Erőt kaptunk - Egykor és most Minta

Olvasd el!: ApCsel 18
IMÁK: ApCsel 18:9–10

„Egyik éjjel az Úr látomásban így szólt Pálhoz: „Ne félj! Bátran beszélj továbbra is, ne hallgass el, mert én veled vagyok! Senki sem fog megtámadni, vagy bántani téged. Sokan vannak ebben a városban, akik az enyémek!"

Úgy tűnik, Pál egy nagyon bátor és tehetséges ember volt. Annak ellenére, hogy megkövezték és bebörtönözték, Pál minden városban, ahova útja során betért, folytatta az evangélium hirdetését, tanúságot téve Krisztusról. Elment messzi városokba, és próbára tette mindazokat, akik ellenezték az evangéliumot. Mégis, amikor megérkezett Korinthusba, úgy tűnt, Pál félelemmel küszködik. 

Isten megparancsolta Pálnak, hogy ne féljen. Pálnak csak akkor lett volna szüksége erre az emlékeztetőre, ha valóban fél. Isten nem feddte meg és nem is szégyenítette meg Pált félelme miatt. Ehelyett vigaszt kínált neki. Sok hívő ember volt Korinthusban és Isten egy támogató és gondoskodó közösséget nyújtott Pálnak. Amikor Pál félt és segítségre volt szüksége, Isten megsegítette őt.

Bármilyen körülmények között is találjuk magunkat, Isten mindig megsegít minket. Még akkor is, amikor úgy tűnik, mindent kézben tartunk, Isten megadja nekünk mindazt, amire szükségünk van. Pálnak vigaszra volt szüksége, és Isten megadta ezt neki. Nem számít, mitől félünk, Isten mindig vigaszt nyújt számunkra. Nem számít, milyen szükséget szenvedünk, Isten mindig gondoskodik rólunk. Hitben kell élnünk és járnunk, és biztosak lehetünk abban, hogy Isten felénk tanúsított szeretete, kedvessége és gondoskodása rendíthetetlen.

Uram, Istenem, köszönöm kitartó gondoskodásodat. Köszönöm, hogy olyan nagyon törődsz velem. Hiszem, hogy Te gondoskodsz rólam, és mindig képes vagy megsegíteni engem. Segíts, hogy bízzak Benned és időzítésedben, hiszen Te sosem hagysz el. Ámen.