Kezdetben már volt az Ige, az Ige Isten felé fordult és Isten volt az Ige.
Ő kezdetben az Isten felé fordulva volt.
Minden rajta keresztül támadt s egyetlen létező sem lett őnélküle.
Benne élet volt és az élet volt az emberek világossága.
A világosság fénylik a sötétségben és a sötétség azt fel nem tartóztatta.
Támadt egy ember, kit Isten maga mellől küldött el, a neve János.
Tanúságtétel végett jött, hogy a világosság mellett tanúskodjék, hogy rajta keresztül mindenki hihessen.
Nem ő volt a világosság, csak azért jött, hogy a világosságról tanúságot tegyen.
Az igazi világosság, mely minden embert megvilágít, érkezőben volt már a világra.
A világban volt és a világ rajta keresztül támadt, de a világ nem ismerte őt fel.
A sajátjába jött, de az övéi be nem fogadták.
Ám mindazoknak, akik befogadták őt, lehetőséget adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek,
azoknak, akik nevében hisznek, az ő nevében, aki nem vérből, sem a hús akaratából, sem a férfi akaratából nem született, hanem Istenből.
Az Ige hússá lett, közöttünk vett szállást és mi megláttuk dicsőségét, mely olyan volt, mint az Atya mellől érkező Egyszülöttnek dicsősége: kegyelemmel és igazsággal teli.
János tanúságot tett mellette és kiáltása így hangzott: „Ő az, akiről azt mondtam: Utánam jő ugyan, mégis előttem lett: mert előbb volt nálamnál.”
Mert mi mindannyian abból kaptunk, akivel ő volt tele, kegyelmet kegyelem fejében.
Mert a törvényt Mózesen át adták, de a kegyelem és az igazság a Krisztus Jézuson át támadt.
Senki sohasem látta Istent, az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, ő jelentette Őt ki.
Biblia alkalmazás
Biblia gyerekeknek alkalmazás
