Ezékiel 21:7-32

Megosztás

Ezékiel 21:7-32 Karoli Bible 1908 (HUNK)

És lészen, mikor mondják néked: Miért nyögsz te? ezt mondjad: A hírért, mert beteljesedett: és elolvad minden szív és elerőtlenedik minden kéz és elcsügged minden lélek és minden térd elolvad mint a víz. Ímé beteljesedett és meglett, ezt mondja az Úr Isten. És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván: Embernek fia! prófétálj és mondjad: Ezt mondta az Úr: Mondjad: fegyver, fegyver! megélesített és meg is fényesített! Hogy öldököljön, megélesíttetett, hogy legyen villámlása, megfényesíttetett. Avagy örüljünk-é? Fiam e veszszeje megvet minden fát! És adta azt megfényesítésre, hogy marokba fogják; megélesíttetett az a kard s megfényesíttetett, hogy adják a megölőnek kezébe. Kiálts és jajgass, embernek fia! mert ez az én népemen lészen és Izráel minden fejedelmin: e kardra jutnak népemmel együtt, ezokért üss czombodra. Már megpróbáltatott. De hát ha a vessző maga is vonakodnék? Nem úgy lészen, ezt mondja az Úr Isten! Te pedig, embernek fia, prófétálj, és csapd össze tenyeredet, mert kettős lesz a kard, most harmadszor; öldöklő kard az, a nagy öldöklő kard körüljárja őket. Hogy elolvadjon a szív és sokan elhulljanak: minden kapujokban rájok vetem a kard villámlását, hisz villámlásra készült, öldöklésre kifényesíttetett! Szedd össze magadat; tarts jobbra, tarts előre, tarts balra, a merre éled irányozva van. Én is összecsapom tenyeremet, és megnyugotom haragomat. Én, az Úr szólottam. És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván: És te, embernek fia, csinálj magadnak két útat, a melyen jőjjön a babiloni király kardja; egy földről jőjjön ki mind a kettő; s egy kezet véss föl, a városba vezető út fejénél vésd föl. Útat csinálj, hogy jőjjön a kard az Ammon fiainak Rabbájára, aztán Júdára, a körülkerített Jeruzsálemre. Mert megáll a babiloni király az útak kezdetén, a két út fejénél, hogy jövendőt láttasson; megrázza a nyilakat, megkérdezi a Teráfimot, megnézi a májat. Jobbjába adta a jövendölés Jeruzsálemet, hogy állasson faltörő kosokat, hogy nyissa száját ordításra, hogy üssön zajt trombitával, hogy állasson faltörő kosokat a kapuk ellen, hogy töltsön sánczot, építsen tornyot. De ez nékik hamis jövendölésnek látszik: szent esküik vannak nékik Istentől; ám Ő emlékezetbe hozza vétköket, hogy megfogassanak. Ezokáért ezt mondja az Úr Isten: Mivelhogy emlékezetbe hozzátok vétketeket, midőn nyilvánvalókká lesznek gonoszságaitok, hogy megláttassanak bűneitek minden cselekedeteitekben; mivelhogy eszembe juttok, kézzel megfogattok. És te elvetemedett, te gonosztevő, Izráel fejedelme, a kinek napja eljött az utolsó vétek idején: Így szól az Úr Isten: El a süveggel, le a koronával! Ez nem lészen ez: az alacsony legyen magas, és a magas alacsony! Rommá, rommá, rommá teszem azt; ez sem lesz állandó, míg el nem jő az, a kié az uralkodás, és néki adom azt! És te, embernek fia, prófétálj, és mondjad: Ezt mondja az Úr Isten Ammon fiairól és gyalázkodásukról, és mondjad: Fegyver, fegyver, öldöklésre kivont, megfényesíttetett, hogy ragyogjon, azért, hogy villámljék; De mivel felőled hiábavalóságot látnak, hazugságot jövendölnek, hogy odatesznek téged a megölt gonoszok nyakára, a kiknek napjok eljött az utolsó vétek idején: Tedd vissza hüvelyébe azt; a helyen, melyen teremtettél, származásod földjén ítéllek meg téged. És kiontom reád haragomat, búsulásom tüzét fúvom reád, és adlak goromba férfiak kezébe, kik mesterek, téged elveszteni. A tűz eledele leszel; véredet benyeli a föld; emlékezetbe nem jösz többé, mert én, az Úr szóltam.

