Kezdetben - 1 Mózes 1-11.Minta

Olvasd el: 1 Mózes 2:18–25; Máté 19:4–6

IMÁK: Máté 19:4–6

„Jézus megkérdezte tőlük: »Sohasem olvastátok az Írásban, hogy Isten a teremtéskor férfivá és nővé teremtette az embert, és azt mondta: ’Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik a feleségéhez, és ketten egy testté válnak?’ Ezután tehát már nem kettő, hanem egy. Amit pedig Isten tett eggyé, azt ember ne válassza szét! «”

Nem volt jó a férfinak egyedül lenni. Ez volt a teremtés egyetlen mozzanata, amelyre Isten azt mondta, hogy nem jó. Amíg a férfi egyedül volt, semmi nem utal arra, hogy magányos lett volna. Amit Isten „nem jónak” nevezett, az az emberi közösség hiánya. A férfi egyedül volt, mert nem létezett olyan, mint ő, akivel megoszthatta volna, amit Isten az emberiség számára tervezett. Nem volt képes önmaga teljesíteni Isten azon célját, hogy az emberiség „gyümölcsöző legyen és szaporodjon”.  

Isten úgy teremtette a nőt, hogy a férfi társa legyen. A héber szó, amely a nőt társként írja le, az ’ezer. Az Ószövetségben szereplő ’ezer egyéb felhasználásának többségét Isten leírására használják. Ennek a szónak nincs alsóbbrendűségi vagy alárendeltségi értelme, inkább nélkülözhetetlen társat ír le, olyat, aki megteszi értünk azt, amit nem tehetünk meg magunkért.

Amikor a farizeusok Jézust a válásról kérdezték, Ő azzal válaszolt nekik, hogy elmagyarázta egy férfi és egy nő kapcsolatának célját. A kettő összekapcsolódik, hogy egyek legyenek. A házasságban a férfi és a nő eggyé válik, mindkettő a másik nélkülözhetetlen társává lesz. Amikor az 1 Mózes szerzője leírta az első férfit és nőt, bemutatta házasságukat. A házasság volt a közösség, amelyben éltek.

A férfit és a nőt arra tervezték, hogy közösségben éljenek. Házasként vagy egyedülállóként, de nem élhetünk egyedül. Szükségünk van közösségre és másokra körülöttünk. Isten közösségre tervezett minket, és enélkül nem vagyunk teljesek. Krisztus követőiként nem lehetünk egyedül. Szükségünk van a testvéri közösségre, hogy bátorítsuk egymást a Krisztussal járásban.

Istenem, köszönöm, hogy közösségre teremtettél. Áldást kapok a körülöttem élők által. Segíts, hogy áldás legyek másoknak. Segíts jobban megérteni a közösséget és annak szükségességét számomra. Miközben mind többet tanítasz arról mit jelent, hogy nem vagyok egyedül, őrizd és építsd ma közösségeimet. Ámen.