A BarátságrólMinta

Péntek: A megbocsátás fontossága

Olvasd el: Kolossé 3:12–14, Efézus 4:32, Példabeszédek 17:17

IMÁK: Kolossé 3:12–14

„Ezért legyetek mindenki iránt együttérzők, kedvesek, alázatosak, türelmesek! Hiszen Isten szeret titeket, és kiválasztott benneteket a maga számára, hogy szent népévé tegyen! Viseljétek hát el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valami panaszotok lenne a másikra! Ahogyan az Úr megbocsátott nektek, ti is úgy bocsássatok meg egymásnak! Legfőképpen pedig szeressétek egymást, mert az isteni szeretet teszi az egységeteket teljessé.”

Elmélkedés

Előbb vagy utóbb minden barátságban kerülünk olyan helyzetbe, mikor meg kell bocsátanunk. Hibázunk, félreértjük egymást, sőt, még akarattal is tudunk rosszat tenni a másiknak. Egy jó barátság jele nem az, hogy a két fél sosem vitatkozik, hanem az, hogy mindig a kibékülésre törekszenek. Talán egyszerűnek hangzik, de a megbocsátás nem is olyan könnyű. Abban áll, hogy a másik személy bűnének súlyát magunkra vesszük, foglalkozunk a hibáival és fenntartjuk a kapcsolatot vele ezek ellenére is. Tehát nem hánytorgatjuk fel múltbeli hibáit, és nem is tartjuk számon minden tévedését, amit valaha elkövetett.

Ezután következik a legradikálisabb része a parancsnak: utasít bennünket, hogy úgy bocsássunk meg, ahogyan Isten megbocsátott nekünk. Amikor semmivel nem érdemeltük ki a bocsánatát, Isten akkor bocsátotta meg a bűneinket; sokba került Neki, hogy megbékélést biztosítson. Az ilyen megbocsátás sokunknak elképzelhetetlen, mert leginkább csak olyan kapcsolatokról tudunk, ahol kialudt veszekedésekben is ott van a bármikor újra fellángoló szikra, újra felszínre hozva bűnöket. Viszont az isteni megbocsátás szükséges. A világ nagy részének talán idegennek fog tűnni – de ez tanúságtétel arról a változásról, amit Isten az életünkben véghezvisz.

Ima

Atyám, adj nekem kegyességet, hogy meg tudjak bocsátani azoknak, akik megsértettek. Segíts megérteni azt, ahogy te megbocsátottad az én bűneim, hogy én is meg tudjak bocsátani másoknak. Ámen.