Az apostolok cselekedetei 2
2
Pünkösdkor a Szent Szellem leszáll a tanítványokra
1Mindannyian együtt voltak akkor is, amikor elérkezett a Pünkösd ünnepe. 2Hirtelen zúgás hallatszott az égből, mint amikor erős szél fúj, és betöltötte az egész házat, ahol ültek. 3Azután lángnyelvek jelentek meg közöttük, és rászálltak mindenkire. 4Ekkor betöltötte őket a Szent Szellem. Mind más-más nyelveken kezdtek beszélni, ahogy a Szent Szellem adta kinek-kinek, hogy mit mondjon.
5Az ünnepre sok istenfélő zsidó gyűlt össze Jeruzsálemben a világ minden tájáról. 6Amikor meghallották ezt a zúgást, mindenfelől odagyűltek az emberek, és nagyon meglepődtek, mert mindenki a saját anyanyelvén hallotta őket beszélni.
7A csodálkozástól magukon kívül voltak, és azt mondták: „Hát nem mind Galileából valók#2:7 Galileából valók Az emberek tudták, hogy a Galileában élők általában nem beszélnek idegen nyelveken. ezek, akik itt beszélnek? 8Hogyan lehet, hogy mind a saját nyelvünkön halljuk őket? 9Hiszen vannak itt közöttünk pártusok, médek és elámiták. Jöttek Mezopotámiából, Júdeából, Kappadóciából, Pontuszból és Kis-Ázsiából, 10Frígiából, Pamfíliából, Egyiptomból, Líbia Ciréné melletti vidékéről és Rómából is. 11Vannak közöttünk, akik zsidónak születtek, és vannak, akik felvették ezt a vallást. Kréta szigetéről is jöttek, és vannak itt arabok is. Mégis mindannyian a saját nyelvünkön halljuk, amit ők Isten csodálatos dolgairól mondanak.” 12Mind nagyon csodálkoztak, és zavartan kérdezték egymástól: „Mit jelentsen ez?” 13Mások azonban gúnyolódtak: „Biztosan túl sok édes bort ittak.”
Péter apostol beszéde Pünkösd ünnepén
14Ekkor Péter a többi tizenegy apostollal együtt felállt, és hangosan így szólt az összegyűltekhez: „Zsidó testvéreim, és ti mindnyájan, akik Jeruzsálemben laktok! Kérlek, figyeljetek rám, hadd mondjam el nektek, mit jelent ez! 15Nem részegek ezek, mint ahogy ti gondoljátok — hiszen még csak reggel kilenc óra van! —, 16hanem az történik most, amit Jóel próféta előre megmondott:
17»Azt mondja Isten:
az utolsó napokban majd kiárasztom Szellemem
minden emberre,
és prófétálnak fiaitok és leányaitok,
a fiatalok látomásokat látnak,
az öregek pedig álmokat álmodnak.
18Azokban a napokban
szolgáimra is kiárasztom Szellememet,
férfiakra is, meg nőkre is,
és ők is prófétálni fognak.
19Fönt az égben csodákat mutatok,
lent a Földön meg jeleket:
vért, tüzet és füstfelhőket.
20A Nap elsötétedik,
a Hold pedig vérvörös lesz.
Azután jön el az Örökkévaló hatalmas
és dicsőséges napja.
21De mindenki üdvözül,
aki az Örökkévalót hívja segítségül.«#2:17–21 Idézet: Jóel 2:28–32.
22Izráeli férfiak, hallgassatok rám! A Názáret városából való Jézus olyan férfi volt, akit Isten maga igazolt és ajánlott nektek azok által a csodák, erők és jelek által, amelyeket ő vitt véghez közöttetek Jézuson keresztül. Mindannyian láttátok ezeket a csodálatos dolgokat, és magatok is jól tudjátok, hogy mindez igaz. 23Jézust a kezetekbe adták, ti pedig gonoszok segítségével keresztre feszítve megöltétek. Isten azonban előre tudta, hogy ez így lesz, mert minden az ő terve szerint történt. 24Jézus elszenvedte a halál fájdalmát, de Isten feltámasztotta őt, mert lehetetlen volt, hogy a Halál fogva tartsa. 25Hiszen Dávid is ezt mondja róla:
»Mindig az Örökkévalót látom magam előtt:
itt van a jobb oldalamon,
hogy biztonságban legyek.
26Ezért örül a szívem,
és nyelvem boldogan szól.
