János evangéliuma 10
10
Példázat a juhnyájról és a pásztorról
1„Igazán mondom nektek: aki nem a kapun megy be a juhakolba, hanem máshol hatol be, az tolvaj és rabló. 2A nyáj pásztora a kapun megy be, 3és előtte az őr kinyitja a kaput. A juhok hallgatnak a pásztoruk hangjára, ő pedig a nevükön szólítja a saját juhait, és kivezeti őket az akolból. 4Miután minden juhot kivezetett, az élükre áll, előttük megy, és a juhok követik, mert jól ismerik a hangját. 5Idegen után nem mennek, hanem elfutnak tőle, mert nem ismerik a hangját.”
6Ezt a példázatot mondta Jézus a júdeabelieknek, de azok nem értették meg, miről beszélt.
Jézus, a jó pásztor
7Jézus így folytatta: „Igazán mondom nektek: én vagyok a kapu a juhok számára. 8Akik előttem jöttek, mind tolvajok és rablók voltak, de a juhok nem hallgattak rájuk. 9Igen, én vagyok a kapu, ezért aki rajtam keresztül megy be, az biztonságban lesz, szabadon járhat ki és be, és jó legelőt talál. 10A tolvaj azért jön, hogy lopjon, gyilkoljon és pusztítson. Ezzel szemben én azért jöttem, hogy életet adjak, mégpedig teljes és túláradóan bőséges életet!
11Én vagyok a Jó Pásztor, aki a saját életét adja a juhokért. 12A bérért dolgozó szolga nem gazdája a juhoknak, de nem is a pásztoruk. Ezért, amikor látja, hogy jön a farkas, magára hagyja a nyájat, és elmenekül. Azután a farkas elragadja a juhokat, és szétkergeti a nyájat. 13A béres azért fut el, mert csak a fizetésért dolgozik, és valójában nem törődik a juhokkal.
14-15Én vagyok a Jó Pásztor, és gondot viselek a juhaimra. Ismerem őket, ahogyan az Atya ismer engem. Juhaim is ismernek engem, ahogyan én ismerem az Atyát. Az életemet adom a juhokért. 16Más juhaim is vannak, akik nem ebből az akolból valók. Őket is elő kell vezetnem majd, és hallgatni is fognak a szavamra. Így végül majd egyetlen nyáj lesz belőlük, az élükön egyetlen pásztorral.#10:16 Ebben a versben Jézus azokról a követőiről beszél, akik nem tartoznak Izráel népéhez. Lásd Jn 11:52. 17-18Azért szeret engem az Atya, mert odaadom az életemet, hogy azután újra visszakapjam. Senki nem veheti el tőlem: önként adom oda, azután majd újra visszaveszem. Jogom van arra, hogy odaadjam, és arra is, hogy visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól.”
19Jézus szavai miatt a júdeaiak újra vitatkozni kezdtek egymással. 20Sokan azt mondták: „Gonosz szellem lakik benne, és megbolondult. Minek hallgatjátok?”
21„De akiben gonosz szellem lakik, az nem így beszél! Ha valakit megszáll a gonosz szellem, az nem tudja meggyógyítani a vakok szemét!” — mondták mások.
A vallási vezetők Jézus ellen támadnak
22Ezután következett a templomszentelés ünnepe#10:22 templomszentelés ünnepe Azonos a „Hanukka” zsidó ünneppel, amelyet decemberben tartanak. Jeruzsálemben. 23Tél volt, és Jézus a Templom területén, a Salamon csarnokában#10:23 Salamon csarnoka A Jeruzsálemi Templom előtti tér keleti oldalán lévő fedett oszlopcsarnok. tartózkodott. 24Ekkor a vallási vezetők körülvették, és kérdőre vonták: „Meddig tartasz még minket bizonytalanságban? Mondd meg nekünk nyíltan, te vagy-e a Messiás, vagy nem!”
25Jézus így felelt: „Már megmondtam nektek, de nem hittétek el. Pedig a csodák, amelyeket Atyám nevében teszek, bizonyítják, hogy én vagyok az. 26Ti mégsem hisztek nekem, mert nem tartoztok az én nyájamhoz. 27Akik az én juhaim közül valók, azok hallgatnak rám, ismerem őket, és követnek engem. 28Én pedig örök életet adok nekik, és soha örökké el nem vesznek, mert senki sem ragadhatja ki őket a kezemből. 29Atyám adta nekem őket, ő pedig mindenkinél hatalmasabb,#10:29 Atyám… hatalmasabb Néhány kéziratban: „Amit Atyám nekem adott, az mindennél hatalmasabb.” Más kéziratokban hasonló változatok találhatók. ezért őket senki sem ragadhatja ki Atyám kezéből. 30Az Atya és én egyek vagyunk.”
31Ekkor a vallási vezetők újra köveket kaptak fel, hogy Jézust megkövezzék. 32Ő ezt kérdezte tőlük: „Sok jó dolgot tettem már a szemetek láttára Atyám akarata szerint. Ezek közül melyikért akartok most megkövezni?”
33Azok így feleltek: „Nem valamelyik jó tettedért, hanem azért akarunk megkövezni, mert ember létedre azt állítod, hogy Isten vagy! Ezzel Istent gyalázod.”
34Jézus erre így felelt: „Nincs-e megírva a Törvényetekben: »Én mondtam, hogy ti istenek vagytok«?#10:34 Idézet: Zsolt 82:6. 35Isten maga nevezte isteneknek azokat az embereket, akikhez szólt! Márpedig az Írás érvényes és igaz! Senki sem változtathat rajta. 36Ha pedig ez így van, akkor miért vádoltok engem Isten gyalázásával, amikor azt állítom, hogy Isten Fia vagyok? Engem az Atya választott ki, hogy elküldjön erre a világra! 37Ha nem ugyanazt teszem, amit Atyám, akkor ne higgyetek nekem! 38De ha ugyanazt teszem, amit ő, akkor — még ha nekem nem is hisztek — legalább a tetteimnek higgyetek! Így felismerhetitek, hogy az Atya bennem van, én pedig az Atyában!”
39Ekkor újra megpróbálták letartóztatni Jézust, de ő eltűnt előlük.
40Ezután a Jordán folyón túlra ment, arra a helyre, ahol Bemerítő János először merítette be az embereket, és ott is maradt egy ideig. 41Sokan jöttek hozzá, és ezt mondták: „Bemerítő János nem tett csodákat, de amit erről az emberről mondott, az mind igaz.” 42És ott sokan hittek Jézusban.
Jelenleg kiválasztva:
János evangéliuma 10: EFO
Kiemelés
Megosztás
Másolás
Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be
Bible League International