Ezékiel próféta könyve 21:7-32

Ezékiel próféta könyve 21:7-32 EFO

Amikor megkérdezik, miért sírsz, ezt mondd nekik: »A hír miatt! Mert amikor megérkezik, minden szív megrémül, minden kéz lehanyatlik, minden lélek elcsügged, és minden térd megroggyan. Nézzétek, már jön is! Be fog teljesedni!« — ezt mondja Uram, az Örökkévaló!” Az Örökkévaló szava érkezett hozzám: „Ember fia, prófétálj: Ezt mondja az Úr: Itt a kard, nézd, amelyet élesre köszörültek, fényesre csiszoltak! Élesre köszörülték, hogy öldököljön, fényesre csiszolták, hogy villámokat szórjon! Vajon örüljünk-e neki? Fiam királyi pálcája ez, amely minden fát megvet. Kiköszörülték hát a kardot, hogy kézbe fogják. Kiköszörülték, és fényesre csiszolták, hogy az öldöklő kezébe adják. Ember fia, kiálts és jajgass, mert ez a kard népem ellen támad, és Izráel összes vezetői ellen! Bizony kardélre hányják őket, valamennyit! Ezért gyászodban csapj a derekadra, mert ez a kard már kiállta a próbát! Mivel nem fogadtátok el a pálca fenyítését, ezért karddal büntetlek titeket!” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló. „Te pedig, ember fia, prófétálj! Csapd össze kezedet! Kétszer sújtson le az a kard, sőt, háromszor, a halálra sebző kard, a hatalmas öldöklő kard, amely körülvette őket! Az öldöklő kard lesújt városuk minden kapujára, hogy minden szív megrémüljön, és sokan elhulljanak. Arra készült, hogy lesújtson, mint a villám, kiköszörülték, hogy öldököljön. Kard, vágj jobbra, sújts előre, vágj balra — amerre éledet fordítják! Én is összecsapom kezem, és haragom kielégülve lecsillapul. Ezt én, az Örökkévaló mondtam!” Az Örökkévaló szava érkezett hozzám: „Ember fia, rajzolj fel két utat, amelyen Babilon királya a seregével hadba vonulhat. Mindkettő Babilonból induljon ki, és rajzolj útjelző táblát oda, ahol az út elágazik a városok felé. Írd fel az útjelzőkre, melyik úton jut a babilóniai sereg Ammon országának fővárosába, Rabbába, és melyik út vezet Júdába és Jeruzsálembe, a megerősített városba! Mert Babilon királya megáll ennél az útelágazásnál, és jósoltat magának, hogy melyik úton menjen tovább: tanácsot kér a bálványaitól, áldozati állatok máját vizsgálja, sorsot vet. A jóslatok szerint a jobboldali utat választja, amely Jeruzsálembe vezet. Ezért megostromolja Jeruzsálemet, faltörő kosokat állít ellene, parancsot ad a rohamra: katonái kiáltoznak, betörik a kapukat, sáncokat emelnek a falak körül, ostromgépeket építenek. Izráel népe azt hiszi, hogy ezek hamis jóslatok, pedig köti őket a saját esküjük. De Isten emlékezteti őket bűneikre, ezért Izráel népét az ellenség fogságba ejti.” Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Kénytelen vagyok emlékezni bűneitekre: törvényszegéseitek lelepleződtek, vétkeitek kiderültek, gonosz tetteitek napfényre kerültek — emiatt ellenségeitek rabságba hurcolnak benneteket! Neked pedig, Izráel gyalázatos és méltatlan fejedelme, elérkezik megbüntetésed végső napja!” Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Vegyétek le róla a főpapi fejdíszt! Vegyétek le róla a királyi koronát! Nem úgy lesz ezután, ahogy eddig volt! Az alacsonyt felemelik, a magasat pedig alacsonnyá teszik. Lerombolom, lerombolom, porig rombolom! Nem is fog felépülni addig, amíg el nem jön az, akié az ítélet, és akkor neki adom.” „Ember fia, prófétálj, és mondd: Ezt mondja Uram, az Örökkévaló az ammoniakról és gyalázkodásukról: Nézd, itt a kard! Öldöklésre kivont, gyilkolásra fényesített, villámló kard! Hiába látnak az ammoniak hamis látomásokat, hiába jövendölnek hazugságokat! A kardot már a gonoszok torkára tették, eljött a megöletésük napja, eljött megbüntetésük ideje. Kard, térj vissza helyedre! Téged teremtésed helyén ítéllek meg, a földön, ahol születtél. Ott zúdul rád haragom, égő indulatom rád tör, mint a vihar. Kegyetlenek kezébe adlak, a pusztítás mesterei pusztítanak el téged. Elemészt a tűz, véred a földre omlik, emléked is nyomtalan elenyészik. Ezt én, az Örökkévaló mondom!”