BibleProject | Utazás Lukács evangéliumában és Az apostolok cselekedeteinek könyvébenMinta

Jézus az összes tanítványa közül tizenkét embert jelöl ki vezetőnek, és ez a szám nem véletlen. Jézus szándékosan tizenkettőt választ ki, mert ezzel akar rámutatni arra, hogy ő váltja meg Izráel tizenkét törzsét és egy új Izráelt hoz létre. De első pillantásra ez az új Izráel nem igazán tűnik jobbnak, mint a régi. Jézus egy szedett-vedett csapatot választ ki, akik között van tanult és műveletlen, gazdag és szegény egyaránt. De még olyan is, aki korábban az elnyomó rómaiknak dolgozott, mint adószedő, és olyan is, aki lázadó (zelóta) volt, és éppen a római elnyomás ellen harcolt! Isten szeretete a kívülállók és a szegények iránt szokatlan embereket hoz össze. Nem tűnt valószínűnek, hogy ők békésen kijönnek egymással, de ezek az esküdt ellenségek mindent hátrahagyva követik Jézust, és egy új világrendbe lépnek, ahol arra kapnak meghívást, hogy megbékéljenek egymással és egységben éljenek.

Lukács beszámolója, – amiben Jézus a fordított királyságáról tanít – megmutatja, hogy mit is jelent ez az új világrend. Ebben Jézus kijelenti, hogy boldogok a szegények, mert övék az Isten országa, és azok is, akik sírnak, mert majd nevetni fognak. Az új világrendben a tanítványokat arra szólítja fel Jézus, hogy szeressék ellenségeiket, legyenek szokatlanul nagylelkűek azokkal, akiket nem kedvelnek, és legyenek irgalmasak és megbocsátóak. Jézus nem csak beszélt erről a merőben más életmódról, hanem elsőként mutatott példát rá, és ellenségei iránti szeretetét egy végső áldozattal is megmutatta – lemondott életéről.