BoldogmondásokMinta

Olvasd el: 1 Péter 4:12-14

IMÁK: 1 Péter 4:12-14

Ha mély megpróbáltatásokon megyünk keresztül, akkor sokszor arra gondolunk, hogy Isten elhagyott bennünket. Ehelyett azonban Ő arra bátorít minket, hogy örüljünk a szenvedéseink közepette is, mert tudjuk, hogy Krisztushoz tartozunk és áldottak vagyunk az Ő jelenlétében. A szenvedés nem Isten hiányának a jele, hanem éppen ellenkezőleg, arra ösztökél bennünket, hogy még jobban keressük Őt. A jelenlétére való folyamatos vágyakozás az, ami emlékeztetni fog minket arra, hogy az Ővele való kapcsolat jövőbeli helyreállásába helyezzük minden reményünket. 

Ez azt jelenti, hogy az, ahogyan a szenvedésre reagálunk felfedi, hogy milyennek látjuk Istent: bosszúállónak és haragosnak vagy könyörületesnek és szeretőnek. A jövőbeli öröm ígéretének kell inspirálnia bennünket a szenvedésre adott választ illetően. Hiszen tudjuk, hogy ideig-óráig tart csak, hogy nem kell többet elszenvednünk annál, mint amit Jézus is átélt és hogy ezáltal közelebb kerülhetünk Istenhez. Ha a szenvedésekre minden alkalommal örömmel és reménységgel reagálunk, akkor képesek leszünk kimunkálni a türelmet és a hosszútűrést az életünkben. A szenvedés nem része Isten tervének, Isten azonban mégis képes kegyelme által jóra fordítani azt a gonosz helyett. 

Köszönöm Istenem, hogy velünk együtt szenvedsz. Köszönöm, hogy nem hagysz magunkra bennünket a fájdalomban és a bűnben, hanem elkészíted a Veled való megbékélés módját. Köszönöm, hogy reménnyel és örömmel teljes jövőt szánsz nekünk.