Amikor megkérdezik, miért sírsz, ezt mondd nekik: »A hír miatt! Mert amikor megérkezik, minden szív megrémül, minden kéz lehanyatlik, minden lélek elcsügged, és minden térd megroggyan. Nézzétek, már jön is! Be fog teljesedni!« — ezt mondja Uram, az Örökkévaló!”
Az Örökkévaló szava érkezett hozzám: „Ember fia, prófétálj: Ezt mondja az Úr:
Itt a kard, nézd,
amelyet élesre köszörültek,
fényesre csiszoltak!
Élesre köszörülték,
hogy öldököljön,
fényesre csiszolták,
hogy villámokat szórjon!
Vajon örüljünk-e neki?
Fiam királyi pálcája ez,
amely minden fát megvet.
Kiköszörülték hát a kardot,
hogy kézbe fogják.
Kiköszörülték, és fényesre csiszolták,
hogy az öldöklő kezébe adják.
Ember fia, kiálts és jajgass, mert ez a kard népem ellen támad, és Izráel összes vezetői ellen! Bizony kardélre hányják őket, valamennyit! Ezért gyászodban csapj a derekadra, mert ez a kard már kiállta a próbát! Mivel nem fogadtátok el a pálca fenyítését, ezért karddal büntetlek titeket!” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.
„Te pedig, ember fia, prófétálj!
Csapd össze kezedet!
Kétszer sújtson le az a kard,
sőt, háromszor,
a halálra sebző kard,
a hatalmas öldöklő kard,
amely körülvette őket!
Az öldöklő kard lesújt
városuk minden kapujára,
hogy minden szív megrémüljön,
és sokan elhulljanak.
Arra készült, hogy lesújtson, mint a villám,
kiköszörülték, hogy öldököljön.
Kard, vágj jobbra, sújts előre, vágj balra
— amerre éledet fordítják!
Én is összecsapom kezem,
és haragom kielégülve lecsillapul.
Ezt én, az Örökkévaló mondtam!”
Az Örökkévaló szava érkezett hozzám: „Ember fia, rajzolj fel két utat, amelyen Babilon királya a seregével hadba vonulhat. Mindkettő Babilonból induljon ki, és rajzolj útjelző táblát oda, ahol az út elágazik a városok felé. Írd fel az útjelzőkre, melyik úton jut a babilóniai sereg Ammon országának fővárosába, Rabbába, és melyik út vezet Júdába és Jeruzsálembe, a megerősített városba! Mert Babilon királya megáll ennél az útelágazásnál, és jósoltat magának, hogy melyik úton menjen tovább: tanácsot kér a bálványaitól, áldozati állatok máját vizsgálja, sorsot vet.
A jóslatok szerint a jobboldali utat választja, amely Jeruzsálembe vezet. Ezért megostromolja Jeruzsálemet, faltörő kosokat állít ellene, parancsot ad a rohamra: katonái kiáltoznak, betörik a kapukat, sáncokat emelnek a falak körül, ostromgépeket építenek. Izráel népe azt hiszi, hogy ezek hamis jóslatok, pedig köti őket a saját esküjük. De Isten emlékezteti őket bűneikre, ezért Izráel népét az ellenség fogságba ejti.”
Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Kénytelen vagyok emlékezni bűneitekre: törvényszegéseitek lelepleződtek, vétkeitek kiderültek, gonosz tetteitek napfényre kerültek — emiatt ellenségeitek rabságba hurcolnak benneteket! Neked pedig, Izráel gyalázatos és méltatlan fejedelme, elérkezik megbüntetésed végső napja!”
Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Vegyétek le róla a főpapi fejdíszt! Vegyétek le róla a királyi koronát! Nem úgy lesz ezután, ahogy eddig volt! Az alacsonyt felemelik, a magasat pedig alacsonnyá teszik. Lerombolom, lerombolom, porig rombolom! Nem is fog felépülni addig, amíg el nem jön az, akié az ítélet, és akkor neki adom.”
„Ember fia, prófétálj, és mondd: Ezt mondja Uram, az Örökkévaló az ammoniakról és gyalázkodásukról:
Nézd, itt a kard!
Öldöklésre kivont,
gyilkolásra fényesített,
villámló kard!
Hiába látnak az ammoniak
hamis látomásokat,
hiába jövendölnek hazugságokat!
A kardot már a gonoszok torkára tették,
eljött a megöletésük napja,
eljött megbüntetésük ideje.
Kard, térj vissza helyedre!
Téged teremtésed helyén ítéllek meg,
a földön, ahol születtél.
Ott zúdul rád haragom,
égő indulatom rád tör, mint a vihar.
Kegyetlenek kezébe adlak,
a pusztítás mesterei pusztítanak el téged.
Elemészt a tűz,
véred a földre omlik,
emléked is nyomtalan elenyészik.
Ezt én, az Örökkévaló mondom!”