Erőt kaptunk - Egykor és most Minta

Olvasd el!: ApCsel 2
IMÁK: ApCsel 2:42–43

„Ezek kitartóan foglalkoztak az apostolok tanításával, részt vettek a közösségben és a kenyér megtörésében, és együtt imádkoztak. Az apostolok által sok jel és csoda történt, ezért mindenkiben Isten iránti félelem és tisztelet támadt.”

Amikor pünkösd napján a Szent Szellem kiáradt rájuk, a hívők erőt kaptak, hogy elmondják a világnak az evangéliumot. A legelső naptól kezdve, amint az örömhírt hirdetni kezdték, Jézus követői ellenállásba ütköztek. Ennek ellenére ők nem álltak meg, és egységben is éltek.

A korai egyház egysége merőben eltért az első század kulturális normáitól. Akkoriban a társadalmi osztályok között merev határok húzódtak, a rabszolgaság pedig gyakori és elfogadott dolog volt. Krisztus első hívei azonban felismerték, hogy nem ők rendelkeznek életükkel és erőforrásaikkal. Elkötelezettek voltak az evangélium hirdetése és egymás szükségeinek betöltése iránt. Senkit sem utasítottak el: akár rabszolga volt, akár szabad; akár gazdag, akár szegény; akár társadalmilag befolyásos, akár nem. Felismerték, hogy az örömüzenet terjesztése sokkal fontosabb, mint saját javaik felhalmozása, és felelősséget vállaltak egymásért.

Az evangélium és egymás iránti elkötelezettségük miatt a világ felfigyelt rájuk. Amikor társadalmi helyzetünk helyett Krisztusban betöltött szerepünk határozza meg a gondolkodásunkat, annak hatása van. Vegyünk példát a korai keresztényekről, és éljünk egységben!

Úr Jézus, köszönöm, hogy Neked köszönhetően közösségem van más hívőkkel. Segíts ma egységben élnem velük. Mutasd meg, hogyan bátorítsak másokat, és hogy együtt hogyan hozhatjuk el a Te evangéliumod fényét a világnak. Ámen.