Lukács evangéliuma 1
1
Bevezetés
1Sokan próbáltak már beszámolni azokról a dolgokról, amelyek közöttünk történtek, s amelyek által Isten terve megvalósult. 2Ugyanazokat írták le, amelyekről mi is hallottunk azoktól, akik kezdettől fogva a saját szemükkel látták mindezt, és akik hirdették Isten üzenetét. 3Jómagam kezdettől fogva mindennek gondosan utána jártam, s úgy gondoltam, hogy szép rendben én is írásba foglalom mindezeket egy könyvben a számodra, tisztelt Teofilus. 4Így majd meggyőződhetsz azoknak a dolgoknak a hitelességéről, amelyekre tanítottak téged.
Zakariás és Erzsébet
5Abban az időben, amikor Heródes volt Júdea királya, élt egy Zakariás nevű pap, aki szolgálati beosztása szerint Abijá csoportjához tartozott. Felesége, Erzsébet is Áron családjából származott. 6Isten elfogadta és kedvelte Zakariást és Erzsébetet, akik minden tekintetben az Örökkévaló parancsai és rendelkezései szerint, feddhetetlenül és igazságosan éltek. 7Gyermekük azonban nem született, mivel Erzsébet meddő volt, s abban az időben már mind a ketten idősek voltak.
8Zakariás a saját papi csoportjában szolgált Isten előtt a Templomban. Történt egyszer, hogy amikor az ő csoportjára került a sor, 9a szokásos sorshúzás őt jelölte ki, hogy bemenjen az Örökkévaló Templomába, és ott illatáldozatot mutasson be.
Gábriel megjelenik Zakariásnak
10Miközben Zakariás a Templomban az áldozati szertartást végezte — a nép pedig kint imádkozott —, 11az Örökkévaló egyik angyala megjelent az illatáldozati oltár jobb oldalán. 12Zakariás nagyon megdöbbent, és félelem fogta el.
13Az angyal azonban így bátorította: „Ne félj Zakariás, mert Isten meghallgatta az imádságodat! Feleséged, Erzsébet fiút fog szülni neked, akit nevezz Jánosnak! 14Megszületésekor ujjongó öröm tölt be téged, és sokan fognak veled együtt örülni a megérkezésének, 15mert ez a fiú Isten nagy embere lesz! Nem szabad bort vagy más részegítő italt innia, és már az édesanyja méhétől kezdve be fogja tölteni a Szent Szellem. 16Izráel népéből sokakat visszatérít majd az Örökkévalóhoz, Istenükhöz. 17Ez a fiú az Úr előtt fog menni az Illés szellemével és erejével, hogy az apák szívét a gyermekeikhez fordítsa, hogy az engedetleneket bölcs és igazságos gondolkozásúvá tegye, és hogy az Örökkévaló számára felkészítse a népet.”
18Zakariás így válaszolt az angyalnak: „Hogyan bizonyosodhatok meg felőle, hogy mindez valóban be fog teljesedni, hiszen öreg vagyok, és feleségem is idős már.”
19Az angyal azt felelte: „Én Gábriel vagyok, aki mindig Isten előtt állok, hogy szolgálatára legyek. Ő küldött hozzád, hogy beszéljek veled, és elhozzam ezt az örömhírt. 20De jól jegyezd meg: most megnémulsz, és mindaddig nem tudsz beszélni, amíg ez meg nem történik, mivel nem hittél a szavamnak. Amit pedig mondtam, az a maga idejében maradéktalanul be fog teljesedni.”
Erzsébet gyermeket vár
21Az emberek ezalatt várták Zakariást, és csodálkoztak, hogy miért marad olyan sokáig a Templomban. 22Amikor végre kijött, nem tudott egy szót sem szólni, csak a kezével intett. Ekkor megértették, hogy látomást látott. 23Amikor pedig letelt a szolgálata, hazament.
24Nem sokkal ezután Erzsébet áldott állapotba került, s a következő öt hónapban ki sem mozdult a házukból. Ezt mondta: 25„Hát így tett velem az Örökkévaló, amikor rám tekintett, és elvette meddőségem szégyenét!”
Gábrielt Isten Máriához küldi
26-27Később, amikor Erzsébet már terhessége hatodik hónapjában volt, Isten elküldte Gábriel angyalt a galileai Názáretbe egy szűzhöz, kit Máriának hívtak. Ezt a leányt egy József nevű férfi — aki Dávid király leszármazottja volt — már eljegyezte magának feleségül, de még nem házasodtak össze. 28Gábriel megjelent Máriának, és így köszöntötte: „Üdvözöllek! Az Örökkévaló kegyelmébe fogadott téged, és veled van.”
29Mária megdöbbent, és zavarban volt. Azon tűnődött, vajon mit jelenthet ez a szokatlan köszöntés.
30De az angyal így folytatta: „Ne félj, Mária, mert nagyon kedves vagy Istennek! 31Figyelj rám! Áldott állapotba kerülsz, és fiad fog születni, akit nevezz el Jézusnak. 32Ő hatalmas lesz, és a Magasságos Isten Fiának fogják hívni. Ősapjának, Dávidnak trónjára fogja őt ültetni Isten, az Örökkévaló. 33Így fog uralkodni mindörökké Jákób leszármazottjai fölött, és királyi uralma soha nem ér véget.”
34Mária ezt kérdezte: „Hogyan lehetséges ez? Hiszen én még szűz vagyok!”
