ideje, hogy az Örökkévaló forgószéllel fölragadja Illést a mennybe, Illés és Elizeus elindultak Gilgálból.
2„Engem maga az Örökkévaló küldött Bételbe — mondta Illés Elizeusnak —, de te csak maradj itt!”
De Elizeus ezt felelte: „Amilyen biztos, hogy él az Örökkévaló, és te is élsz, olyan biztos, hogy veled megyek, s nem hagylak el!” Így hát továbbmentek ketten. Amikor Bételbe érkeztek, 3az ottani próféta-tanítványok#2:3 próféta-tanítványok Próféták és tanítványaik közössége, amelyben az idősebbek tanították a fiatalabbakat. megkérdezték Elizeustól: „Nem tudod, hogy az Örökkévaló még ma elragadja mesteredet tőled?”
„Én is tudom, de hallgassatok!” — válaszolta Elizeus.
4„Engem maga az Örökkévaló küldött Jerikóba — mondta Illés Elizeusnak —, de te csak maradj itt!”
Ő ismét ezt felelte: „Amilyen biztos, hogy él az Örökkévaló, és te is élsz, olyan biztos, hogy veled megyek, s nem hagylak el!” Így hát továbbmentek ketten. Amikor Jerikóba érkeztek, 5az ottani próféta-tanítványok megkérdezték Elizeustól: „Nem tudod, hogy az Örökkévaló még ma elragadja mesteredet tőled?”
„Én is tudom, hallgassatok!” — válaszolta Elizeus.
6„Engem az Örökkévaló a Jordánhoz küldött — mondta Illés Elizeusnak —, de te csak maradj itt!”
De Elizeus megint ezt felelte: „Amilyen biztos, hogy él az Örökkévaló, és te is élsz, olyan biztos, hogy veled megyek, s nem hagylak el!” Így hát továbbmentek ketten.
7A próféta-tanítványok közül ötvenen követték őket, de jókora távolságra megálltak, és onnan figyelték, mi történik. Amikor Illés meg Elizeus a Jordán partjára értek, 8Illés levette a köpenyét, összehajtotta, és rácsapott vele a vízre. Ekkor a víz kettévált, s ők ketten száraz lábbal keltek át a folyón.
9Amint a túlsó partra értek, Illés ezt mondta Elizeusnak: „Kérj valamit, mielőtt engem elragadnak tőled!”
Elizeus így válaszolt: „A benned lévő szellem kétszeres mértékét kérem!”
10„Nehéz dolgot kértél — felelte Illés —, de ha meglátsz engem, amikor elragadnak tőled, akkor megkapod, amit kértél. Ha nem, akkor nem kapod meg.”
11Továbbmentek, és beszélgettek. Hirtelen egy tűzben égő harci szekér jelent meg, tűz-lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Illést a forgószél fölragadta a mennybe.
12Elizeus mindezt látta, és fölkiáltott: „Atyám! Atyám! Izráel harci szekerei és lovai!”
Elizeus nem látta többé Illést. Ezután Elizeus levetette a ruháját, és két részre szakította. 13Amikor Illést elragadták, a köpenye lehullott róla. Ezt Elizeus fölvette a földről. Majd elindult vissza, a Jordán felé. A parton megállt, 14fogta Illés köpenyét, rácsapott vele a vízre, és ezt mondta: „Hol van az Örökkévaló, Illés Istene?” A víz azonnal kettévált, és Elizeus átment a túlpartra.
Elizeus Illés helyére lép
15Amikor a jerikói próféta-tanítványok csoportja meglátta Elizeust, ezt mondták: „Az Illésben lévő szellem megnyugodott Elizeuson!” Azután eléje mentek, és földig hajoltak előtte. 16Majd ezt kérték Elizeustól: „Látod, itt van közülünk 50 erős férfi, hadd menjenek el, hogy megkeressék mesteredet! Talán az Örökkévaló Szelleme ragadta el, és letette valamelyik hegyen vagy völgyben.”
De Elizeus ezt mondta: „Ne küldjétek el őket!”
17De addig-addig unszolták, hogy végre beleegyezett: „Jól van, hát küldjétek el őket!”
El is küldték azt az 50 fős csapatot, de háromnapi keresés után sem találták meg Illést.
18Amikor visszatértek Jerikóba, ahol Elizeus volt, ő ezt mondta: „Mondtam, hogy ne menjetek!”
Meggyógyítottam ezt a vizet
19Ezután a jerikói férfiak Elizeushoz mentek, és ezt mondták: „Nézd, milyen jó lakóhely ez a város, amint magad is látod! Csak az a baj, hogy a vize egészségtelen, a földje pedig terméketlen.”
20Elizeus ezt mondta: „Hozzatok nekem egy új tálat, és tegyetek bele sót!” Oda is vitték hozzá, amit kért. 21Akkor Elizeus kiment a város melletti forráshoz, és beleszórta a sót, majd azt mondta: „Ezt mondja az Örökkévaló: »Meggyógyítottam ezt a vizet, nem származik ezentúl belőle halál és terméketlenség.«”
22A víz valóban egészséges lett, és attól kezdve mindmáig ilyen is maradt — úgy, ahogy Elizeus mondta.
A prófétát kicsúfoló fiúk veszte
23Azután Bételbe ment. Amikor a dombon fölfelé közeledett a város kapujához, éppen egy csopor fiú jött ki a városból vele szemben. Csúfolni kezdték: „Menj innen, kopasz! Menj innen, kopasz!”
24Elizeus visszafordult, rájuk nézett, és megátkozta őket az Örökkévaló nevében. Ekkor két nősténymedve jött ki az erdőből, megtámadták a fiúkat, és közülük negyvenkettőt megöltek.
25Ezután Elizeus elment a Kármel-hegyre, majd visszatért Samáriába.
Jelenleg kiválasztva:
A királyok második könyve 2: EFO
Kiemelés
Megosztás
Másolás
Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be
Bible League International