Példabeszédek 13:1-25

Példabeszédek 13:1-25 HUNK

A bölcs fiú enged atyja intésének; de a csúfoló semmi dorgálásnak helyt nem ád. A férfi az ő szájának gyümölcséből él jóval; a hitetlenek lelke pedig bosszúságtétellel. A ki megőrzi az ő száját, megtartja önmagát; a ki felnyitja száját, romlása az annak. Kivánsággal felindul, de hiába, a restnek lelke; a gyorsak lelke pedig megkövéredik. A hamis dolgot gyűlöli az igaz; az istentelen pedig gyűlölségessé tesz és megszégyenít. Az igazság megőrzi azt, a ki útjában tökéletes; az istentelenség pedig elveszíti a bűnöst. Van, a ki hányja gazdagságát, holott semmije sincsen; viszont tetteti magát szegénynek, holott sok marhája van. Az ember életének váltsága lehet az ő gazdagsága; a szegény pedig nem hallja a fenyegetést. Az igazak világossága vígassággal ég; de az istenteleneknek szövétneke kialszik. Csak háborúság lesz a kevélységből: azoknál pedig, a kik a tanácsot beveszik, bölcseség van. A hiábavalóságból keresett marha megkisebbül; a ki pedig kezével gyűjt, megőregbíti azt. A halogatott reménység beteggé teszi a szívet; de a megadatott kivánság életnek fája. Az igének megútálója megrontatik; a ki pedig féli a parancsolatot, jutalmát veszi. A bölcsnek tanítása életnek kútfeje, a halál tőrének eltávoztatására. Jó értelem ád kedvességet; a hitetleneknek pedig útja kemény. Minden eszes cselekszik bölcseséggel; a bolond pedig kijelenti az ő bolondságát. Az istentelen követ bajba esik; a hívséges követ pedig gyógyulás. Szegénység és gyalázat lesz azon, a ki a fenyítéktől magát elvonja; a ki pedig megfogadja a dorgálást, tiszteltetik. A megnyert kivánság gyönyörűséges a léleknek, és útálatosság a bolondoknak eltávozniok a gonosztól. A ki jár a bölcsekkel, bölcs lesz; a ki pedig magát társul adja a bolondokhoz, megromol. A bűnösöket követi a gonosz; az igazaknak pedig jóval fizet Isten. A jó örökséget hágy unokáinak; a bűnösnek marhái pedig eltétetnek az igaz számára. Bő étele lesz a szegényeknek az új törésen; de van olyan, a ki igazságtalansága által vész el. A ki megtartóztatja az ő vesszejét, gyűlöli az ő fiát; a ki pedig szereti azt, megkeresi őt fenyítékkel. Az igaz eszik az ő kivánságának megelégedéséig; az istentelenek hasa pedig szűkölködik.