Ezékiel 21:7-32 Revised Hungarian Bible (RÚF)

Emberfia, fordulj Jeruzsálem felé, mondj szózatot a szentélyek felé, és prófétálj Izráel földje ellen! Mondd Izráel földjéről: Így szól az ÚR: Íme, én rád támadok, kihúzom kardomat hüvelyéből, és kiirtok belőled bűnöst és igazat. Mivel ki akarok irtani belőled bűnöst és igazat, azért jön ki kardom a hüvelyéből minden ember ellen déltől északig. Akkor majd megtudja minden ember, hogy én, az ÚR, húztam ki a kardomat hüvelyéből: nem is tér az oda vissza! Te meg, emberfia, sóhajtozz! Meggörnyedt derékkal, keservesen sóhajtozz a szemük láttára! Ha majd megkérdezik tőled, hogy miért sóhajtozol, így felelj: Egy hír miatt, amely ha ideér, megdermed minden szív, ellankad minden kéz, elcsügged minden lélek, és minden térd vizes lesz. Íme, eljön és beteljesül! – így szól az én Uram, az ÚR. Így szólt hozzám az ÚR igéje: Emberfia, prófétálj, és mondd: Így szól az én Uram...! Ezt mondd: Kard, kard! Ki van köszörülve, ki is van fényesítve! Ki van köszörülve, hogy vadul mészároljon, ki van fényesítve, hogy villámokat szórjon. Örüljünk-e annak, hogy fiamnak királyi pálcája van, mikor minden fa megveti? Odaadta azt, hogy kifényesítve kézbe fogják. Kiköszörült, kifényesített kard ez, arra való, hogy gyilkos kézbe adják. Kiálts és jajgass, emberfia, mert ez történik népemmel, Izráel minden főrangú emberével: kardélre hányják őket népemmel együtt. Azért fájdalmadban verd a melledet! Mert megvolt a próbatétel, de mit érünk vele? Ha van is még királyi pálca, elvetik azt, nem marad meg! – így szól az én Uram, az ÚR. Te azért, emberfia, prófétálj! Csapd össze a tenyeredet! Kétszeres, sőt háromszoros erejű lesz a kard: halálos sebeket osztó kard ez, nagy öldöklésnek a kardja, amely ott jár közöttük. Azért, hogy kétségbeessék a szív, és sokan elessenek, minden városkapu ellen öldöklő kardot küldtem. Arra készült, hogy villámokat szórjon, ki van fényesítve, hogy öldököljön. Vágj élesen jobb felé, fordulj, és vágj bal felé, amerre csak az éledet fordítják! Akkor én is összecsapom a tenyeremet, és lecsillapodik lángoló haragom! Én, az ÚR, megmondtam! Így szólt hozzám az ÚR igéje: Te, emberfia, rajzolj magad elé két utat, amelyen feljön Babilónia királyának kardja: egy országból induljon ki mindkettő! Azután faragj útjelzőt; a város felé vezető út elágazásához faragd! Rajzolj utat, amelyen eljön a kard az ammóni Rabbá ellen meg Júda és az erődített Jeruzsálem ellen! Mert odaáll Babilónia királya a válaszútra, a két út elejére, hogy jósoltasson, megrázza a nyilakat, megkérdezze a bálványokat, megnézze a májat. A jóslat jobb felé mutat, Jeruzsálem felé. Faltörő kosokat helyez el, gyilkos parancsra nyitja száját, harsány harci kiáltást hallat, faltörő kosokat helyez el a kapukkal szemben, sáncot emel, és ostromgépeket épít. De ezt ők üres jósolgatásnak tartják, esküvel is bizonygatják. De az ÚR majd emlékezteti őket bűnükre, és megfogja őket. Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Mivel bűnötöket nem tudjátok feledtetni, hisz lelepleződik hűtlenségetek, és kiderül, hogy minden tettetek csupa vétek: mivel nem tudjátok ezt feledtetni, kézre kerítenek titeket! Neked pedig, te gyalázatos bűnös, Izráel fejedelme, akinek eljön a napja az utolsó bűntett idején, ezt mondja az én Uram, az ÚR: Félre a süveggel, le a koronával! Nem marad úgy semmi, ahogyan most van! Legyen a magas alacsony, és legyen az alacsony magas! Rommá, rommá, rommá teszem a várost, amilyen még nem volt – míg el nem jön az, akié az ítélet, mert végül majd neki adom!

