János 12
12
Krisztus megkenetése Bethániában
(Vers 1–8: v. ö. Máté 26,6–13. Márk 14,3–9.)
1Jézus azért hat nappal a husvét előtt méne Bethániába, a #Mát. 26,6. Márk 14,3. hol a megholt Lázár vala, a kit feltámasztott a halálból. 2Vacsorát készítének azért ott néki, és Mártha szolgál vala fel; Lázár pedig egy vala azok közül, a kik együtt ülnek vala ő vele. 3Mária azért elővévén egy font igazi, drága nárdusból való kenetet, megkené a Jézus lábait, és megtörlé annak lábait a saját hajával; a ház pedig megtelék a kenet illatával. 4Monda azért egy az ő tanítványai közül, Iskáriótes Júdás, Simonnak fia, a ki őt elárulandó vala: 5Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénáron, és miért nem adták a szegényeknek? 6Ezt pedig nem azért mondá, mintha néki a szegényekre volna gondja, hanem mivelhogy tolvaj vala, és nála vala #rész13,29. az erszény, és amit abba tesznek vala, elcsené. 7Monda azért Jézus: Hagyj békét néki; az én temetésem idejére tartogatta ő ezt. 8Mert szegények mindenkor #5 Móz. 15,11. Mát. 26,11. Márk 14,7. vannak veletek, én pedig nem mindenkor vagyok. 9A zsidók közül azért nagy sokaság értesült vala arról, hogy ő ott van: és oda menének nemcsak Jézusért, hanem hogy Lázárt is lássák, a kit feltámasztott a #rész11,43.44. halálból. 10A papifejedelmek pedig tanácskozának, hogy Lázárt is megöljék; 11Mivelhogy a zsidók közül sokan ő miatta menének oda és hivének a Jézusban.
Krisztus bevonulása Jeruzsálembe
(Vers 12–19: v. ö. Máté 21,1–11. Márk 11,1–10. Luk. 19,29–40.)
12Másnap a nagy sokaság, a mely az ünnepre jött vala, hallván, hogy Jézus Jeruzsálembe jő, 13Pálmaágakat vőn, és kiméne elébe, és kiált vala: Hozsánna: #Mát. 21,9. Márk 11,9. Luk. 19,38. Zsolt. 118,26. Áldott, a ki jő az Úrnak nevében, az Izráelnek ama királya! 14Találván pedig Jézus egy szamarat, felüle arra, a mint meg van írva: 15Ne félj Sionnak leánya: Ímé #Zak. 9,9. a te királyod jő, szamárnak vemhén ülve. 16Ezeket pedig nem értették eleinte az ő tanítványai: hanem mikor megdicsőítteték Jézus, akkor emlékezének vissza, hogy ezek ő felőle vannak megírva, és hogy ezeket mívelték ő vele. 17A sokaság azért, a mely ő vele vala, mikor kihívta Lázárt a koporsóból és feltámasztotta őt a halálból, bizonyságot tőn. 18Azért is méne ő elébe a sokaság, mivel hallá, hogy ezt a csodát mívelte vala. 19Mondának azért a farizeusok egymás között: Látjátok-é, hogy semmit sem értek? Ímé, mind e világ ő utána megy.
Krisztus halálának gyümölcséről
20Néhány görög is vala azok között, a kik felmenének, hogy imádkozzanak az ünnepen: 21Ezek azért a galileai Bethsaidából való #rész1,45. Filephez menének, és kérék őt, mondván: Uram, látni akarjuk a Jézust. 22Megy vala Filep és szóla Andrásnak, és viszont András és Filep szóla Jézusnak. 23Jézus pedig felele nékik, mondván: Eljött #rész17,1. az óra, hogy megdicsőíttessék az embernek Fia. 24Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem. 25A ki szereti a maga életét, #Mát. 10,39. 16,25. Márk 8,35. Luk 9,24. 17,33. elveszti azt; és a ki gyűlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt. 26A ki nékem szolgál, engem kövessen; és a hol én vagyok, #rész14,3. 17,24. 1 Thess. 4,17. ott lesz az én szolgám is: és a ki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya. 27Most az én lelkem háborog; és mit mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától. De azért jutottam ez órára. 28Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet! Szózat jöve azért az égből: Meg is dicsőítettem, és újra megdicsőítem. 29A sokaság azért, a mely ott állt és hallotta vala, azt mondá, hogy mennydörgött; mások mondának: Angyal szólt néki. 30Felele Jézus és monda: Nem én érettem lőn e szó, hanem ti érettetek. 31Most van e világ kárhoztatása; most vettetik ki e világ fejedelme: 32És én, ha felemeltetem e #rész3,14. 8,28. földről, mindeneket magamhoz vonszok. 33Ezt pedig azért mondá, hogy megjelentse, milyen halállal kell meghalnia. 34Felele néki a sokaság: Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökké megmarad: #2 Sám. 7,13. Zsolt. 72,17. 89,29.36. Zsolt. 110,4. Ésa. 9,6.7. Ezék. 37,25. Dán. 2,44. 7,14.27. hogyan mondod hát te, hogy az ember Fiának fel kell emeltetnie? Kicsoda ez az ember Fia? 35Monda azért nékik Jézus: Még egy kevés ideig veletek van a #rész1,9. világosság. Járjatok, a míg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket: és a ki a sötétségben jár, nem tudja, #1 Ján. 2,10. hová megy. 36Míg a világosságotok megvan, higyjetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek. Ezeket mondá Jézus, és elmenvén, elrejtőzködék előlük.
A zsidók hitetlensége
37És noha ő ennyi jelt tett vala előttük, mégsem hivének ő benne: 38Hogy beteljesedjék az Ésaiás #Ésa. 53,1. próféta beszéde, a melyet monda: Uram, ki hitt a mi tanításunknak? és az Úr karja kinek jelentetett meg? 39Azért nem hihetnek vala, mert ismét monda Ésaiás: 40Megvakította #Ésa. 6,9. Mát. 13,14. Márk 4,12. Luk. 8,10. Csel. 28,27. Róm. 11,8. az ő szemeiket, és megkeményítette az ő szívöket; hogy szemeikkel ne lássanak és szívökkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket. 41Ezeket mondá Ésaiás, a mikor látá az #Ésa. 6,1. ő dicsőségét; és beszéle ő felőle. 42Mindazáltal a főemberek #rész7,48. közül is sokan hivének ő benne: de a farizeusok miatt nem vallák be, hogy ki ne rekesztessenek a gyülekezetből: 43Mert inkább szerették az emberek dicséretét, mintsem az #rész5,44. Istennek dicséretét. 44Jézus pedig kiálta és monda: A ki hisz én bennem, nem én bennem hisz, hanem abban, a ki elküldött engem. 45És a ki engem lát, #rész14,9. azt látja, a ki küldött engem. 46Én világosságul #rész8,12. 9,5. jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, a ki én bennem hisz. 47És ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz, én nem kárhoztatom azt: mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a #rész3,17. világot, hanem hogy megtartsam a világot. 48A ki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, a ki őt kárhoztassa: a beszéd, a melyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon. 49Mert én nem magamtól #rész14,10. szóltam; hanem az Atya, a ki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. 50És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. A miket azért én beszélek, úgy beszélem, a mint az Atya mondotta vala nékem.
Jelenleg kiválasztva:
János 12: HUNK
Kiemelés
Megosztás
Másolás
Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be
Public Domain