35Az angyal így válaszolt: „A Szent Szellem száll rád, és a Magasságos Isten ereje vesz körül téged. Ezért a gyermek, akit majd megszülsz, szent lesz, és Isten Fiának nevezik. 36Nézd, a rokonod, Erzsébet is áldott állapotban van, és ez már a terhessége hatodik hónapja! Idős kora ellenére fiút fog szülni, pedig mindenki meddőnek tartotta! 37Látod, Isten számára semmi sem lehetetlen!”
38Mária így válaszolt: „Az Örökkévaló szolgálóleánya vagyok, történjen velem minden úgy, ahogy mondtad!” Ezután az angyal elment.
Mária meglátogatja Erzsébetet
39Mária ekkor útra készült, és sietve elment Júdea hegyvidékének egyik városába. 40Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. 41Amikor Erzsébet meghallotta Mária hangját, a méhében lévő magzat örömében repesni kezdett, és a Szent Szellem betöltötte Erzsébetet. 42Nagy örömmel felkiáltott: „Áldott vagy te, Mária — jobban, mint bárki más az asszonyok között! Áldott a gyermeked is, akit a méhedben hordozol! 43Hogy lehet az, hogy az Uram anyja vagy, mégis te jössz hozzám? 44Mert abban a pillanatban, amikor a köszöntésedet meghallottam, a gyermekem örömében repesni kezdett a méhemben. 45Bizony boldog és áldott, aki hittel fogadja, amit az Örökkévaló mond neki, mert az beteljesedik!”
Mária dicsőíti Istent
46Mária pedig ezt mondta:
47„Dicsérem az Örökkévalót teljes szívemből-lelkemből,
szellemem ujjong Istennek, Üdvözítőmnek,
48mert rátekintett alázatos szolgálóleányára!
Bizony, mostantól fogva minden nemzedék
boldognak és áldottnak mond engem,
49mert nagy dolgot tett velem a Hatalmas!
Szent a neve!
50Nemzedékről nemzedékre
irgalmas azok iránt, akik tisztelik és félik őt.
51Kinyújtotta karját, megmutatta erejét:
szétszórta a büszkéket, akik magukat nagyra tartják,
52ledöntötte trónjukról az uralkodókat,
az alázatosakat pedig felemelte.
53A szükségben lévőket elhalmozta minden jóval,
a gazdagokat pedig üres kézzel küldte el.
54Segítségére sietett szolgájának, Izráelnek,
mert nem felejtette el ígéretét,
hogy könyörületesen bánik velünk.
55Mert ezt ígérte őseinknek,
Ábrahámnak és az ő gyermekeinek mindörökké.”
56Ezután Mária még körülbelül három hónapig maradt Erzsébetnél, azután hazament.
Bemerítő János születése
57Amikor eljött az ideje, Erzsébet fiút szült. 58Szomszédai és rokonai megtudták, milyen jóságos volt hozzá az Örökkévaló, és együtt örültek vele.
59A nyolcadik napon eljöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Az apja nevéről Zakariásnak akarták elnevezni, 60de Erzsébet ezt mondta: „Nem, János legyen a neve!”
61Azok csodálkoztak: „De hiszen senki sincs a rokonságban, akit így hívnak!” 62Majd intettek Zakariásnak, hogy milyen nevet akar adni a gyermekének.
63Ő kért egy írótáblát, és ezt írta rá: „János a neve”. Ezen mindenki elcsodálkozott. 64Ekkor hirtelen megoldódott Zakariás nyelve, megszólalt, és Istent dicsérte. 65A környék lakóit pedig istenfélelem töltötte be, és Júdea egész hegyvidékén mindenki erről beszélt. 66Akik csak hallottak róla, mind a szívükbe vésték, és azon gondolkoztak: „Vajon mi lesz ebből a gyermekből?” Mert az Örökkévaló kétségtelenül a gyermek felett tartotta a kezét.
Zakariás dicsőíti Istent
67Zakariást ekkor betöltötte a Szent Szellem, és így prófétált:
68„Áldott legyen az Örökkévaló, Izráel Istene,
mert segítségére sietett népének,
és megváltást hozott nekünk!
69Hatalmas Szabadítót küldött hozzánk
szolgájának, Dávidnak családjából,
70ahogyan ezt ősidőktől fogva,
szent prófétái által megígérte,
71hogy megszabadítson ellenségeinktől,
és gyűlölőink kezéből kimentsen,
72hogy megmutassa ősapáinknak kegyelmét,
s hogy megtartsa velük kötött szent szövetségét.
73A szövetséget, amelyet Ábrahámnak,
ősapánknak esküvel erősített:
74megígérte, hogy miután ellenségeinktől megszabadít,
félelem nélkül szolgáljuk majd Istenünket,
75s igazságban és szentségben élhetünk színe előtt
életünk minden napján.
76Te pedig, fiúcska,
a Magasságos Isten prófétája leszel,
mert az Úr előtt készíted az utat,
77az üdvösség ismeretére tanítod Isten népét,
amikor majd bűnbocsánatot nyernek,
78Istenünk nagy irgalmasságából!
Ezért meg fog látogatni minket
a Napfelkelte a magasságból,
79hogy világosság ragyogjon azokra,
akik a halál árnyékában, sötétben ülnek,
és a békesség útjára vezessen bennünket.”
80A gyermek János növekedett, és egyre erősödött szellemben. A pusztában élt egészen addig, amíg nyilvánosan hirdetni kezdte Isten üzenetét Izráel népének.
Jelenleg kiválasztva:
Lukács evangéliuma 1: EFO
Kiemelés
Megosztás
Másolás
Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be
Bible League International