Közösségre teremtveMinta

Olvasd el: János 15:1–5

IMÁK: János 15:5

„Igen, én vagyok a szőlő, és ti vagytok a vesszőim! Aki bennem lakik, és én őbenne, az sok gyümölcsöt terem. Nélkülem azonban semmit sem tehettek.”

ELMÉLKEDÉS

A közösség nem egyoldalú. Ha megmaradunk Istenben – akkor közel állunk hozzá, Benne bízunk, olvassuk az Igéjét, egyre többet tanulunk Róla és úgy élünk, hogy az életünk Őt tükrözze a minket körülvevő világnak. És akkor Ő bennünk marad. Isten velünk van, nem azért, mert Teremtőként ez kényszerű feladata, hanem azért, mert szeret minket.

Az Istennel való közösség csodálatos áldásokat hordoz. Sőt, egyáltalán nem is hozhatunk gyümölcsöt, ha nem vagyunk kapcsolatban a szőlőtővel, Jézussal. Ha közel maradunk hozzá, akkor a jó dolgok növekedni fognak, úgy, mint a szeretet, az öröm, a türelem, a szívesség, a jóság, a hűség, a szelídség és az önuralom (lásd Galata 5:22-23).

De azok az ágak, melyeket levágtak a szőlőtőről, már nem hasznosak, tűzre valók. Ugyanígy, az erőfeszítéseink, Jézustól eltávolodva, hasztalanok. Életünk gyümölcstermése a Jézussal való kapcsolatunk közvetlen eredménye, semmi más nem helyettesítheti. A szeretet, amit mások felé mutatunk, az öröm, amit átélünk, a lelki békénk, a kedvesség, amit másokkal megosztunk mind-mind annak a hozománya, ahogy Isten munkálkodik az életünkben, Őt illeti érte a dicsőség. Ha közösségben élünk Istennel, akkor belülről indulva változunk meg.

Van szabad akarat, és erre jó példa az is, ha állhatatosan megmaradunk a Krisztussal való kapcsolatban. Mindaddig, amíg vele járunk, gyümölcsöt fogunk teremni. Naponként választanunk kell, hogy megmaradunk-e Benne, rábízzuk-e magunkat? Ha így döntünk, akkor Ő velünk lesz. Mi választunk, hogy a szereteten és az engedelmességen keresztül közel kerülünk-e hozzá és ezen a kapcsolaton keresztül életet nyerünk-e. Az Istennel való közösség segít, hogy egyre kevésbé bízzunk magunkban és egyre inkább Rá támaszkodjunk!