Márk 11
11
Krisztus bevonulása Jeruzsálembe
(Vers 1–10: v. ö. Máté 21,1–9. Luk. 19,29–38. Ján. 12,12–16.)
1És mikor #Mát. 21,1–9. Luk. 19,29–38. Ján. 12,12–16. Jeruzsálemhez közeledének, Bethfagé és Bethánia felé, az olajfák hegyénél, elkülde kettőt tanítványai közül, 2És monda nékik: Eredjetek abba a faluba, a mely előttetek van; és a mikor abba bejuttok, azonnal találtok egy megkötött vemhet, a melyen ember nem ült még soha; azt oldjátok el és hozzátok ide. 3És ha valaki azt mondja néktek: Miért #rész14,14. teszitek ezt? mondjátok: Az Úrnak van szüksége reá. És azonnal elbocsátja azt ide. 4Elmenének azért és megtalálák a megkötött vemhet, az ajtónál kívül a kettős útnál, és eloldák azt. 5Az ott állók közül pedig némelyek mondának nékik: Mit míveltek, hogy eloldjátok a vemhet? 6Ők pedig felelének nékik, úgy, a mint Jézus megparancsolta vala. És elbocsáták őket. 7És oda vivék a vemhet Jézushoz, és ráveték felső ruháikat; ő pedig felüle reá. 8Sokan pedig felső ruháikat az útra teríték, mások pedig ágakat szegdelnek vala a fákról és az útra hányják vala. 9A kik pedig előtte menének, és a kik követék, kiáltának, mondván: Hozsánna! Áldott, a ki #Zsolt. 118,25.26. jő az Úrnak nevében! 10Áldott a mi Atyánknak, Dávidnak országa, a mely jő az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban!
Jézus megátkozza a fügefát, megtisztítja a templomot, hitre, imádkozásra és bocsánatkészségre int
(Vers 11–24: v. ö. Máté 21,12–22. Luk. 19,45–48.)
11És beméne #Mát. 21,12–22. Luk. 19,45–48. Jézus Jeruzsálembe, és a templomba; és mindent körülnézvén, mivelhogy az idő már késő vala, kiméne Bethániába a tizenkettővel. 12És másnap, mikor Bethániából kimentek vala, megéhezék. 13És meglátván messziről egy fügefát, a mely leveles vala, odaméne, ha talán találna valamit rajta: de odaérvén ahhoz, levélnél egyebet semmit sem talála; mert nem vala fügeérésnek ideje. 14Akkor felelvén Jézus, monda a fügefának: #vers 20. Soha örökké ne egyék rólad gyümölcsöt senki. És hallák az ő tanítványai. 15És Jeruzsálembe érkezének. És Jézus bemenvén a templomba, kezdé kiűzni azokat, a kik a templomban árulnak és vásárolnak vala; a pénzváltók asztalait, és a galambárúsok székeit pedig felforgatá; 16És nem engedi vala, hogy valaki edényt vigyen a templomon keresztül. 17És tanít vala, mondván nékik: Nincsen-é megírva: #Ésa. 56,7. Az én házam imádság házának neveztetik minden nép között? Ti pedig #Jer. 7,11. rablók barlangjává tettétek azt. 18És meghallák az írástudók és a főpapok, és tanakodnak vala, hogy mi módon veszíthetnék el őt. Mert félnek #Luk. 19,47. vala tőle, mivelhogy az egész sokaság álmélkodik vala az ő tanításán. 19És mikor beestveledék, kiméne a városból. 20Reggel pedig, a mikor mellette menének el, látják vala, hogy a fügefa #vers 14. gyökerestől kiszáradott. 21És Péter visszaemlékezvén, monda néki: Mester nézd, a fügefa, a melyet megátkoztál, kiszáradott. 22És Jézus felelvén, monda nékik: Legyen hitetek Istenben. 23Mert bizony mondom #Mát. 17,20. 21,24. Luk. 17,6. néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy a mit mond, megtörténik, meg lesz néki, a mit mondott. 24Azért mondom néktek: A #Mát. 21,22. Ján. 14,13. mit könyörgéstekben kértek, higyjétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek. 25És mikor imádkozva megállotok, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van; hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa néktek a ti vétkeiteket. #Mát. 5,23. 26Ha pedig #Mát. 6,14.15. ti meg nem bocsátotok, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.
Jézus teljhatalmát védi
(Vers 27–33: v. ö. Máté 21,23–27. Luk. 20,1–8.)
27És ismét Jeruzsálembe menének. Mikor pedig ő a templomban körüljára, hozzámennek #Mát. 21,23–27. Luk. 20,1–8. vala a főpapok és az írástudók és a vének. 28És mondának néki: Micsoda hatalommal cselekszed ezeket? és ki adta néked a hatalmat, hogy ezeket cselekedd? 29Jézus pedig felelvén, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tőletek, és feleljetek meg nékem, akkor megmondom néktek, hogy miféle hatalomnál fogva cselekszem ezeket: 30A János keresztsége mennyből vala-é, vagy emberektől? feleljetek nékem. 31Azok pedig tanakodnak vala maguk között, mondván: Ha azt mondjuk: Mennyből, azt fogja mondani: Miért nem hittetek tehát néki? 32Ha pedig azt mondjuk: Emberektől, – félnek vala a néptől. Mert mindenki azt tartja vala Jánosról, hogy valóban próféta vala. 33Felelvén tehát, mondának Jézusnak: Nem tudjuk. Jézus is felelvén, monda nékik: Én sem mondom meg néktek, miféle hatalomnál fogva cselekszem ezeket.
Jelenleg kiválasztva:
Márk 11: HUNK
Kiemelés
Megosztás
Másolás
Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be
Public Domain