Ézsaiás próféta könyve 44
44
Vizet öntök a szomjas földre
1„Figyelj most rám, szolgám, Jákób!
Halljad Izráel, akit választottam!
2Az Örökkévaló mondja ezt neked,
aki téged teremtett és megformált,
anyád méhétől fogva segít és támogat:
Ne félj szolgám, Jákób,
választottam, Jesúrún,#44:2 Jesúrún Izráel népének egyik jelképes neve. Azt jelenti: „derék, becsületes, jó”. 5Móz 33:5, 26.
3mert vizet öntök a szomjas földre,
s elárasztom a sivatagot,
Kiöntöm Szellemem gyermekeidre,
s áldásomat utódaidra.
4Úgy virulnak, mint fű a vízparton,
növekednek, mint fűzfák a folyó mellett.
5Az egyik azt mondja:
ez a nevem: »Én az Örökkévalóé vagyok!«
Őt »Jákóbnak« nevezik.
A másik ezt írja kezére: »Az Örökkévaló tulajdona«.
Őt meg »Izráelnek« hívják.”
6Ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Királya és Megváltója, a Seregek Ura:
„Én vagyok a kezdet és a befejezés,
nincs más Isten rajtam kívül.
7Kicsoda olyan, mint én?
Álljon elő, és szóljon!
Mondja el, mi történt az ősidők óta,
vagy hirdesse ki a jövendőt,
mondja meg, mi következik!
8De ti ne féljetek a jövőtől,
ne aggódjatok miatta!
Hiszen én megmondtam nektek,
régóta tudattam veletek,
ti vagytok tanúim!
Hát van-e más Isten kívülem?
Nincs más Kőszikla,
bizony, nincs!”
A bálványimádás kigúnyolása
9Akik bálványokat készítenek,
mind értelmetlenek,
kedvenceik pedig tehetetlenek!
A bálványok imádói mind vakok és ostobák,
nem tudják, hogy csalódni fognak.
10Ki olyan ostoba, hogy istent farag magának?
Kicsoda készít bálványszobrot,
amely tehetetlen és haszontalan?
11Nézzétek!
Akik a bálványokhoz ragaszkodnak,
mind csalódni fognak.
Hiszen a bálványok készítői is csak emberek!
Hát gyűljenek össze, álljanak csak elő,
majd megrémülnek
és megszégyenülnek valamennyien!
12A kovács forgatja szerszámait,
izzó parázson formálja a vasat,
erős karjával kalapálja,
hogy bálványt készítsen belőle.
De ha megéhezik a kovács, elfogy az ereje,
ha megszomjazik, kimerül.
13A fafaragó mester zsinórral megjelöli#44:13 zsinórral megjelöli A régi időkben, amikor hosszabb egyenes jelölésére volt szükség, egy festékes zsinórt feszítettek ki a mérendő felületen. Azután megpendítették, s így egyenes vonalú nyomot hagyott. a fát,
körzővel méri,
gyalulja, vési, kalapálja,
férfi formájúra alakítja,
emberi vonásokkal ékesíti,
bálványszobrot készít belőle,
a házi szentélybe.
14Ehhez maga választ fát az erdőn,
fenyőt, tölgyet, vagy más fát, sudár termetűt.
Vagy elülteti, és várja,
hogy az eső fölnevelje.
15Egyik része jó lesz tűzifának,
befűt vele, kenyeret süt,
melegszik a lángja mellett.
Maradékából meg istent farag magának,
és azt imádja!
Saját kezével készítette,
mégis leborul előtte!
16Felét már eltüzelte,
húst sütött a parázson,
jól is lakott vele.
A tűznél üldögél, és ezt mondja:
„De jól felmelegedtem,
míg a tűz mellett ültem!”
17Ami marad a fából,
abból istent készít magának!
Bálványszobrot, hogy leboruljon előtte,
imádja és könyörögjön neki:
„Ments meg engem,
hiszen te vagy istenem!”
18Nincs bennük egy szikrányi értelem!
Ennyire ostobák hogy lehetnek?
Van szemük, mégsem látnak?
Értelmük ennyire elhomályosult?
19Egyikük sem kap észbe,
meg sem gondolja,
hogy ezt mondaná:
„Hiszen a fának egyik felét tűzre tettem,
parazsánál kenyeret, húst sütöttem,
s azt megettem.
Hát a másik feléből utálatos bálványt csináljak?
Egy faragott fatuskót imádjak?”
20Bizony, megcsalt szíve vezeti félre azt,
aki hamuban gyönyörködik,
s a fatuskót imádja!
Ezért nem mentheti meg lelkét,
ezért nem veszi észre,
hogy amit istenként imád:
puszta hazugság!
Rólam soha el ne felejtkezz, Izráel!
21„De te, Jákób, jól gondold meg ezeket!
Izráel, te engem szolgálsz,
nem idegen isteneket!
Én formáltalak téged,
hogy szolgám légy,
rólam soha el ne felejtkezz, Izráel!
22Vétkeidet én töröltem el,
mint szél a fellegeket.
Eltöröltem bűneidet,
mint napsugár a reggeli ködöt.
Megváltottalak,
hát térj vissza hozzám, Izráel!”
23Énekeljen az ég és a föld,
mert az Örökkévaló véghezvitte!
Kiáltsatok, föld mélységei,
ujjongjatok, hegyek és erdők,
táncoljanak mind a fák,
mert az Örökkévaló megváltotta Jákóbot,
dicsőségét megmutatta Izráel által!
Prófécia Círuszról
24Ezt mondja az Örökkévaló,
Megváltód, aki az anyaméhben kiformált:
„Én vagyok az Örökkévaló,
a mindenség Teremtője,
aki egymaga kiterjesztette az eget,
és kiformálta a földet.
Ki segített nekem?
25Én vagyok az Örökkévaló,
aki a jósok jeleit semmivé teszi,
a varázslókból bolondot csinál,
a bölcseket meghátrálásra készteti,
s tudományuk bolondságát leleplezi.
26Én vagyok az Örökkévaló,
aki szolgáinak szavát beteljesíti,
s küldöttei tanácsát véghezviszi.
Ezt mondom Jeruzsálemnek:
»Ismét lakjanak benne!«
és Júda városainak: »Épüljetek újjá!
Romjaitokat ismét felépítem!«
27Ezt mondom a mélységes tengernek:
»Száradj ki!«
és a folyóknak:
»Vizetek kiszárítom!«
28Ezt mondom Círusznak:#44:28 Círusz A Perzsa Birodalom királya Kr.e. 550–530 között, aki uralkodása kezdetén szabadon bocsátotta a száműzetésben élő Izráel népét, sőt elrendelte, hogy hazamenve építsék újjá Jeruzsálemben az Örökkévaló Templomát.
»Pásztorom vagy,
aki véghezviszed minden tervemet,
mikor azt mondod Jeruzsálemnek:
Építsenek fel!
A Templomnak pedig:
fektessék le alapjaidat!«”
Jelenleg kiválasztva:
Ézsaiás próféta könyve 44: EFO
Kiemelés
Megosztás
Másolás
Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be
Bible League International