Szégyentől SzabadonMinta

Bűnbánatra vezetve

Olvasd el: 2 Sámuel 12:13, Róma 3:23–24, 2 Korinthus 7:10–11

IMÁK: Róma 3:23–24

 

„Hiszen minden ember vétkezett, és emiatt nem méltó arra, hogy Isten dicsőségében részesüljön. Isten azonban kegyelemből teszi a maga számára elfogadhatóvá az embert. Ez Isten ajándéka, amelyet a Jézus Krisztus által elvégzett megváltásban kaphatunk meg.”

A bűnbánat felszabadít. Meglágyítja a szívünket Isten felé, és így beismerhetjük, hogy rosszat tettünk. Az Úr elfogadja az őszinte megbánást és megbocsát. Ő soha nem hánytorgatja fel a bűneinket, melyeket Jézus vére teljes mértékben elfedez. 

Dávid, bár maga vétkezett, elszörnyedt azon, amit tett, és el is szomorodott miatta. Ha Isten megbocsátott Dávidnak és helyre is állította őt, akkor nekünk is megbocsát majd. Nem számít, mekkora a vétkünk, mindig megbánhatjuk és kérhetjük az Úr segítségét, hogy leküzdjük bűneinket és kisértéseinket. Ebben az életben soha nem leszünk tökéletesek, de növekedhetünk a jámborságban. Isten helyreállíthat, miután hibáztunk, és élhetünk olyan életet, amely Őt dicsőíti.

Egyikünk sem képes elérni azt a mércét, amelyre Isten elhívott bennünket. De pontosan ezért küldte el a Fiát, Jézus Krisztust. Mi sohasem nőhetünk fel Isten dicsőségéhez. Az üdvösséget Isten ingyen ajándékozta nekünk a megváltás által, amelyben Krisztusban részesülünk. Ez egyedül az Ő érdeme. Amikor megbánjuk bűneinket és megbocsátást keresünk, tudatosan elfogadjuk a kegyelem és irgalom ingyenes ajándékát.

Uram, sok bűnöm van, de a Te kegyelmed hatalmasabb mindegyiknél. A Te megbocsátásod beborít mindent. Segíts, hogy felfogjam bűneim súlyát, és segíts a megbánásban. Tégy egyre inkább Hozzád hasonlóvá, hogy egyre jobban dicsőítsem a Te nevedet. Ámen.