A zsoltárok könyve 63:1-11

A zsoltárok könyve 63:1-11 EFO

Ó, Isten, én Istenem! Sóvárogva kívánkozom hozzád, hogy nálad lehessek! Ahogy a kiszikkadt, kopár föld az esőre, testem-lelkem úgy szomjazik jelenlétedre, úgy kívánkozom hozzád! Felnézek rád szentélyedben, hogy dicsőségedet és erődet lássam! Mert hűséges szereteted jobb, mint az élet! Teljes szívvel dicsérlek! Kezeimet hozzád emelem, teljes szívvel-lélekkel áldalak, amíg csak élek! Lelkem megtelik jóságoddal: jóllakik, mint egy bőséges lakomán, mikor téged dicsérlek, Istenem! Ha ágyamban rád gondolok, még éjjel is veled beszélgetek, mert megsegítettél engem, szárnyaid árnyékában örvendezek. Lelkem ragaszkodik hozzád, mert jobboddal fogod a kezem. De akik vesztemre törnek, maguk fognak a föld mélyébe kerülni! Kard élére jutnak, sakálok falják fel őket, de a király örül Istennek! Dicsérik Istent mind, akik hűséget esküdtek neki, mert Isten bezárja a hazugok száját!