Félelem elleni vakcina 8. RészMinta

A HŰ TANÚBIZONYSÁG

A félelem nem létezhet egy helyen és egy időben a hittel. Sok kereszténynek múlt idejű hite van: hiszik, hogy Isten egykor nagy dolgokat tett. Azt láthatjuk, hogy a legtöbb ember bármit képes elhinni, ha az a régmúltban történt vagy a távoli jövőben fog történni. El tudják fogadni az olyan ígéreteket, hogy „akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál” (Rómaiakhoz írt levél 8:28), ami számukra az örökkévalóságot jelenti. De nehezebben hiszik el azt, hogy „Mert én, az Úr vagyok a te gyógyítód” (2Mózes 15:26). Hitük a múltra vagy a jövőre irányul, nem a jelenre. Ez veszélyes helyet ad a kételkedésnek, félelemnek és a hitetlenségnek a jelenükben.

Sokan hisznek Mózes és Illés hűséges Istenében. Hiszik, hogy Jézus csodákat vitt véghez, és hogy a Szent Szellem felhatalmazta a tanítványokat. Ez azonban csak üres hit, ha nem hiszik el, hogy Isten folytatja a munkáját az életükben.

János apostol egy olyan ember volt, akinek a hite múlt, jelen, és jövő idejű is volt. Amikor az egész Római Birodalommal szemben állt, megírta egy csodálatos és győztes könyvet. Így kezdte: „Én, János, testvéretek és társatok Jézussal a szenvedésben, a királyságban és az állhatatosságban, a Patmosz nevű szigeten voltam az Isten igéjéért és Jézus bizonyságtételéért" (Jel. 1:9). János különösen közel állt Jézushoz. Szenvedett érte. Ő volt az, aki értette mit jelentenek a dolgok; profetikusan látta a jeleket. Amit látott, azt nehéz volt elmagyarázni. Egészen új dolgokról szólt. Senki sem értette, amit a Jelenések 1:4-5-ben mondott: „Kegyelem nektek és békesség attól, aki van, aki volt, és aki eljövendő és a hét lélektől, akik a trónja előtt várnak, és Jézus Krisztustól, aki hű tanúbizonyság, elsőszülött a halottak közül, és a föld királyságainak fejedelme, aki szeret minket, és vére által megszabadított bűneinktől.” Hogyan lehet Jézus hű tanúbizonyság? Mi Krisztus tanúi vagyunk, de Ő minek a tanúja? János itt a Szentírás egy másik helyére utal, arra, ahol a farizeusok azt mondták neki: „Te magad teszel bizonyságot magadról, a te bizonyságtételed nem érvényes.” Jézus így válaszolt: „Ha magam teszek bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem érvényes, mert tudom, honnan jöttem, és hogy megyek, ti pedig nem tudjátok, honnan jövök, és hova megyek... Én vagyok az egyik, aki bizonyságot teszek magamról, és bizonyságot tesz rólam az Atya is, aki küldött engem.” (8:13-14, 18)

Jézus saját magának volt a tanúja. Azt mondta: „Higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem” (János 14:1). Az élete és a hatalmas tettei által bemutatta, ki is ő valójában. Arról tanúskodik, hogy ki ő. Hűséges ahhoz, amit saját magáról mondott ,és nem fogunk csalódni benne. Ha más lenne most, a jelenben, mint ami a múltban volt, akkor nem lenne hű tanú. De a tettei ma is megegyeznek azzal, amit akkor mondott. Jézus élete ma is reményt ad a betegnek, a magányosnak, az elveszettnek, a reménytelennek. A jelenben kell hinnünk benne, nem abban, aki volt, vagy aki lesz. Jézus Isten, aki most van. A hűsége sosem szűnt meg, sosem szünetelt. Hűséges most és mindörökké!