Még testem is abban a reménységben él,
27hogy nem hagysz a Halál birodalmában#2:27 Halál birodalmában Szó szerint: a „Hádész”-ban. Lásd a szójegyzékben. A 31. versben is.,
nem engeded, hogy Szented teste
a sírban pusztuljon el.
28Megmutattad nekem az életre vezető ösvényeket,
közel jössz hozzám,
és betöltesz örömmel.«#2:25–28 Idézet: Zsolt16:8–11.
29Testvéreim, nyíltan megmondhatom nektek, hogy Dávid, aki őseink közé tartozott, meghalt, eltemették, és a sírja itt van Jeruzsálemben mind a mai napig. 30Ő azonban próféta volt, és tudta, hogy Isten megígérte neki, sőt meg is esküdött rá, hogy egyik leszármazottját teszi királlyá Dávid trónján.#2:30 Isten… trónján Lásd 2 Sam 7:12, 13 és Zsolt 132:11. 31Mivel Dávid ezt előre látta, ezért a Messiás feltámadásáról beszélt, amikor azt mondta:
»Nem maradt a Halál birodalmában,
és teste nem pusztult el a sírban.«
32Így tehát nem Dávid, hanem Jézus az, akit Isten feltámasztott a halálból! Erről mi mindnyájan tanúskodunk. 33Azután Jézust a legmagasabb helyre emelte fel Isten: jobb keze felől maga mellé ültette. Ekkor Jézus megkapta az Atyától a megígért Szent Szellemet, akit most kiárasztott. Ez történik most a ti szemetek láttára, és ezt halljátok. 34Hiszen nem Dávid ment fel a Mennybe, amint ő maga mondta:
»Így szólt az Örökkévaló az én Uramhoz:
Ülj mellém, a jobb oldalamra,
35amíg ellenségeidet hatalmad alá#2:35 hatalmad alá Szó szerint: „lábaid alá”. kényszerítem!«#2:34–35 Idézet: Zsolt 110:1.
36Ezért tudja meg Izráel egész népe, hogy Isten Úrrá és Messiássá tette azt a Jézust, akit ti a keresztfán megöltetek. Ehhez semmi kétség nem fér!”
37Ezek a szavak úgy szíven találták őket, hogy azt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: „Akkor most mit tegyünk, testvérek?”
38Péter erre így válaszolt: „Térjetek vissza Istenhez, és merítkezzetek be mindannyian Jézus, a Messiás nevébe. Isten meg fogja bocsátani bűneiteket, és megkapjátok a Szent Szellem ajándékát. 39Mert az ígéret nektek szól és gyermekeiteknek, meg azoknak is, akik távol vannak — mindenkinek, akit Istenünk, az Örökkévaló magához hív.”
40Péter még sok egyebet is mondott nekik, hogy figyelmeztesse és biztassa őket: „Meneküljetek ki ebből a gonosz nemzedékből!” 41Akik elfogadták Péter beszédét, még azon a napon bemerítkeztek. Így körülbelül háromezren csatlakoztak hozzájuk. 42Ezek kitartóan foglalkoztak az apostolok tanításával, részt vettek a közösségben és a kenyér megtörésében#2:42 a kenyér megtörése Ez jelenthet egyszerű közös étkezést is, vagy jelentheti az Úrvacsorát: azt a különleges közös étkezést, amelyről Jézus meghagyta a tanítványainak, hogy rá való emlékezésül gyakorolják. A 46. versben is. Lásd Lk 22:14–20., és együtt imádkoztak.
A jeruzsálemi közösség élete
43Az apostolok által sok jel és csoda történt, ezért mindenkiben Isten iránti félelem és tisztelet támadt. 44A hívők egy akaraton voltak, és amijük csak volt, mindent közösnek tekintettek. 45Akiknek valami vagyonuk volt, eladták, és az árát szétosztották a testvérek között. Mindenkinek annyit adtak, amennyire szüksége volt. 46Napról napra rendszeresen összegyűltek a Templomban. Otthonaikban megtörték a kenyeret, őszinte szívvel és boldog örömmel együtt ettek, és 47dicsérték Istent. Még azok is kedvelték őket, akik nem tartoztak közéjük. Az Úr pedig napról napra gyarapította a csoportot olyanokkal, akik üdvösségre jutottak, és csatlakoztak hozzájuk.
Jelenleg kiválasztva:
Az apostolok cselekedetei 2: EFO
Kiemelés
Megosztás
Másolás
Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be
Bible League International