Zsoltárok 63:1-11
Zsoltárok 63:1-11 2012 HUNGARIAN BIBLE: EASY-TO-READ VERSION (EFO)
Ó, Isten, én Istenem! Sóvárogva kívánkozom hozzád, hogy nálad lehessek! Ahogy a kiszikkadt, kopár föld az esőre, testem-lelkem úgy szomjazik jelenlétedre, úgy kívánkozom hozzád! Felnézek rád szentélyedben, hogy dicsőségedet és erődet lássam! Mert hűséges szereteted jobb, mint az élet! Teljes szívvel dicsérlek! Kezeimet hozzád emelem, teljes szívvel-lélekkel áldalak, amíg csak élek! Lelkem megtelik jóságoddal: jóllakik, mint egy bőséges lakomán, mikor téged dicsérlek, Istenem! Ha ágyamban rád gondolok, még éjjel is veled beszélgetek, mert megsegítettél engem, szárnyaid árnyékában örvendezek. Lelkem ragaszkodik hozzád, mert jobboddal fogod a kezem. De akik vesztemre törnek, maguk fognak a föld mélyébe kerülni! Kard élére jutnak, sakálok falják fel őket, de a király örül Istennek! Dicsérik Istent mind, akik hűséget esküdtek neki, mert Isten bezárja a hazugok száját!
Zsoltárok 63:1-11 Karoli Bible 1908 (HUNK)
Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt. Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize; Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsőségedet. Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged. Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet. Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam! Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem; Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem. Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem. Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak. Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei.
Zsoltárok 63:1-11 Magyar Bibliatársulat új fordítású Bibliája (HUNB)
Dávid zsoltára, abból az időből, amikor Júda pusztájában volt. Ó, Isten, te vagy Istenem, hozzád vágyakozom! Utánad szomjazik lelkem, utánad sóvárog testem, mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld. Így nézek rád a szentélyben, hogy lássam hatalmadat és dicsőségedet. Mert szereteted az életnél is jobb, ajkam téged dicsőít. Ezért téged áldalak, amíg élek, nevedet imádva emelem föl kezem. Mintha zsíros falatokkal laktam volna jól, úgy ujjong az ajkam, és dicsér a szám. Fekvőhelyemen is rád gondolok, minden őrváltáskor rólad elmélkedem. Mert te voltál a segítségem, szárnyad árnyékában ujjongok. Ragaszkodik hozzád lelkem, jobboddal támogatsz engem. De akik pusztulásomra törnek, a föld mélyébe kerülnek. Kardélre hányják őket, sakálok eledelévé lesznek.
Zsoltárok 63:1-11 Revised Hungarian Bible (RÚF)
Dávid zsoltára, abból az időből, amikor Júda pusztájában volt. Ó, Isten, te vagy Istenem, hozzád vágyakozom! Utánad szomjazik lelkem, utánad sóvárog testem, mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld. Így nézek rád a szentélyben, hogy lássam hatalmadat és dicsőségedet. Mert szereteted az életnél is jobb, ajkam téged dicsőít. Ezért téged áldalak, amíg élek, nevedet imádva emelem föl kezem. Mintha zsíros falatokkal laktam volna jól, úgy ujjong az ajkam, és dicsér a szám. Fekvőhelyemen is rád gondolok, minden őrváltáskor rólad elmélkedem. Mert te voltál a segítségem, szárnyad árnyékában ujjongok. Ragaszkodik hozzád lelkem, jobboddal támogatsz engem. De akik pusztulásomra törnek, a föld mélyébe kerülnek. Kardélre hányják őket, sakálok eledelévé lesznek.