Félelem elleni vakcina 9. RészMinta

HIDD EL ISTEN ÍGÉRETEIT!

„De nem használt nekik a hirdetett ige, mert nem párosult hittel azokban, akik hallgatták.” (Zsidó 4:2)

Isten megesküdött Izraelnek, hogy egy tejjel és mézzel folyó földet ad nekik. Egy jó és tágas földet ígért nekik, ahol az ellenségeiktől biztonságban és nyugalomban élhetnek. Kiszabadítja őket a szolgaság házából, Egyiptomból, és személyesen vezeti be őket álmaik honába, az Ígéret földjére. Ez volt Isten ígérete, „hirdetett igéje” hozzájuk.

Sok évszázados egyiptomi rabszolgalét után milyen felvillanyozva érezhették magukat, amikor hallották ezt az ígéretet! Milyen örömüket lelhették ebben a legmerészebb álmaikat is felülmúló „igében”, ami saját országot, identitást és szabadságot ígért nekik! Aztán a pusztában találták magukat, ahol se tej, se méz, se biztonság, se örökség, se egy beteljesedett ígéret. Csak hónapokkal korábban, amikor a Vörös-tenger a szemük láttára kettévált, Isten ígérete milyen valóságos lehetett számukra! Szinte már szájukban érezték a földjük gyümölcsét, és orrukban érezték a mezőik liliomainak illatát! De most mit látnak ehelyett: homok, veszélyek, sziklák, szomjúság, kígyók és félelem - egy szóval a puszta. Isten azt mondta: Ígéret földje, de aztán a pusztaságba vezette őket. Ahelyett, hogy beléptek volna a dicsőségbe, egy kietlen földön vonszolták magukat előre, harcolva a pusztai lét zord elemeivel, és nyelve minden reggel azt a furcsa eledelt.

Izrael egy veszélyes helyzettel nézett szembe. Isten szava, amely egy dicsőséges jövőt ígért, képtelenségnek látszott darabokra hulló álmaik meddő pusztájában. A „hirdetett ige” ahelyett, hogy a beteljesedése által reményre ösztönzött volna, most úgy tűnt, hogy csak lebeg fölöttük, elérhetetlen távolságban, gúnyolva és csúfolva őket, amint a pusztában bolyonganak. Szóval Izrael többé nem hitte el a „hallott igét". Elvetették Isten ígéretét, hogy beléphetnek a saját földjükre.

Izrael beleragadt az ígéret és a beteljesedés közötti hosszú, furcsa feszültségbe, ami az Isten szavahihetősége és a pillanatnyi körülményeik közötti ellentmondás keltett. Pedig pontosan ebben az időszakban lett volna leginkább szükségük a hitre! Ha az ilyen krízisek ellenére is kitartottak volna Isten szava mellett, akkor engedelmeskedtek volna, és ennek a hasznát élvezhették volna. De mivel nem hittek, ezért nem is engedelmeskedtek - és nem is élvezhették ennek hasznát. Amit nem tudtak, hogy Isten helyezte őket ebbe a helyzetbe, és figyelte, mit hoz ki belőlük. Ha olyan körülményekkel kell szembenéznünk, amik látszólag ellentmondanak az Istentől kapott ígéretnek, akkor úgy kell döntenünk, hogy minden mással szemben elhisszük azt, hogy Ő hűséges a szavához, és hűséges hozzánk is! Nem szabad megengednünk, hogy félelem, kételkedés vagy hitetlenség költözzön a szívünkbe, mert amikor Isten ígéretet tesz, azt be is fogja teljesíteni!