Ezékiel 21:7-32 2012 HUNGARIAN BIBLE: EASY-TO-READ VERSION (EFO)

Amikor megkérdezik, miért sírsz, ezt mondd nekik: »A hír miatt! Mert amikor megérkezik, minden szív megrémül, minden kéz lehanyatlik, minden lélek elcsügged, és minden térd megroggyan. Nézzétek, már jön is! Be fog teljesedni!« — ezt mondja Uram, az Örökkévaló!” Az Örökkévaló szava érkezett hozzám: „Ember fia, prófétálj: Ezt mondja az Úr: Itt a kard, nézd, amelyet élesre köszörültek, fényesre csiszoltak! Élesre köszörülték, hogy öldököljön, fényesre csiszolták, hogy villámokat szórjon! Vajon örüljünk-e neki? Fiam királyi pálcája ez, amely minden fát megvet. Kiköszörülték hát a kardot, hogy kézbe fogják. Kiköszörülték, és fényesre csiszolták, hogy az öldöklő kezébe adják. Ember fia, kiálts és jajgass, mert ez a kard népem ellen támad, és Izráel összes vezetői ellen! Bizony kardélre hányják őket, valamennyit! Ezért gyászodban csapj a derekadra, mert ez a kard már kiállta a próbát! Mivel nem fogadtátok el a pálca fenyítését, ezért karddal büntetlek titeket!” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló. „Te pedig, ember fia, prófétálj! Csapd össze kezedet! Kétszer sújtson le az a kard, sőt, háromszor, a halálra sebző kard, a hatalmas öldöklő kard, amely körülvette őket! Az öldöklő kard lesújt városuk minden kapujára, hogy minden szív megrémüljön, és sokan elhulljanak. Arra készült, hogy lesújtson, mint a villám, kiköszörülték, hogy öldököljön. Kard, vágj jobbra, sújts előre, vágj balra — amerre éledet fordítják! Én is összecsapom kezem, és haragom kielégülve lecsillapul. Ezt én, az Örökkévaló mondtam!” Az Örökkévaló szava érkezett hozzám: „Ember fia, rajzolj fel két utat, amelyen Babilon királya a seregével hadba vonulhat. Mindkettő Babilonból induljon ki, és rajzolj útjelző táblát oda, ahol az út elágazik a városok felé. Írd fel az útjelzőkre, melyik úton jut a babilóniai sereg Ammon országának fővárosába, Rabbába, és melyik út vezet Júdába és Jeruzsálembe, a megerősített városba! Mert Babilon királya megáll ennél az útelágazásnál, és jósoltat magának, hogy melyik úton menjen tovább: tanácsot kér a bálványaitól, áldozati állatok máját vizsgálja, sorsot vet. A jóslatok szerint a jobboldali utat választja, amely Jeruzsálembe vezet. Ezért megostromolja Jeruzsálemet, faltörő kosokat állít ellene, parancsot ad a rohamra: katonái kiáltoznak, betörik a kapukat, sáncokat emelnek a falak körül, ostromgépeket építenek. Izráel népe azt hiszi, hogy ezek hamis jóslatok, pedig köti őket a saját esküjük. De Isten emlékezteti őket bűneikre, ezért Izráel népét az ellenség fogságba ejti.” Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Kénytelen vagyok emlékezni bűneitekre: törvényszegéseitek lelepleződtek, vétkeitek kiderültek, gonosz tetteitek napfényre kerültek — emiatt ellenségeitek rabságba hurcolnak benneteket! Neked pedig, Izráel gyalázatos és méltatlan fejedelme, elérkezik megbüntetésed végső napja!” Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Vegyétek le róla a főpapi fejdíszt! Vegyétek le róla a királyi koronát! Nem úgy lesz ezután, ahogy eddig volt! Az alacsonyt felemelik, a magasat pedig alacsonnyá teszik. Lerombolom, lerombolom, porig rombolom! Nem is fog felépülni addig, amíg el nem jön az, akié az ítélet, és akkor neki adom.” „Ember fia, prófétálj, és mondd: Ezt mondja Uram, az Örökkévaló az ammoniakról és gyalázkodásukról: Nézd, itt a kard! Öldöklésre kivont, gyilkolásra fényesített, villámló kard! Hiába látnak az ammoniak hamis látomásokat, hiába jövendölnek hazugságokat! A kardot már a gonoszok torkára tették, eljött a megöletésük napja, eljött megbüntetésük ideje. Kard, térj vissza helyedre! Téged teremtésed helyén ítéllek meg, a földön, ahol születtél. Ott zúdul rád haragom, égő indulatom rád tör, mint a vihar. Kegyetlenek kezébe adlak, a pusztítás mesterei pusztítanak el téged. Elemészt a tűz, véred a földre omlik, emléked is nyomtalan elenyészik. Ezt én, az Örökkévaló mondom!”

