Igazamhoz ragaszkodom, nem hagyom,
egyetlen napomért sem gyaláz a szívem.
Úgy járjon ellenségem,
mint a bűnös ember,
és aki ellenem támad, mint az álnok.
Mert van-e reménye az elvetemültnek,
ha véget vet neki Isten,
és számon kéri tőle életét?
Meghallgatja-e Isten a kiáltását,
ha végszükségbe kerül?
Gyönyörködhet-e a Mindenhatóban?
Segítségül hívhatja-e
bármikor az Istent?
Megtanítalak benneteket
Isten hatalmára.
Nem titkolom el,
mi a Mindenható terve.
Hiszen mindnyájan látjátok!
Miért beszéltek hát hiábavalóságot?
Ez jut a bűnös embernek Istentől,
ilyen örökséget kapnak
az erőszakoskodók a Mindenhatótól:
Ha sok gyermeke lesz is,
fegyver vár rájuk,
utódaiknak kenyere sem lesz elég.
Maradékait dögvész viszi sírba,
özvegyeik nem siratják őket.
Ha annyi ezüstöt halmozna is fel,
mint a por, és annyi öltözéket készíttetne,
mint az agyag:
készíttethet, de az igazak
öltik majd magukra,
az ezüstön pedig
az ártatlanok osztoznak.
Háza, amit épített, mint a molyfészek,
vagy mint a kunyhó,
melyet a csősz készített.
A gazdag lefekszik,
de nem lesz az többé:
mire fölnyitja szemét, semmije sem lesz.
Rémület lepi meg, mint az árvíz,
éjjel ragadja el a forgószél.
Fölkapja őt a keleti szél, és elmegy,
elragadja lakóhelyéről.
Dobálja kíméletlenül,
futva menekül előle.
Összecsapják tenyerüket miatta,
és fölszisszennek lakóhelyén.