Erőt kaptunk - Egykor és most Minta

Olvasd el!: ApCsel 9
IMÁK: ApCsel 9:31

„Ebben az időben Júdeában, Galileában és Samáriában Jézus tanítványainak egész közössége mindenhol nyugalmat élvezett, épült és gyarapodott. A hívők egész életükkel tisztelték az Urat, a Szent Szellem pedig bátorította és segítette őket, ezért egyre többen csatlakoztak hozzájuk.”

A bátorítás félelmetes fegyver a csüggedés, az aggodalom, a depresszió, a félelem, a düh és a stressz ellen. A békesség a másik bámulatos fegyverünk ebben a harcban. Isten békessége megóvja szívünket, és felülmúlja minden elképzelésünket (Filippi 4:7). 

A korai gyülekezet megtapasztalta ezt a békességet. Megerősödtek, amikor az Istentől kapott békességre összpontosítottak. Amikor az Úrra figyeltek, felbátorodtak. A Szent Szellem szolgálata feléjük - egyénileg és közösségileg is - lehetővé tette, hogy megtapasztalják ezt a békességet, bátorítást és erőt.

Amikor Isten kerül a figyelmünk középpontjába, sokkal fogékonyabbak vagyunk annak a békességnek az elfogadására és megtapasztalására, amelyet hő vágya megadni nekünk. Isten kegyelmes, gondoskodó, és alig várja, hogy betölthesse szükségeinket. A korai gyülekezetben az, hogy Istenre összpontosítottak, lehetővé tette, hogy folyamatosan felbátorodjanak és létszámban növekedjenek. Mivel Isten nem változott, ha szívünkkel és életünkkel Őrá figyelünk, ma is ugyanígy bátorít minket, ahogyan a korai keresztényeket is bátorította.

Édesatyám, köszönöm békességedet, mely minden értelmet meghalad. Köszönöm bátorításodat, amelyet megtapasztalhatok akkor, amikor a legnagyobb szükségem van arra. Kérlek, áraszd ki a Te békességedet a lelkembe, és küldj nekem bátorítást gyermekeid által. Nyisd meg szemeimet, hogy meglássam, kit az, akit én bátoríthatok ma. Ámen.