Felriadnak a parancsnokok,
hanyatt-homlok rohannak,
sietnek a várfalakra,
de már áll az ostrom.
A folyam felőli kapuk föltárultak,
a palota rémületbe esik.
A királynőt fogolyként hurcolják el,
szolgálólányai keseregnek,
mint a nyögő galambok,
és mellüket verik.
Olyan lett Ninive, mint egy víztároló,
amelynek elfolyt a vize.
Álljatok meg, álljatok meg! – kiáltják,
de senki sem fordul vissza.
Raboljatok ezüstöt,
raboljatok aranyat!
Határtalan sok a kincs,
tömegével van mindenféle drága holmi!
Dúlás, pusztulás, felfordulás!
Megdermed a szív,
reszketnek a térdek,
meggörnyed minden derék,
minden arc elsápad.
Hová lett az oroszlánok tanyája,
az oroszlánkölykök barlangja,
ahová hazajárt nőstényéhez a hím oroszlán,
ahol a kölykeivel lakott,
és senki sem merte fölriasztani?!
Az oroszlán bőven szerzett
zsákmányt kölykeinek,
és öldökölt nőstényeinek,
megtöltötte barlangjait zsákmánnyal,
tanyáit pedig prédával.