Ezékiel 21:7-32 Magyar Bibliatársulat új fordítású Bibliája (HUNB)

Emberfia, vesd tekintetedet Jeruzsálem felé, mondj szózatot a szent helyekről, és prófétálj Izráel földje ellen! Mondd Izráel földjéről: Így szól az Úr: Én rád támadok, kihúzom kardomat hüvelyéből, és kiirtok belőled igazat és bűnöst. Mivel ki akarok irtani belőled igazat és bűnöst, azért jön ki kardom hüvelyéből mindenki ellen déltől északig. Akkor majd megtudja mindenki, hogy én, az Úr, húztam ki kardomat hüvelyéből: nem is tér az vissza! Te, emberfia, sóhajtozz! Roskadozó derékkal, keservesen sóhajtozz a szemük láttára! Ha majd megkérdezik tőled, hogy miért sóhajtozol, így felelj: Egy hír miatt, amely ha ideér, megdermed minden szív, elerőtlenedik minden kéz, elcsügged minden lélek, és minden térd vizes lesz. Íme, eljön és beteljesül! – így szól az én Uram, az Úr. Így szólt hozzám az Úr igéje: Emberfia, prófétálj, és mondd meg! Így szól az én Uram: Ezt mondd: Kard, kard! Ki van köszörülve, ki is van fényesítve! Ki van köszörülve, hogy vadul mészároljon, ki van fényesítve, hogy villámokat szórjon. Örüljünk-e annak, hogy fiamnak királyi pálcája van, mikor minden fa megveti? Odaadta azt, hogy kifényesítve kézbe fogják. Kiköszörült, kifényesített kard ez, arra való, hogy gyilkos kézbe adják. Kiálts és jajgass, emberfia, mert ez történik népemmel, Izráel minden főrangú emberével: kardélre hányják őket népemmel együtt. Azért fájdalmadban verd a melledet! Mert megvolt a próbatétel, de mit ér az? Ha van is még királyi pálca, megvetett az, nem marad meg! – így szól az én Uram, az Úr. Te azért, emberfia, prófétálj! Csapd össze a kezedet! Kétszeres, sőt háromszoros erejű lesz a kard: sebeket osztó kard ez, nagy öldöklésnek a kardja, amely ott jár közöttük. Azért, hogy kétségbeessék a szív, és sokan elessenek, minden városkapu ellen öldöklő kardot küldtem. Arra készült, hogy villámokat szórjon, ki van fényesítve, hogy öldököljön. Vágj élesen jobb felé, fordulj, és vágj bal felé, amerre csak fordítanak! Akkor én is összecsapom a kezemet, és lecsillapul lángoló haragom! Én, az Úr, szóltam! Így szólt hozzám az Úr igéje: Te, emberfia, rajzolj magad elé két utat, amelyen feljön Babilónia királyának kardja: egy országból induljon ki mindkettő! Azután faragj útjelzőt; a város felé vezető út elágazásához faragd! Rajzolj utat, amelyen jön a kard Rabbat-Ammón ellen, meg Júda és a megerősített Jeruzsálem ellen! Mert odaáll Babilónia királya a válaszútra, a két út elejére, hogy jósoltasson, megrázza a nyilakat, megkérdezze a bálványokat, megnézze a májat. A jóslat jobb felé, Jeruzsálem felé mutat. Faltörő kosokat helyez el, gyilkos parancsra nyitja a száját, nagy harci kiáltást hallat, faltörő kosokat helyez el a kapukkal szemben, sáncot emeltet, és ostromgépeket építtet. De ezt ők hiábavaló jósolgatásnak tartják, esküvel is bizonygatják. Az Úr majd emlékezteti őket bűnükre, és megfogja őket. Ezért így szól az én Uram, az Úr: Mivel emlékezetben marad bűnötök, lelepleződik hűtlenségetek, és kiderül, hogy minden tettetek vétkes volt: mivel ez emlékezetben marad, kézre kerültök! Neked pedig, te gyalázatos bűnös, Izráel fejedelme, akinek eljön a napja az utolsó bűntett idején, ezt mondja az én Uram, az Úr: Félre a süveggel, le a koronával! Nem marad úgy, ahogyan most van! Legyen a magas alacsony, és legyen az alacsony magas! Rommá, rommá, rommá teszem, amilyen még nem volt ez; míg majd eljön, akié az ítélet, mert neki adom!